1978 őszén, az akkori debreceni Kölcsey Művelődési Központban elkezdte működését az Alföld Gyermekszínpad.

     „Létrejötte” nem a véletlen műve volt: 1978 tavaszán a Gyermekszínpadok Pécsi Országos Fesztiválján a hajdúhadházi gyerekek Toldija kirobbanó sikert aratott, de a két főszereplő az akkor már két éve létező Debreceni Gyermekszínpad Stúdió tagja volt.

     Első és nagyon szeretett mesterem, Thuróczy György javaslatára alakultunk meg Alföld Gyermekszínpad néven, - és játszunk azóta is, immár 35. éve.

     Ezt a 35 évet legendás, országos sikerek és – ahogy az már lenni szokott – jó néhány alapos kudarc kísérte.

     Az első „aranykor” színjátszói, például Magyar Attila és Hargitai Iván A legyek urával (1981) és a Lázár Ervin-mesékkel (1982) azonnal a magyar gyermekszínjátszás élvonalába röpítették az együttest.    Ugyancsak az ő főszerepléseikhez fűződnek a csekély szakmai, de annál nagyobb közönségsikert aratott Pál utcai fiúk és a Tom Sawyer kalandjai, megteremtve a „suliszínház” műfaját.

     De a későbbi generációk is megtették a magukét, hiszen a Nincs többé iskola, a fődíjas Hat Jaszohacsi, a rendezői díjas Rátóti csikótojás, a Bárányfelhő-bodorító és a rendezői különdíjas Stílusjátékok (2003) jelzik, hogy az aranykort követő „ezüst” –és „bronzkor” játszói is változatlanul a magyar gyermekszínjátszás élvonalába tartoztak.

     Csak néhány név közülük: Kálloy Molnár Péter, Hajdu Szabolcs, Szabados Mihály, Szabados Zoltán, Vitányi Juhász István, Szilvai Balázs, Pohly Boglárka, Simó Krisztián, Tóth Zoé, Füzesi Szilvia.

     Az Alföld Gyermekszínpad legfontosabb külföldi szereplésére 1993-ban Toulouse-ban került sor, ahol Arany János Toldiját játszottuk franciául.

     A három legkomolyabb tévéfelvételünk: 1979-ben a Színjátékosok és a Toldi (a hajdúhadházi gyerekekkel közösen),  1983-ban pedig a Lázár Ervin-mesék.

     De ez utóbbiak sikere már átvezet a „testvérszínpad”, az idén 30 éves Főnix Diákszínpad sikereihez.

Várhidi Attila

művészeti vezető