Debrecen egyik legnevesebb utcája a Széchenyi utca. Az utcához számtalan legenda fűződik, ezek közül leghíresebb a XII. Károly egykori svéd király nevéhez fűződő.
A történelmi tények szerint XII. Károly hosszas - mintegy 5 éves - havasalföldi kényszerpihenő után végre lehetőséget teremtett magának a visszatérésre hazájába Svédországba. A 2500km-es utat mindössze 14 nap alatt tette meg postakocsin és lóháton. Az út alatt többször is megállót tartott, többek között városunkban Debrecenben is. A történelem és a legenda összefonódása ezen a ponton kezdődik.
A közkeletű hit ugyanis úgy tartja, hogy Károly az akkori debreceni postamester házában szállt meg, ám erről már Ballagi Aladár nyelvész-történész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja is bebizonyította hogy nem éppen így történt.
Hogyan történhetett még? Nos a talányok ott kezdődnek, hogy egyesek azt beszélik, az akkor még Német utcának nevezett Széchenyi utcán kissé nyugatabbra a postamester házától volt egy neves korcsma. A korcsma két dologról volt országszerte híres. Az egyik a kissé karcos, de nagyon vad pálinkája a másik pedig a messzeföldről származó egzotikus növénygyűjtemény, amely az udvarát díszítette. A növények között is kiemelkedő volt a kaktuszainak különlegessége. Ezért sokan a helyet csak Kaktusz Korcsmának emlegették. A legenda szerint a svéd király a város könyvtárát dícsérte, de úgy gondoljuk, hogy a könyvtár helyett inkább a Kaktusz Korcsmában tett hosszas látogatást. A király ugyanis fiatalkorában hírhedt italozó volt, ám egy tragikus esemény mértékletességre intette. Történt ugyanis, hogy a kedvenc - és állítólag pusztakézzel befogott - medvéje egy italozás során maga is felöntött a garatra és részegen támolygott a kastély falai közt, majd egy öklendező hang kiséretében kiesett a kastély ablakán. Kedvenc medvéje elvesztése és a család egyik idősebb hölgytagjától elszenvedett megrovás után az ifjú király úgy döntött, hogy józanabb életet él.
Igenám, de a sokéves oszmán raboskodás vendégeskedés teljes absztinenciában telt. A pitesti cujkák nem oltották a kínzó szomját, ezért már Erdélyszerte megkezdhette az alapozó italozást, és Debrecenben rögtön tudta, hogy a hangulatos és jóhírű Kaktusz Korcsma lesz az, ahol minőségi italokkal szolidan, de hatásosan feledheti a keserű és szomjas éveket.
Úgy hírlik, hogy a Kaktusz Korcsma kellemes milliője oly’ sikeresen emelte a király és a vele utazó társai morálját, hogy mindannyiuk búskomorsága heves lelkesedésbe és tettvágyba fordult. Elfeledték a megalázó éveket és fényes jövőt festettek maguk elé. Reggel aztán a kiadós reggeli és némi szíverősítő után megújult bizodalommal és kicsattanó jókedvvel folytatták útjukat haza Svédországba. Előtte azonban a király szeretett volna nyomot hagyni maga után, ezért arra kérte a derék korcsmárost, hogy dicső hely nevét úgy változtassa meg, hogy abban a kedves anyanyelve a svéd is visszatükrözzék. Mivel a Kaktusz svédül is hasonlóan cseng, ezen hát nem változtattak. A korcsma szóval azonban meggyűlt a derék skandináv uralkodó baja, hiába a sok fjordshöttenkalbstek amit addig hallott, most mégis törte a nyelvét ez a gyönyörű magyaros szó. Azt kérte hát, hogy legyen a ‘Korcsma’ mostantól a svéd fülnek kellemesebb ‘Pub’ s ezáltal a hely neve innentől az örökkévalóig.
