A klímavédelmi szempontok miatt az épületek homlokzatainak hőszigetelése egyre nagyobb jelentőséget kap. Épületfizikai szempontok miatt a külső oldali hőszigetelés részesíthető előnyben, azonban számos esetben, mint például műemlékvédelmi homlokzatok, telekhatár beépítések, részleges korszerűsítések esetében, vagy egész egyszerűen pénzügyi okokból bizonyos körülmények között a belső oldali hőszigetelés lehet az egyetlen ész-szerű megoldás.

Sok építtető, tervező és kivitelező a belső oldali hőszigetelést még mindig bizonyos szkepticizmussal fogadja, különösen a későbbi lehetséges „alattomos” építési károktól való félelem miatt. Tény, hogy a belső oldali hőszigetelés általában műszakilag nagyobb körültekintést igényel, mint egy külső szigetelés, ezért a belső oldali hőszigetelést javasolt hozzáértő tervező, ill. kivitelező bevonásával végezni. Időközben a belső oldali hőszigetelés, mint szak-mai téma átalakult, ez jellemzően az ajánlott anyagokat érinti, melyek területén jelentős fejlesztések történtek. A korszerű anyagok által a megoldások lényegesen „toleránsabbak” a kisebb kivitelezési hibákkal szemben, mint korábban, így egyszerűbb lett a kivitelezés. Ha a belső oldali hőszigetelés épületfizikai szempontból szakszerűen kerül kivitelezésre, a szerkezetet érintően jelentős probléma nem merül fel.

1. A belső oldali hőszigetelések lehetőségei és kockázatai

Ha az ember megkérdezi az építészektől, tervezőktől, kivitelezőktől vagy építtetőktől, hogy mi a véleményük a belső oldali hőszigetelésről, gyakran óva intenek tőle, mondván, hogy a harmatpont áthelyeződik, ezáltal ártalmas nedvesség, mint pára vagy kondenzátum gyűlhet össze a falazatban. A belső térveszteség, a rögzítési lehetőségek hiánya a szigetelt falon, hőhidak, vagy az épületszerkezetek csatlakozásai, mint fennálló nehézségek is a belső oldali hőszigetelés hátrányai közé sorolhatók. Az aggodalom mellett, hogy csak a falak hőszigetelésével nem tudunk elérni elegendő energia megtakarítást, a szakemberek hiánya is egy gyakran felhozott érv a belső szigetelési mód ellen. A modern belső hőszigetelőrendszerekre már rég nem vonatkoznak az általános fenntartások, sokak mégis makacsul tartják azokhoz magukat. Elsősorban egy olyan tudat alatti félelem uralkodik, hogy a harmatpont el-tolódása által nedvesség-, és fagykárok alakulnak ki a falszerkezetben. Míg például más európai országokban, mint Franciaország, a rétegelt lemezrendszer (polisztirol szigetelőlapok kasírozott gipszkarton lapokkal) egy évek óta használt és bevált rend-szer, Németországban egy ilyen rendszert még nagyon kritikusan és gyanakvóan fogadnak. Itt általában kívülről szigetelnek. Ha belső hőszigetelést használunk, az elsődleges cél sok esetben a felületi hőmérséklet növelése, mely magasabb termikus kényelemérzettel és a penészedés kockázatának csökkenésével jár.

2. Épületfizika

Egy belülről elhelyezett hőszigetelés jelentős mértékben megváltoztatja a hőmérsékletviszonyokat a falban. Nagyobb hőmérsékletingadozások alakulnak ki, és télen a fal hőmérséklete jelentősen alacsonyabb. Ezzel együtt a nedvességviszonyok is változnak. A hőmérséklet a falkeresztmetszetben addig csökken, hogy a diffundáló pára kondenzálni tud. Ehhez jön még, hogy a fal kiszáradása eső után lassabb, mivel belülről nincs hőátadás. Így nagy jelentőséget kap a külső homlokzat megfelelő csapóeső védelme. Ezt elsősorban a nyugati homlokzaton kell ellenőrizni. Amennyiben jelentős ázás veszélye áll fenn, kiegészítő intézkedéseket kell elvégezni, pl. fedőréteg felhordása.

