A bennünk élő istennők

Nőnap 2015
 

A bennünk élő istennők

Istennők régen és napjainkban

Mindenki ismeri a bibliai Éva történetét, hogy az ő bűne miatt lett kiűzve az ember a paradicsomból. Merline Stone angol írónő a Paradicsompapírok című könyvében megpróbálja kinyomozni, hogyan esküdtek össze a férfiak az ősi világban, s hogyan vették el az istennőktől a hatalmat.Istennő-kultusz már a kőkorszakban is létezett, ősi teremtésmítoszok és hiedelmek részeként. Az évezredek során az istennőnek több ezer nevet adtak, de mindig természet-anyaként ábrázolták. Évezredekkel azelőtt, hogy a zsidók, a keresztények és muzulmánok megelégelték a nőuralmat, és átalakították a vallást - a Földközi tenger körüli vidékeken, Közel- és Közép- és távol-keleten mindenütt Istennőt imádtak, és nem Istent.

Az istennőknek népenként, kultúránként más-más nevük volt: Egyiptomban Isisnek, vagy Hathornak, Indiában Danunak, a suméroknál Ishtarnak, a bibliai területeken pedig Astartének nevezték. Krétában ő volt a darázsderekú, meztelen mellű nő, a kígyókkal. A Jehova előtti időben, a legkoraibb följegyzésekben nem, mint Földanyát ismerték, hanem mint az "Egek királynőjét". Voltak Nap Istennők, akik a Hold Istennők fölött uralkodtak. Sőt, az írásnak, bölcsességnek, jognak és háborúnak is voltak istennői. Kései utódaikat is megtalálhatjuk i.e. 500 körül Athénban, a háború és a bölcsesség görög istennői alakjában.
A történelem előtti időkben - a Mezopotámia és Egyiptom előtti évezredekben - többségben nőket ábrázoló rituális szobrokat készítettek. Sőt, még a bibliai Kánaánban is úgynevezett "Astarte-lapokat" találtak, amelyeken a meztelen Asterah istennő látható, kezében liliommal vagy kígyóval. A késői bronzkorból ezek maradtak fenn a legáltalánosabban, mint rituális tárgyak.

A templomi istentiszteletet papnők szolgáltatták, és ők látták el a templomok üzleti és pénzügyi dolgait. A sumérok az agyagtábla feltalálását és az írás művészetét is egy istennőnek tulajdonították, a legkorábbi sumér írásokat az Egek Királynőjének templomában Erechben találták.
E rengeteg bizonyíték ellenére a mai kor embere alig van tudatában ezen ősi Istennő-imádatnak, az asszonyok egykori magas státusának. 

Istennőkből boszorkányok

Az időszámítás előtti 3000 környékén ugyanis szép lassan felmorzsolódtak a matriarchális társadalmak.
Az északról beáramló új népek ugyanis patriarchális, férfiuralmú társadalomban éltek, lételemük volt az öldöklés, a háborúskodás. Lóval vontatott harc kocsijuk átütő erejűnek bizonyultak, és bármerre mentek, ők letten az uralkodók.

Ezek az északi népek hozták magukkal a fény fogalmát, mely a jót jelképezte, és a sötét fogalmát, mint a rossz megtestesítőjét, és ők imádták a fenséges férfi istenséget, akit gyakran ábrázoltak viharistenként, kezében tűzzel vagy villámmal.
Az ősi világ mitológiájában nyomon követhető az új férfi istenség harca a régi Nagy Istennővel. Babilonban Marduk férfi isten vette az át az uralmat, Egyiptomban - Ré, a fény ura, és Ptah kerekedett az istennők fölébe.
A Biblia jó néhány sora megemlíti, hogy a Kánaán földjét elfoglalók még generációkon át harcoltak az Egek Királynője és Baál ellen.
Amikor a férfiuralom teljes lett a világon, az istennők követőit üldözni kezdték, az istennőket a gonosz szolgáinak, boszorkányoknak nevezték. A boszorkányok azonban még évszázadokig csak a papság szemében voltak gonosz személyek. A nép továbbra is tisztelte őket, elismerte tudásukat.

