Őskoros művészet - Művészet az őskorban

 

Őskoros művészet - Művészet az őskorban

Őskoros művészet - Művészet az őskorban címmel kezdődik régészeti konferencia szerdán (október 16-án) a debreceni Déri Múzeumban. Az őskor kutatóinak nyolcadik alkalommal megrendezett, 3 napos összejövetelére az ország különböző egyetemeiről, muzeális és kutatóintézményeiből érkeznek a téma szakértői. Az első alkalommal 1997-ben, majd 2 évente megszervezett találkozó azóta Magyarország legfontosabb és legnépesebb őskori régészeti konferenciájává nőtte ki magát.

A téma egyszerre tűnik könnyednek és rendkívül összetettnek. A régészettudományban az elmúlt 100 évben felhalmozódott leletanyag és tudás alapján egyértelművé vált, hogy a művészet megnyilvánulási formái az őskor teljes időszakát érintik. A korszakokon átívelő, főként a közös genetikai és pszichológiai háttér miatt kialakult általános és hasonló jelenségek vizsgálatán és leírásán túl szükségessé vált az egyes korszakok, különböző régészeti entitások sajátos művészeti produktumának és tendenciáinak részletes kutatása.

2013-ban a Déri Múzeum vendége lesz többek között prof. Raczky Pál, az ELTE Régészettudományi Intézetének igazgatója, prof. Bánffy Eszter, az MTA BTK Régészeti Intézetének főmunkatársa, a frankfurti Römisch- Germanische Komission igazgatója, valamint dr. Trogmayer Ottó nyugalmazott megyei múzeumigazgató is.

Az őskor valamennyi időszakát érintő 24 előadás és 6 poszter egyszerre ad elméleti megközelítést a témáról, nyújt áttekintést a Kárpát-medence őskori művészetére irányuló kutatásokról és alkot mozaikos képet egy-egy kiemelt probléma, tárgy, vagy jelenség részleteiről.

"Látszólag nincs új a nap alatt, hisz az őskor kutatói mindig beszéltek, értekeztek valamilyen formában az őskori művészetről. Az elmúlt 40-50 évben olyan jelentős szemléletváltozáson ment át a hazai és nemzetközi őskorkutatás, ami a művészet kérdéskörét erősen átértékelte. Ennek eredményei az elmúlt 30 évben a magyar őskutatók szemléletében is gyökeret vertek.

Régebben a modern történeti tudományok első 100-150 éves történetében minden korszakban a művészet  külön témakör volt. Egyenrangúnak tartották a gazdasági, politikai, vallási témákkal. Elkülönítették úgy is, hogy a kultúrából kiemelték. Ez a hagyományos ókori, középkori városi létet magában foglaló, írásos forrásokra épülő történetírás kategorizáló szemléletén alapult. Ezt vetítették vissza az őskor időszakának kutatásába is.

Az őskorkutatásban az 1960-as évektől kezdve az új módszerek tömeges alkalmazásával az íratlan források és azok lelőkörülményeinek összehasonlításával, valamint az új társtudományok (kulturális antropológia, kognitív pszichológia stb.) és természettudományos vizsgálatok (embertan, régészeti állattan, paleobotanika, őskörnyezet rekonstrukció; természettudományos keltezési módszerek, anyag- és proveniancia vizsgálatok; stabil izotóp- és archeogenetikai vizsgálatok stb...) interdiszciplináris megközelítésére támaszkodva új távlatok nyíltak meg. A hagyományos történeti kategóriák szűkösnek bizonyultak. A művészet, mint önálló kategória, megszűnt létezni, beleolvadt a vallási élet és a szimbolikus gondolkodást értelmező kutatási területekbe, azok kísérő jelenségeiként jelentkezik. A legújabb összefoglaló kézikönyvekben az ún. „kognitív régészet” nagy témakörén belül a kultusz régészete címszó alatt találunk néhány megjegyzést az őskori művészetről.

Mi abban leszünk újak, hogy újra önálló témakörként hirdettük meg a művészetet az őskorkutatók számára. Látszólag úgy, mintha nem történt volna semmi jelentősebb szemléletváltozás az elmúlt évtizedekben. Valójában azért tesszük ismét a fókuszpontba ezt a témát, mert az őskor kutatói számára nincs olyan területe az emberi gondolkodásnak, amelyből ne lehetne feltenni kérdéseket a múltra vonatkozóan. Ez a „minden mindennel összefügg” állapot kötelező jelleggel hordozza magában időről-időre a visszatekintő kérdéseket is. Így próbálunk visszatekinteni az őskori társadalmak mibenlétére egy korábbi erős történeti kategória megidézésével és megszűnésének tudatával is."

 Dr: Hajdú Zsigmond régész

Teteje