3. A különböző rendszerek működési módja

Rendszerfelépítésenként különböznek az épületfizikai folyamatok.

Kapilláraktív, diffúziónyitott rendszerek

A diffúziónyitott rendszereknél a szigetelőanyag és a végső burkolat is páraáteresztő. Az áteresztőképesség úgy van beállítva, hogy egy bizonyos mennyiségű pára be tudjon diffundálni a szerkezet-be. Ez a téli periódusban magasabb póruslégnedvességhez vezet a szigetelőlap-ragasztó-régi fal átmenetben. Megfelelő szigetelőanyaggal és/vagy ragasztóval ez a víz magasabb póruslégnedvesség formájában itt úgymond „leparkol”, míg a melegebb periódusban ismét el tud párologni befelé, a belső tér felé. Ezeknél a folyamatoknál nedvességkezelésről beszélünk. A rendszerek úgy vannak beállítva, hogy nyáron több nedvesség párolog el, mint amennyi télen termelődhet.

Diffúziógátló rendszerek

Ezeknél a rendszereknél a vastagabb végső burkolatokon vagy szigetelőlapokon keresztül viszonylag kevés pára kerül a szerkezetbe. Ezek a rendszerek épületfizikailag a diffúziónyitott rendszerek és a kiegészítő párazáró réteggel rendelkező rendszerek között vannak. Felhasználóbiztosabbak, mint a szokásos szerkezetek klasszikus, egyszerű párazárással, mivel ezek még lehetővé teszik a szerkezet nedvességének visszaszárítását.

Kiegészítő párazáró réteggel rendelkező rendszerek

Ezeknél a rendszereknél alapjában véve egy klasszikus, szerelt vázszerkezetről van szó. Szigetelőanyagként legtöbbször diffúzió-nyitott ásványgyapotot alkalmaznak, melyet egy fa-, vagy fémszerkezetbe építenek be. A szigetelésre jön egy párazáró réteg, amely megakadályozza, hogy a pára bejusson a szerkezetbe, így pára-veszteség sem fordulhat elő. Mindazonáltal a régi standard rend-szert nem ajánlatos hagyományos párazáró réteggel építeni, mert ez a visszaszáradást (pl. a bejutó eső miatt vagy olyan nedvesség miatt, ami a kivitelezés alatt jut be) jelentősen gátolja.

A modern rendszerek nedvességadaptív párazárást alkalmaznak. Ennek nedvességfüggő páradiffúziós ellenállása van. Télen a párazáró réteg kb. 40%-os relatív páratartalommal rendelkező száraz fűtött levegő tartományában található. Ilyen nedvességtartalomnál a diffúziós ellenállás magas. Ezáltal kevés nedvesség jut a szerkezetbe. Nyáron, 60–65 %-os relatív páratartalomnál ugyanannak a fóliának jelentősen alacsonyabb diffúziós ellenállása van, így a visszaszáradás befelé, alig van gátolva.

4. Belső szigetelőrendszerek áttekintése – Osztályozás és felépítés

Kombinált szerkezetek ragasztott szigetelőlapokkal és vakolatréteggel

Ezek a rendszerek felépítésükben hasonlók az ismert ETICS-hez. A szigetelőlapokat típus és épületfizikai követelmények szerint teljes felületükben vagy részben ragasztják fel a felületre, és adott esetben utólagosan dübelezik. A diffúziónyitott szigetelőlapok teljes felületű ragasztást igényelnek. A szigetelőrétegre hálórögzítő tapaszréteg kerül beágyazott üvegszövet hálóval. Végül egy fedő-réteg következik ásványi vakolattal.

