1914-ben nem ilyen békés karácsony köszöntött Európára, mint napjainkban. 100 évvel ezelőtt tört ki az első világháború.

A háború villámháborúnak indult, majd négy éves véres küzdelem lett belőle. 1914 nyarán azzal a meggyőződéssel mentek a katonák a frontra, hogy karácsonyra már otthon lesznek. Nem voltak. A lövészárokban találta őket a szenteste. 1914. december 24-én furcsa dolog történt a nyugati fronton: a Csendes éj dallama felcsendült, majd a katonák – óriási bátorságról tanúbizonyságot téve – elhagyták helyeiket és átmentek ellenségeikhez. A fennmaradt naplórészletek és levelek tanúsága szerint az ún. senki földjén, a két lövészárok között húzódó földsávon, a szövetséges és a német katonák barátságot kötöttek, ajándékokat adtak egymásnak, sőt állítólag futball-mérkőzésekre is sor került. Az eset több művészt megihletett, köztük Paul McCartney Pipes of Peace című száma is ennek az eseménynek állít emléket.

Sajnos másnap folytatódtak a harcok, mégis az az éjszaka emlékezetes momentuma a történelemnek.

A háború 1918-ig tartott. A fejlett haditechnika (gáz, kézigránátok, tankok stb.), a modern fegyverek megjelenése miatt soha addig nem látott borzalmas öldöklés bontakozott ki. Később háborút lezáró békediktátumok, az el nem varrt szálak és más fejlemények új, rettenetes, második világháborúhoz vezettek. A két világégés után Európa vezetői olyan megoldást kerestek, amely lehetetlenné teszi az újabb háború kialakulását. Ekkor hozták létre, 1950-ben az Európai Unió elődjét, az ún. Európai Szén- és Acélközösséget, melynek hat alapító állama (Franciaország, Belgium, Luxemburg, Hollandia, Németország és Olaszország) megállapodtak abban, hogy egymás szén- és acéltermelése felett felügyeleti jogot gyakorolnak. Ezzel gyakorlatilag lehetetlenné tették a felfegyverkezést egymás ellen.