20 éves az AKT
Az AKT Egyesület megalakulása az 1992. évi Hajdú-Bihar Megyei Őszi Tárlat megnyitójára tehető: kiderült, hogy a pályájuk elején vagy éppen már évek óta kiállító alkotók egymás munkáit ugyan jól ismerik, de személyes kapcsolatuk, vagy ismeretségük nincs. A társaság azzal a céllal alakult meg, hogy a sokszor elszigetelten, egymást személyesen alig ismerő fiatal művészeket, alkotókat tömörítve olyan közösséget hozzon létre, amely hatékonyan tudja segíteni a tagok művészi céljainak megvalósítását. Kiemelten fontosnak tartjuk a fiatal, tehetséges alkotók bekapcsolását a képzőművészeti életbe, illetve a képzőművészeti információk hatékony áramlásának elősegítését.
Terveink megvalósulását pályázatok kiírásával (pld: Megyei képzőművészeti pályázat és kiállítás Téglás Városában több mint 10 alkalommal), alkotótábor szervezésével (helyszín: Nagyrábén), információs nap (pld: Országos Képzőművészeti Társaság bemutatkozása) rendezésével biztosítjuk.
Folyamatos kiállítói tevékenységünk keretében számtalan hazai kiállítást (pl.: Püspökladány, Hajdúböszörmény, Kaposvár, Kecskemét, Tiszaújváros, Baja, Martfű, Debrecen stb.), illetve külföldi kiállítást (Nagyvárad, Lublin, Tarnowskie Góry, Skierniewice) valósítottuk meg.
Jól működő kapcsolatot alakítottunk ki a nagyváradi Tibor Ernő Stúdióval, a Felső Sziléziai Galériával, illetve a Lublini Képzőművészek Baráti Társaságával.
Egyesületünk idén ünnepli fennállásának huszadik évfordulóját. Amatőr művészeti szervezetként indultunk, de mára a tagok jelentős része tagja lett a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének.
Tematikus kiállítások rendezésével igyekszünk bemutatni társaságunk tagjainak sokszínűségét, innovatív szemléletét. Ezek közül kiemelkedik az Útravaló vagy a Tisztelet a… című kiállításunk.
Az Útravaló című kiállításunkra az a kötöttség volt jellemző, hogy mindenki csak azonos mennyiségű, minőségű alapanyagból dolgozhatott, izgalmas eredményt hozott, hiszen a feldolgozások sokszínűsége tanúskodott az alkotói szabadság, illetve személyiség megnyilvánulásáról.
Az AKT-ban közösséget alkotók nem képeznek valamilyen irányzatot, nem jellemző az egységes felfogás, éppen ellenkezőleg: a művészi alkotás, megnyilatkozás olyan alapvető jog és lehetőség, amelynek nyilvánosságra hozását kívánjuk segíteni együttműködésünkkel.
Angyal László
Vélemények
„AKT. Ma már Hajdú-Bihar megyében, Debrecenben nem nagyon kell magyarázni a művészet iránt érdeklődők körében e szó egyik jelentését sem.
AKT. Egy csoport – melynek legfőbb összetartó ereje az alkotás iránti vonzódás – jelentkezik évek óta tárlataival, pályázataival, s immár szinte rendszeresen katalógussal is a közönség elé áll. Nem bástyázza körül magát ideológiákkal, nem rekeszt ki, mozgató, összetartó ereje a közösen elfogadott nívós művészi érték. Mértékük nem a mostanság már a zöldséges standokról is áradó „műtárgypótlékok” piaci értéke, hanem a szakma elsajátításának egyénileg megélt, anyagban megfogalmazott szintje.
Ennek alapján fér meg egymás mellett a kezdő, a művészet kifejezési lehetőségeit, formanyelvét kereső alkotó a kiforrott, hivatásos művésszel.
Azonban ez az együttlét nem a versengés, az erők összemérésének, színtere, hanem a közös élményszerzésé, a közös kiállítások, találkozások között eltelt időszak reprezentálása alkotásokon keresztül. Bizonyos értelemben kontroll, állomás, ahol mindenki megmutathatja, hogy milyen alkotói problémák érdeklik, mire futotta az erőből, hol tart kitűzött céljainak megvalósításában.”
Lukács Gábor
„Csak a hivatkozás végett idézzük a mozaikszó köznévi jelentését: az akt meztelen emberi testet ábrázoló képzőművészeti alkotás. A művészet mellett a meztelenségre hívnám fel a figyelmet (amellett, hogy a stúdiumok fontos „tárgya” is az akt). A meztelenség a legnagyobb kitárulkozásnak és a legnagyobb kiszolgáltatottságok térbeli és időbeli, testi és lelki helyzete, a szép megtalálásának, de a bántásnak is életteret adhat. A társaság tagjai nevükben hordozzák ezt a vállalást, hiszen hajlandóak az önmagukkal való intim szembesülésre, és a külvilág elismerésének, valamint kritikájának is célpontjai lehetnek. De ez így természetes, sőt, jelző nélkül, minden alkotó embernek sorsrésze ez. Tudják: érdemes meztelennek lenni, kellékek nélkül nézni belülre, s a műhelymunkák, a bemutatkozások, a reakciók megmutatják, hogy válhat saját ruhává, egyedi jeggyé, művészi karakterré a kezdeti meztelenség. Az indíttatások és a teremtő igények különbözősége mellett az életkori sajátosságok persze nem adnak ehhez mindenkinek egyforma esélyt, hiszen a diákkorútól a idősebbekig találhatók alkotók az AKT tagjai között.”
Vitéz Ferenc