Kombinált laprendszerek

A kombinált rendszerek esetében az egyes komponensek nem az építkezés helyén kerülnek összeállításra. Ehelyett gyárilag előállított kombinált lapokat használnak szigetelőanyagból és kasírozott lapból (pl. gipszkarton vagy gipszrost). Ezeket a szigetelőlapokat is felragasztják ragasztóhabarccsal, és glettelik, mielőtt felkerül az utolsó réteg. Meg kell még említeni a vákuum-szigetelőpaneleken (VIP) alapuló High-End-rendszereket. Ezek a lehető legkisebb, 0,007 W/ (mK)-s hővezető képességgel rendelkeznek. A nagyon keskeny szerkezetnek köszönhetően a vákuum rendszerek különösen ott alkalmazhatóak, ahol kevés hely áll rendelkezésre.

Vázszerkezetek

Ennél az évtizedek óta ismert és bevált belső szigetelési klasszikusnál, melyet bizonyára mindenki ismer, egy fém-, vagy faszerkezetbe ásványgyapot kerül beépítésre. Elsősorban fémszerkezeteknél alkalmazzák a szigetelést két rétegben, hogy minimálisra csökkentsék az vázszerkezet miatti hőhidak kialakulását. Ennek során az vázszerkezetet egy a falra felhelyezett szigetelőanyagra helyezik. Végül gipszkarton-, vagy gipszrostlapokkal fedik be.

Szigetelővakolat-rendszerek

A belső szigetelőrendszerek felsorolásánál gyakran háttérbe helyezik ezt a szintén évtizedek óta bevált rendszert. A szigetelővakolatok ásványi, cementtel kötött vakolatok, melyek nagyon nagy mennyiségű polisztirolszemcsét tartalmaznak. Ezáltal a nyers sűrűség nagymértékben csökkenthető, mely során csekély hővezető képesség érhető el. A szigetelővakolat rendszerek nagy előnye abban áll, hogy egy abszolút hézagmentes szigetelőréteg állítható elő, mely minden konvekciót biztosan megakadályoz. Elsősorban régebbi és/vagy műemlékvédelmi épületek teljes felújításainál alkalmazzák, melyeknél nagyobb felületi egyenetlenségeket kell kompenzálni, mivel ezeket nagymértékben variálható rétegvas-tagságban lehet felhordani.

A megfelelő rendszer kiválasztása

Hogy az egyéni követelményeknek megfelelően megtaláljuk az optimális rendszert egy épületre vagy akár egy szobára, felhasználhatjuk a rendszeráttekintést. Ehhez néhány magyarázat:

– Hővédelem

A szigetelőanyagok hővezető képessége széles skálán változik. Ha egy kivitelezés előterében a lehető legmagasabb hővédelem áll, akkor automatikusan lecsökken a kínálat. Segítség lehet a rendszerek összvastagságának megfigyelése ugyanolyan U-értéknél.

– Nedvességterhelés

Nem minden rendszer alkalmas ugyanolyan mértékben minden alkalmazási esetre. Így pl. a diffúziónyitott rendszerek nagy nedvességterheléssel rendelkező helyiségekben, mint a fürdőszoba, vagy wellness-helyiségek nem előnyös megoldás. A helyiségben levő túl magas nedvesség esetén bizonyos körülmények között nem hozható létre egyensúly a be-, és a kidiffundáló nedvesség között a rendszerben.

– Tűz-, és hangvédelem

Ugyanígy nem alkalmas minden szigetelőlap nagyobb tűz-, vagy hangvédelmi követelmények teljesítésére. Itt általában előnnyel rendelkeznek az ásványgyapot-szigetelőanyagok.

– Rögzítési lehetőségek

Néhány kilós könnyebb terhek, mint pl. képek minden rendszeren könnyen elhelyezhetők. Vakolt kombinált rendszerekhez pl. a ETICS – területéről ismert szigetelőanyag-dübelek állnak rendelkezésünkre. Nehezebb terhek speciális teherbíró szigetelőanyaglapokra rögzíthetők, melyeket a normál szigetelőanyag helyett kell beépíteni.