A boszorkányság az időszámítás utáni évszázadokban a természetvallásra utalt, és a boszorkányok, ezek a különös tehetséggel megáldott nők a magasabb rendű égi hatalmak és az emberek közötti közvetítők voltak.

A bölcsek fortélyai

A boszorkányság angolul eredetileg azt jelenttette: a bölcsek fortélyai, ügyessége.
A bölcsek pedig azok voltak, akik a természet útját követték, összhangban voltak annak erőivel, ismerték a gyógynövények és az orvoslás tudományát, hasznos tanácsokkal látták el közösségük tagjait, és ugyanolyan nagyra becsült, szinte szent emberek voltak, mint a sámánok a falujukban. "Varázseszközeik", rituáléik pedig kísértetiesen megegyeztek az ókorban használatos tárgyakkal, rítusokkal, azokkal, amiket az ókori istennők templomaiban végeztek.

Boszorkányból újra istennő!

A modern boszorkányság (vagy ahogy egyre inkább terjed: az újkori istennő-vallás) természetalapú hit, ezért akik az istennőt bálványozzák, a természetet is szeretik. A mai kor boszorkányai azt vallják magukról, hogy övék a világ legdemokratikusabb vallása. Nincsenek követendő dogmáik, pusztán néhány egyszerű alaptétel, amit igaznak fogadnak el. Az egyik, hogy aki nem ülteti el a gonosz magjait, az jóságot fog visszakapni, hiszen minden tett többszörösen hat visszafelé, arra, aki cselekszik.
A másik fontos tézis, hogy nem szabad a természet bőségét rosszul felhasználni azáltal, hogy megzavarjuk az egyensúlyát. Tehát amit az ember elvesz a természettől, azt vissza is kell szolgáltatnia, hogy kiegyensúlyozottan legyen képes tovább működni.

Tehát az a nő, aki hajlandó elfogadni a benne rejlő tökéletesség lehetőségét, és nem esik túlzásokba, az sok mindenre képes.
A benne rejtőző istennőt bárki megszólíthatja, segítségét kérheti.

Bár népenként és földrészenként sok száz Istennő van, közülük a hat fő-istennő testesíti meg a legfőbb női archetípusokat. Mindenkiben ott él egyikük, erősebben vagy gyengébben. Aki felismeri, melyik istennő gyermeke, azaz melyikkel azonos a rezgése.

Aphrodité - a szerelem és a szépség istennője, a szexualitást és a vonzerőt jelképezi, mindazt a vonzalmat, amely köteléket képez az emberek között. De ő a művészetek, az írás, a mesterségek és a kultúra patrónusa is. Az Aphrodité-típusú nő szenvedélyes, érzéki, kreatív, a luxus rajongója. Sötét oldala: birtokló, hiú, önimádó, lusta, divatbolond.
Uralkodó bolygója a Vénusz.

Artemisz - a tisztaság, a szüzesség, a Hold, a természet és a vadászat istennője. Bár szűz, mégis ő felügyeli a gyermekszülést; hagyományosan az ifjak nagy barátja és védelmezője, főleg az ifjú lányoké.
Az Artemisz típusú nő szabadságkedvelő, sportos, természetes, gyakorlatias, független, individualista, merész a fizikai tevékenységekben.

Athéné - a bölcsesség istennője, az értelmet képviseli mind békében, mind háborúban, ezenkívül az aktív intelligenciát, az aktivitást és az irodalmat társítják hozzá. Athéné valójában nem harcos természetű, inkább bölcs és megfontolt tanácsadó.
Az Athéné típus bátor, átalakulásra képes, reformer, profi, kiváló szervező, két lábbal áll a földön. Sötét oldala: túlbuzgó, maximalista, főnökösködő, manipulátor, szkeptikus.

Démétér - anyaistennő, a föld, a mezőgazdaság, a termékenység patrónusa. Számára minden szent, ami a földben növekszik, és valamennyi élőlényt védelmezi.
A Démétér típusú nő otthonteremtő, békéltető, tanácsadó, gondoskodó, ösztönös. Sötét oldala: aggodalmaskodó, makacs, hatalmaskodó, túlfélti-óvja szeretteit.

