Íjászatról

 

Íjászatról

Vásári Róbert – Íjászat

Egyesületünk, a Letizia Sportclub 1991-ben alakult. A akkor még más tevékenységi körei is voltak, volt természetjáró része, női foci, baseball, amik az idő folyamán elmúltak, az íjászat maradt.
Nemzetközi sikereket is értünk el, főleg a pályaíjászat terén tevékenykedünk. A másik nagy szakágunk a 3D-s vagy vadászíjász, ahol szintén szép eredményeink születtek. Van több olyan sportolónk, aki 10 szeres csúcstartó. Rendszeresen rendezünk hivatalos pályaíjász és 3D-s versenyeket, ezek országos szintű, minősítő versenyek. Ezen kívül Íjász Diákolimpiát, illetve szabadidős versenyeket a 3D-s vadászíjász szakágban, ahol mindenki indulhat. Most legutóbb április 28-án volt egy minősítő pálya íjász versenyünk, 29-én, pedig a Diákolimpia. Ez esetekben regionálisan vannak megrendezve a diákolimpiák, ahol mi az Észak –alföldi régiót képviseljük.
A gyerekeknek két olimpián kell rész venniük, hogy helyezést tudjanak elérni. Az egyik egy regionális Diákolimpia, a másik egy Budapesten rendezett központi Diákolimpia, ami most lesz ebben a hónapban 23-án. Mi is megyünk a versenyzőkkel. A Diákolimpiának az a nagy előnye, hogy nem kell leigazolt sportolónak lenni, mert az a célja, hogy népszerűsítse az íjászatot. Az a tapasztalat, hogy nagyon sok olyan gyerek indul ilyen Diákolimpiákon, akik amúgy nem tagjai semmiféle egyesületnek, tehát nincsenek leigazolva, vagy ha tagjai, akkor hobby szinten csinálják. Belőlük lesznek majd később az igazolt versenyzők.

Hogyan, mikor és miért jutott eszedbe az íjászkodás?

Az íjászkodást édesapám révén kezdtem el, már több mint 30 éve. Elég kisgyerekkorban kezdtem el, ahogy ő is. A Magyar Honvédelmi Sportszövetség keretein belül versenyzett itt Debrecenben, aztán ez a sportszövetség országosan megszűnt és nagyon sokáig a megyében és Debrecenben sem volt semmiféle íjász egyesület. '91-ben alakult meg a Letizia Sportclub, így az óta létezik hivatalosan Debrecenben íjászegyesület.
Én a sportklubnak tagja vagyok, igazolt versenyzője, az edzője és az elnök helyettese. Édesapám az elnök.
Nagyon hamar megszerettem az íjászatot, azóta folyamatosan ezt csinálom. Más sportokba is belekóstoltam, az íjászkodás megállás nélkül ment. Belekóstoltam ebbe-abba, de nekem az íjászat az örök szerelem.

Hogy szerettette meg veled édesapád az íjászatot?

Először fából faragott saját készítésű íjakat csinált, ami nagyon megtetszett, utána csinált komolyabb íjakat. Aztán talán 20 évvel ezelőtt lett gyári íjam is.
Az egy nagyon jó érzés, hogy te irányítod azt a nyilat, te lövöd ki, és hogy tényleg oda csapódik be a célba, amit te előtte elgondoltál. Természetesen ez azért gyakorlást igényel, tehát nem úgy van, hogy a kezembe fogom és akkor már mindent el fogok vele találni. Mindegyik újonnan elővett íjjal rá kell érezni, meg kell tanulni ezt. Sokfajta íj létezik. Ha csak a legnagyobb kategóriákat nézzük, vannak a történelmi, tradicionális íjak, vannak a reflex íjak, ebbe tartozik az olimpiai íj is, vannak a modernebb csigásíjak, meg vannak a számszeríjak. Mindegyiknek egy picit másabb a kezelése.
Én csigásíjjal lövök már nagyon régen, de szeretem az összes többi íjat is. Talán a számszeríj, ami annyira nem fog meg, mert kevésbé kell az ember hozzá. Ha felhúztad utána már olyan, mintha egy puskával lőnél. Nem nézem le azokat sem, mert az is egyfajta íj, de nekem annyira nem tetszik. Valaki a történelmi íjat szereti, éppen, azért mert nincs semmiféle segítség rajta, valaki az olimpiai íjat, mert az egy olimpiai sportág, valaki a csigásíjat a precizitása végett. Mindegyiknek megvan a szépsége, mindegyiknek van az előnye, hátránya. Például egy csigásíjjal nagyon pontosan, precízen lehet lőni, viszont lassan. Egy történelmi íjjal meg piszok gyorsan lehet lőni, igaz nem olyan precíz.