– Károsanyagterhelés

Egyre jelentősebb a belső terek károsanyagterhelésének minimálisra csökkentése. Hogy ne kerüljenek be az építőanyagok által emiszsziók, ma már magától értetődő. Aki kisebb károsanyag-terhelést szeretne, mint a törvényileg előírt, figyelhet a speciális nyilatkozatokra és kimutatásokra. Néhány szigetelőanyagot különösen károsanyag-, és emissziószegénynek soroltak be. Ugyanez vonatkozik az alkalmazott ragasztókra és vakolatokra. Különösen a mészvakolatoknak van rendkívül pozitív hatása a szoba klímájára.

– Pincefelújítás

Gyakran van igény pincék felújítása (nedvesség-,és/vagy penész-károk) során belső szigetelésre. Nem minden rendszer alkalmas erre. A diffúziónyitott rendszerek ásványi szigetelőlapokkal váltak be erre. A nedvességproblémák elhárítására legtöbbször először egy negatív szigetelést hordanak fel ásványi szigetelőréteg formájában a fal belső oldalára. Alapvetően a pinceszigeteléssel kapcsolatban van néhány kiegészítő pont, amit figyelembe kell venni, mint pl. a szellőztetési lehetőségek vagy hőhidak a pincefödémen. 

Rendszer, tanúsítás, igazolások

– Rendszer

Hasonlóan a hőszigetelő kombinált rendszerekhez a belső szigetelőrendszerek is zárt, egymásra hangolt rendszerek. A rendszerben történő komplex összekapcsolt hő-, és páradiffúzió miatt nem ajánlatos a komponensek cseréje. Más tulajdonságokkal rendelkező komponens alkalmazása épületkárokhoz vezethet! Így egy másik fedőréteg (vakolat vagy festék) vagy egy másik szigetelőlap megváltoztatja a rendszer diffúziós ellenállását, egy másik ragasz-tónak bizonyos körülmények között nincs meg a szükséges víz-szorpciója.

– Tanúsítás

Jelenleg folynak a belső szigetelőrendszerek hivatalos tanúsításával kapcsolatos intézkedések. Ennek során nyilvántartásba kell venni többek között a rendszerösszetevők előállítását és ellenőrzését, a rendszer épületfizikai alkalmasságával kapcsolatos kimutatásokat, és a tervezők és kivitelezők oktatását és szakképesítését. Ennek során meg kell bizonyosodni arról, hogy a jövőben sem lesz kétség a belső szigetelés területén, és az alkalmazás minősége megfelelően magas.

– Irányelvek és adatlapok

A belső szigetelésekre vonatkozó műszaki szabályok részben az EnEV 2009-ben, részben a DIN 4108-ban kerültek szabályozásra. Ezen kívül figyelembe kell venni a WTA (az épületfenntartás és mű-emlékápolás tudományos-műszaki közössége) adatlapjait is.

– Igazolások

A diffúziónyitott, kapilláraktív rendszereket már évekkel ezelőtt igazolták épületfizikailag megfelelő instacioner higrotermikus épület-rész szimulációs eljárásokkal, mint pl. a WUFI (hő-, és nedvesség instacionárius). Ezáltal majdnem minden praktikus eset kiszámítható. Standard kivitelezéseket a szigetelőanyag vastagsága és a falfelépítmény tekintetében a gyártónak kell igazolni és engedélyezni. Különleges keretfeltételek mellett egy épületspecifikus igazolásra van szükség. A hagyományos Glaser módszer erre nem alkalmas és nem is hoz a „biztonságos oldalon” nyugvó értékeket. Ezen kívül a legtöbb szerkezetre ma már sokéves gyakorlati igazolások állnak fenn a működőképességre vonatkozóan.