A 3D printerek piacra dobásáról hallottam már évekkel ezelőtt, de akkor még olyan futurisztikus dolognak tűnt. Nehezen fogtam fel, hogyan lehetséges az, hogy e-mailen elküldöm valakinek egy rózsa fotóját és ő a másik oldalon kinyomtatja annak 3D változatát. Még most is csodának tartom, hogy a technológia mára elérte ezt a szintet, de már látom, ahogy valósággá válik.

Tetszik, hogy lehozható az átlagemberek hétköznapjaiba egy ilyen technikai vívmány és valóban használati tárgyként fog szerepelni.

Aki utánanéz, találhat az interneten írásokat, melyek beszámolnak arról, hogy hol tart ma ezzel a tudomány (legalábbis, amit az egyszerű olvasó képes felfogni).

Összegyűjtöttem néhány ilyen beszámolót, csak az érdekesség kedvéért, hogy lássuk miről is van szó.

„Al Bredenberg:
A PWDR egy nyílt forráskódú, tintasugaras-alapú 3-D nyomtató, mellyel lehetségessé válhat a  Pwdr Open-Source Technology engedélyezése, vagyis a  Full-Color 3D-nyomtatás.
A projektet a University of Twente (Enschede, Hollandia) egyik hallgatója tervezte meg, melynek eredménye egy nyílt forrású 3D nyomtatási technológia.  Az orvosi-készülék tervező Joseph Flaherty szerint ez a technológia lehetővé teszi a négyszínű nyomtatást 3D-ben. Ennek az új, gyors prototípusnak létrehozását Alex Buddingnek adják át, aki korábban az egyetemen volt mérnöki hallgató, ahol ő készítette el a nyomtató mesteri projektjét.
 

Ellentétben a MakerBot és RepRap nyomtatókkal, melyekkel olvadó műanyagú tárgyakat hoztak létre, a PWDR úgy működik, mint egy asztali nyomtató.  HP tintasugaras betétek folyékony kötőanyaggal kevert tintával dolgoznak, amire egy réteg fehér gipsz por kerül. Ahogy a nyomtatófej halad, egy henger segítségével egy vékony porréteget húz az egész felületre, és a folyamat ismétlődik a pár száz, vagy ezer alkalommal.
Amikor kész, a nyomtató úgy néz ki, mint egy akvárium, tele finom porral. A modellt körültekintően kell távolítani, leporolva, tiszta ragasztóba mártva, hogy beszivárogjon és megszilárdítsa a modellt. Ez a folyamat megnyitja az amatőrök előtt a lehetőséget, hogy létrehozhassanak több ezer színben modelleket.

A gép adatai:
• Maximális építési méret: 125mm x 125mm x 125mm
• Minimális függőleges méret: 50 mikron
• Sebesség: kb 1 perc/réteg
• Nyomtatási felbontás: 96 DPI

A fejlesztő, Alex Budding figyelmezteti a vállalkozó kedvű olvasókat: az alapvető szabadalmak szerint ez a technológia lejárt 2010-ben, de a 3D-s rendszerek területén a ZCorp anyavállalatának sikerült a közelmúltban elérnie valamilyen változást a szabadalomal kapcsolatban, így érdemes konzultálni egy szabadalmi ügyvivővel, mielőtt egy modellt elkezdene gyártani.

Van egy másik, igazán kalandos lehetőség: -  a tintasugaras és lézeres rendszer helyett létezik egy szelektív lézeres szinterezés (SLS) eszköz. "Egy egész sor új anyag rendelkezésre áll azok előtt, akik kísérleteznek a nyílt forrású gyors prototípussal. Például amikor a 3-D nyomtatási folyamat ezekkel az anyagokkal történik: gipsz, kerámia, beton, cukor, stb.", mondja Budding. "Az SLS folyamat teljes mértékben támogatott, műanyagok használatával történhet, mint az ABS, polipropilén, nylon. Ezek elérhető építőanyagok." Ez a módszer még sok munkát igényel, de a 3-D nyomtatás drámaian megváltoztatja a világot.
A PWDR még csak a kezdet, még sok fejlesztés áll a kutatók előtt. A nyílt forráskódú projekt célja, hogy lehetővé tegye a gép használatát kutatási célokra.