Aki hagyományőrzést csinál, annak elég érdekesen nézne ki a kezében egy csigás íj, így ő történelmi íjat használ. Nagyon szép dolog az is, amikor felöltöznek korhű ruházatba az íj mellé, bőr dolgok, bőr tegez, süveg, kaftán.
Nekem is van ilyen öltözékem, csizmám, nadrágom, van felső rész, van süvegem. Egy évben egy-két alkalomra felveszem, hogyha olyan rendezvényre megyek.
Én a csigás íjam precizitását szeretem jobban, azzal versenyzek.

Mi az az érzés neked, ami az íjászatban van, amikor lősz, ami a szenvedélyed, ami az egészet benned élteti, amiért ott tudsz lenni és mindig szívesen mész?

Amit már mondtam is, hogy a gondolatodat végül is egy hosszú távra kivetíted, mert azt a célt el akarod találni. De hát az messze van – 30, 40, 50, 60 méterre – tehát elég távol, de az íj segítségével a nyílvesszőt oda tudod juttatni. Természetesen ehhez kellesz te is, mert neked kell ezt a dolgot elindítani. Az egy olyan jó érzés, ahogy te azt kigondolod, kinézed, elgondolod, és tényleg oda tudod lőni, ahová akarod. Mindeközben nagyon sok dologra oda is kell figyelni, meg nem is. Ez egy kicsit relaxációs dolog is, mert annyi mindenre kell összpontosítani, hogy a külső tényezőket kikapcsold. Ha egy kicsit eleged van mindenből, a napi rossz dogokból, elmész lőni, és az felüdít. Még ha fáradt vagy, akkor is felfrissít szellemileg. Éppen azért mert ahhoz, hogy lőni tudjál, ki kell kapcsolni a külső tényezőkből nagyon sokat. Ha picit érdekel benneteket, akkor olvassátok el a japán Zen - Az íjászat művészete c könyvet. Abból kiderül, hogy az íjászat egy igazán szellemi dolog, aminek a lényege nem is igazán a lövés.
A maga nemében nagyon nehéz, és nagyon látványos a lovas íjászat. Csodálatos dolog, hogy lovagolsz, a lovadat is irányítod és tudsz egyszerre lőni is. Azt nem űzöm, mert az külön egy embert igényelne, időben meg hozzáállásban is. Egy más dolog. Ha 48 órából állna egy nap, akkor azt is kipróbálnám nagyon szívesen. A lovas íjászatot történelmi íjjal űzik. Nagyon sok történelmi íjat kipróbáltam, lóról még nem lőttem. Sok bemutatón voltam már, meg tudja fogni az embert, nagyon látványos. A lovas íjászkodáshoz jobban kell egy picit tudnod lovagolni, mint lőni. Ha nagyon jól tudsz már lovagolni, akkor gyalogosan kell elkezdened az íjászkodást, olyan speciális tréningeket, amelyek elősegítik majd a lovon való lövést. Majd utána lehet felülni a lóra és lőni. Valaki jól tud lovagolni, valaki jól tud lőni. De aki jól tud lovagolni, és kevésbé tud lőni, még mindig jobb lovasíjász lesz, mint aki nagyon jól tud lőni, de abszolút semmi érzéke a lovagláshoz. Én még nem lovagoltam, motorom van, motorozni tudok, de hát más egy kicsit azért, ugyebár csak egy élőlény. Szeretnék majd, de most nincs rá se idő, se energia.
A 3D-s vadászverseny sokakat szokott érdekelni. Kint van a természetben, változatosak a célok. Hol egy medvére lövünk, hol egy nyúlra, egy rókára, borzra. A távolságok is változatosak és a környezet, ahol ki vannak téve az állatalakos célok . Ez talán az ide látogatók számára érdekesebb élmény, és mozgalmasabb, izgalmasabb egy kívüálló számára is. A pályaíjászat is kint van szabadtéren, általában egy nagy füves területen szokott lenni, mint pl. egy focipálya.

Hogyan áll ott a vadász a vad előtt, mi az, amit érezhet, akár a lőfegyveres vadászhoz képest?

