Ókori vendéglátás

 

Ókori vendéglátás

Napjainkban már nem okoz gondot olyan éttermet találni otthonunkon kívül, ahol csillapíthatjuk éhségünket. A múltba visszamenve azonban ez nem volt ennyire nyilvánvaló. Az első 1782-ben nyílt meg Franciaországban.

Korabeli írások szerint azelőtt borozókat, falatozókat, és utcai kifőzdéket kerestek fel a megfáradt utazók. Az ókorban sok háznál a szegénység miatt nem volt kialakítva konyha, vagy nem volt pénze tüzelőre, vagy lakása sem volt, ezért kénytelen volt keresnie egy étkezdét. Athénban erősen fűszerezett sültkolbászt borsó és babkását, töltött fügefalevelet, mézzel és szezámmal ízesített árpasüteményt készítettek. Falatozókban juthatott hozzá az alsó osztály meleg ételhez és vízhez az antik Rómában. Sokat itt töltötték az éjszakát is, mivel nem volt más hely, ahol letehették volna fejüket. Pompejiben igen sok: 120 kocsmát és éttermet találtak, amelyeknek volt konyhájuk, az utcára néztek és a pultokon át adták ki az ételeket. A vendégek székeken ültek. Az elitebb helyeken már díszes termekben, freskók társaságában fogyaszthatták el vad, libamáj, szárnyas, belsőség és tojásételeiket.

Kínában a piacokon rizsspecialitásokhoz, gabonából készült ételekhez, illetve forró vízhez juthattak a szegény emberek. A császár számára 400 fős személyzet gondoskodott az uralkodó dinasztia gasztronómiai élvezeteiről. Később kibővült a választék a köznép részére is: leveseket, tésztát hússal, zöldséggel és forró olajban kisütött töltött tésztákat készítettek.

 

Sápex Duett Kft.

http://www.debrecen-portal.hu/partnerek/s%C3%A1pex-duett-kft

www.bocskaiebed.hu

A cikk partnere: 

Teteje