Héra - az ógörög istennők királynője - a házasság védelmezője. Leginkább féltékenységéről ismeretes, amire meg is volt minden oka, a férje, Zeusz ugyanis nem épp a hűség mintaképe volt. Héra az emberi kapcsolatokat irányítja, legyenek azok akár üzleti- akár magánjellegűek.
A Héra-típus parancsoló modorú, magabiztos, uralkodó, méltóságteljes. Sötét oldala: törtető, arrogáns, távolságtartó, fensőbbséges.

Perszephoné - az alvilág uralkodónője, a holtak nagylelkű és gyengéd királynője, de ő jeleníti meg az újjászületés körforgását is. Mindent tud az élet-halál folyamatáról, és mindenkinek segít, aki hozzá folyamodik a téren. Minden évben felszáll az alvilágból, ekkor a tavasz istennőjeként tisztelik. Szimbóluma a gránátalma, mert ebben a gyümölcsben benne van a teremtés magja, s így az élet-halál-újjászületés körforgását jelképezi.
A perszephoné-típus misztikus, érzékeny, titokzatos, spirituális, nonkonformista, visszahúzódó. Sötét oldala: túlérzékeny, bogaras, idealista, nem e világra való.

Varázslatok, gyógyítások

Ahogy évezredekkel ezelőtt az istennők, ugyanúgy a 21. századi utódaik (mindegy minek nevezzük őket, istennőknek-e vagy boszorkánynak) építő, tisztító és romboló varázslatokkal segítenek embertársaikon. Romboló varázslatot akkor kell használni, ha negatív dolgoktól akarunk megszabadulni - mondjuk a betegséget romboljuk vele. Az ilyen rituálé mindig fogyó holdkor végezhető. A gyarapodást, fejlődést segítő varázslásokat viszont növő holdra kell időzíteni.
A meditáció nagyon fontos része az univerzális energiák bevonzásának, a pozitív változások elindításának. A meditáció ősi gyakorlat, amelynek célja - koncentráción, légzésfigyelésen és a tudatos elme kikapcsolásán keresztül -, hogy elérje a nyugalomnak és a "gondolatnélküliségnek" azt az állapotát, amely az ébrenlét és az álom határmezsgyéjén húzódik.
(A meditáció egyik fajtája az ima!) Az imának (pozitív építő meditációnak) iszonyú ereje van.Már azzal is segíthetünk bajba jutott ismerősünknek, ha imádkozunk érte olyan megerősítések formájában, amelyekben kijelentjük, hogy az illető túl fog jutni minden nehézségen.

Ezzel a technikával egyfajta változást indítunk el, és az illető még csak nem is kell, hogy tudja, ki áll a változás mögött.
Tehát küldjünk pozitív rezgéseket gondolati megerősítéseken keresztül, amelyben kijelentjük, hogy az ismerősünk jól fogja bírni a megpróbáltatást, meg tudja oldani aktuális problémáit, vagy ha beteg, akkor hamarosan meggyógyul.
A megerősítő imádság szépsége abban rejlik, hogy ilyenkor egy harmadik személy javára meditálunk. Az univerzum minden gondolatot regisztrál, ami kiszáll az éterbe, és megtöbbszörözve küldi azt vissza. Ha kapcsolatba lépünk a legbensőbb lényegünkkel, és egy magasabb céllal összhangban pozitív ügyek szolgálatába állítjuk a bennünk rejlő "isteni energiát", akkor attól jelentős mértékben növekedni fog megerősítéseink hatóereje.
Így esélyt kapunk, hogy közvetlenül előmozdítsuk a megoldás megszületését. Az univerzum gyakran azt is megmutatja, hogy mit kell tennünk.
Próbáljunk intuitívan ráhangolódni a jelekre.

Soha ne becsüljük alá vizualizációinkat, és imáink erejét, mivel képesek vagyunk valóban megváltoztatni a dolgokat. Nemcsak az anyagiak, vagy a betegség (esetleg szerelem, gyermekáldás) érdekében lehet meditálni (imádkozni), az istennők segítségét kérni, a bennünk élő istennőket mozgósítani, hanem a világbékéért, a környezet megóvásáért, vagy egyéb közösségi javakért is sokat tehetünk.

Forrás: www.astronet.hu

Teteje