Sokkal, nehezebb íjjal vadászni, mint tűzfegyverrel, eleve a távolság sokkal kevesebb. Az, ahonnan biztonságosan el lehet ejteni a vadat 25-30 méter. Ilyen közelre vagy be kell cserkelni a vadat, vagy be kell várni. Mind a kettőnek meg van az előnye, hátránya. Íjjal való vadászaton talán egy lesről való vadászat a célravezetőbb. Itt azonban jobban kell álcázni magát az embernek, mint egy puskás vadásznak, mert a lövésnek sokkal nagyobb mozgásmechanizmusa van. Ott egy billentyűt húz meg az ember, itt mivel ki kell húzni az íjat, nagyobb a mozgás. Az íjjal való vadászat sokkal nehezebb és sportszerűbb mivel a vad a mozgást nagyon érzékeli.

És mi az ami történik ott? Mert történik valami a vad és a vadász között?

Nagyon sok ember van aki vadászat ellenes, én sem vadászok már. Húst eszek, de már a legyet sem ölöm meg, inkább elhessegetem. Nem mindenki ért egyet a vadászattal, mert akárhogy nézzük, ki kell mondani, ez ölés, de az is ölés, amikor nagymama levágja a csirkét...

Találkoztál-e úgy vaddal, hogy előre nem gondoltad, hogy milyen érzéseket válthat ki belőled a vaddal való kapcsolatod, a vad tisztelete?

Hát most már utólag sajnálom az összes vadat, amit lelőttem, azért is nem vadászok már. Egy vaddal való találkozás során nagyon sok érzés előjöhet az emberből, előjön a vad iránti tisztelet, előjöhet a vadászösztön is. Amikor konkrétan ott van az ember előtt a vad egy adrenalin fröccsöt, kap az ember. Íjjal talán még jobban lehet ezt érezni, mert még közelebb van a vadhoz. Másabb az a tudat, hogy nem a távcső választ el 150 méterre a vadtól, hanem konkrétan ott van, mondjuk 20 méterre, és akkor te döntöd el, hogy mi legyen. De még így is hogy ilyen közel van, sokkal nagyobb az esélye a vadnak. Itt az igalom azért sokkal nagyobb hibákat tud kihozni az emberből. Mert izgul az ember, a torkában van a szíve. Az ember vadászó-gyűjtögető életmóddal kezdte pályafutását, természetes hogy ilyet érez és az is, hogy inkább a férfiakban van meg, de nagyon sok női vadász is van. Egy kicsit elkanyarodva a sportok többségében is vagy a vadászat van benne, vagy pedig a harc. Ott van a futásban, amikor a vadhoz közel kellet kerülnie az embernek. Ott van a gerelyhajításban. Ott van az összes küzdősport, a birkózástól kezdve az ököl vívásig. Valahol ezek az ösztönök benne vannak az emberben. A férfiak vadásztak, a nők a gyűjtögettek. Mostanában ezek az ösztönök el vannak nyomva, és azért jönnek vissza, mert a munkahelyi stressztől kezdve a mindennapi gondok hozzák elő ezt a küzdelmet, mert az élet is egy küzdelem. Az életben most már a nőknek is meg kell felelni, nem tudják azt tenni, ami a dolguk volt régen, hogy gyereket neveltek. Nekik is dolgozni kell, vannak olyan munkahelyek, ahol nagyon keményen küzdeni kell, mert olyanok a munkatársak, a munkakörülmények, hogy ott meg kell tudni maradni. Szerintem ezek hozzák ki a nőkből is most már ezeket a küzdéseket.

Mennyire érzed magadban, ha nézel egy Gyűrűk Urát vagy egy Avatárt, a „tünde harcost”, egy történelmi vonulatot valahonnan messzebbről, mélyebbről indulva?

 Az Avatárt nézve, nekem az egy az egyben ugyanaz, ahogy az őslakos indiánokkal elbántak Amerikában. Nekem egyből ez a kép ugrott be, ahogy megnéztem a filmet. Nehéz ezt a párhuzamot megvonni, amit kérdezel… talán az Avatárban az egy kicsit életszerűbb dolog. A tündékre visszatérve,.. Hát nem tudok mit mondani, nem tudom így megfogalmazni. Nekem is voltak ilyesmi gondolataim, de én, általában ami jobban kézzel fogható dolgokban bízok, hiszek. Műszaki ember vagyok. Elgondolkodni elgondolkodok, ilyen dolgokon is, de annyira nem merülök bele.

Letizia Sportclub - Vásári Róbert
E-mail cím:  vasari@freemail.hu
Honlap cím: http://www.neternetkft.hu/letizia/
http://letizia.freeweb.hu/

Teteje