Debrecenben a belvárosban a Csapó utca 6. szám alatt van egy fogorvosi rendelő. Az otthonosan berendezett váró családias környezetében olvasgatok. Bentről kiszűrődik a fúró jól ismert zúgása. Erről rögtön eszembe jut, hogy én mindig is féltem fogorvoshoz menni. Igyekeztem is elkerülni, ha lehetett. Most azonban, valahogy nem hat ijesztően rám, nyugodtan olvasom tovább a figyelmesen odakészített magazinok egyikét, miközben kellemes zene szól a fülemben. Pár perc múlva nyílik az ajtó és a kedves asszisztensnő szívélyes mosollyal kísér be a rendelőbe, és akkor megpillantom a fogorvosi széket. Az asszisztensnő türelmesen kivárja, amíg végre elszánom magam, hogy beleüljek a székbe. Pár pillanat alatt azon kapom magam, hogy valami csoda folytán nem érzek félelmet. Talán a barátságos berendezésnek köszönhető mindez?

Ez az első hely ahol végre nyugodtan dőlök hátra a székben, és érzem, hogy itt nem eshet bántódásom. Az összes szándék arra irányul, hogy a fogaimat megmentsék, és ameddig csak lehet, szépek és egészségesek maradjanak. Ekkor belép a Tanár Úr - a többiek csak így hívják - és mosolyog. Sok éve van már a szakmában, úgy érzem, mindent tud a fogaimról. Ráadásul a legújabb és nagyon profi technológiát használja. Van bent egy készülék, amivel a bonyolultabb töméseket készíti. Először felvételt készít a fogamról és a tömés leendő helyéről. Számítógéppel megtervezi a tömés 3D képét, majd egy hatalmas gépben két kis robotkar kifaragja a porcelánt. Ilyet eddig csak filmekben láttam.