A Búcsú jelentősége évről évre növekszik, mára a katolikus vallás egyik legmeghatározóbb eseménnyé nőtte ki magát. A Búcsú megítélése már a múlt században is jelentőséggel bírt, melyről a Csíki Lapok többször is tudósított a búcsúról, 1839-ben például így írt a csíksomlyói búcsúról:
„A csiksomlyoi bucsu. E kegyeletes vallásos ünnepélyre vármegyénkből és a szomszédos megyékből az idén is nagy számban gyültek össze a hivők. A rendes körülmények között csendes Csik-Somlyót szokatlan jövés-menés és zaj tette élénkké már az ünnepet megelőző napokban. A vásárosok, épen mint egy sokadalomra, igen nagy számban gyültek össze s minden felhasználható teret beépitettek sátrakkal és árus bodékkal.
A tulajdonképeni bucsusok már pénteken este gyülekezni kezdettek, a nagyobb rész azonban szombaton érkezett meg, mig a vármegye közeli helyiségeiből csak ünnep első napján vonultak fel. A megjelentek összes száma 8-10 ezeret tesz ki. Az áhitatos szertartások szép idő mellett folytak le úgy szombaton, mint vasárnap délelőtt….A haza vonuló bucsusokat jótékony meleg eső áztatta meg, mely kisebb-nagyobb megszakitással a gazdák nagy örömére mindkét ünnep napon tartott.”
Egy évvel később pedig ezt írta a búcsúról „A pünkösdi bucsura az idén is nagy számban sereglettek össze a hivők. A megjelentek számát mintegy 12-15 ezerre becsülik. A szombati kivonulásnak szép idő kedvezett, de ünnep első napján a kivonulást az esős idő zavarta meg.
Szombaton délután a vecsernye megtörténtével Antal József csikszentléleki plébános tartott lendületes prédikácziót, ünnep első napján a szent misét Murányi Kálmán főesperes az egyházi szónoklatot Markaly Antal csikszentgyörgyi plébános tartotta.”
A Csíksomlyói búcsújárás története:
Eredetét az 1440-es évekre teszik, bár már a korai középkorban is voltak búcsújáráshoz hasonló, inkább egyéni napimádattal összefüggő, a Somlyó-hegyen történő imádatok, erről írásos emlékek is fennmaradtak. Bár ebből a korból inkább mondák keringenek, mint például a Nagysomlyó-hegyen található vár úrnőjének sóbálvánnyá való változása, ami arra enged következtetni, hogy Isten imádata és igéjének nem teljesítése bűnnek számított.
Nem lehet búcsút tartani templom nélkül, így az akkoriban Csíksomlyóra telepedő ferencesek első feladata a kolostoruk és templomuk felépítése volt. Mária tisztelete és imádata már ebben az időben is jelentős mértékű volt, hiszen a közeli településekről is idejártak Mária-imádatra, Mária ünnepséget tartani. A hírük annyira erős volt, hogy 1444-ben IV. Jenő pápa arra biztatta a híveket, hogy ezt továbbra is gyakorolják, és a templom felépítésében segítséget nyújtó hívek számára búcsút tartsanak.
A búcsú megítélésében sokat számított az, hogy a – ma már egyedülálló méretekkel rendelkező – Mária szobor a templomba került, melynek csodatévő hatásairól már évek óta ódákat zengnek a hívők.
Az első búcsújárás óta sokat változott a történelem, rengeteg háború, megkülönböztetés, tiltás lépett életbe a csíksomlyói búcsúval kapcsolatosan is. De egyvalami nem változott a sok nyomorúság ellenére: a zarándoklat Csíksomlyóra és Szűz Mária imádata, tisztelete.
Korunkban a csíksomlyói búcsú a zarándokok életében egy elmaradhatatlan eseményként jelenik meg, ahová akár fél lábbal is, de el kell jutnia a zarándoknak, nem kímélve saját testét, fáradtságát. A zarándokot mélységes hite és Mária iránti szeretete vezérli, nem törődve tűző nappal, esővel. Fáradalmaik, fájdalmaiknak gyógyír a kegyhelyek látogatása, a szent misék igéje.
A csíksomlyói híres kegyszobor
A hitéleti központtá felnövő Csíksomlyó híres templomában található az a kegyszobor, melyet a templom legértékesebb részének tartják.
A Szűz Máriát a kisgyermek Jézussal ábrázoló szobor hársfából készített faragás, mely talán1515-1520 között készülhetett. Stílusát tekintve a reneszánsz jegyeit hordozza magán. Sajnos a művész neve nem ismert, de egyedülállósága méretéből fakad: közel 2,27 méteres magasságával a világ egyik legnagyobb kegyszobrát tekinthetjük meg a csíksomlyói templomban.
Mária mögött látható napsugarak hívatottak jelenteni, hogy Mária a Nap, mindenek felettiségét pedig a lába alatt hold sarlóformája, feje körüli csillagkoszorú jelenti. Fenségességét a korona, jobb kezében jogar – ezzel is jelezte az ismeretlen szobrász, hogy Szűz Mária mindannyiunk királynője.
Ez a kegyszobor a Mária-zarándoklatok középpontja, ide indulnak a Mária hívők: a zarándoklat során kifejezve alázatosa hódolatukat, a szobor lábát – mintha Mária lábát – csókolják, simogatják. A zarándokok imádkoznak hozzá, áldást kérve magukra, szeretteikre.
A szobor – szerencsére – átvészelte az 1661-ben, a templomot és kolostort érő török támadást, a pusztító tűzvészt. A monda szerint a török vezér értékét felismerve el akarta szállíttatni, de a szekér nem bírt megmozdulni a szobor súlya alatt, ezért dühében karddal akarta elpusztítani az alkotást, több „sebet” is ejtve Mária arcán és nyakán. Ezek a sérülések még ma is láthatók a kegyszobron.
Egy későbbi történetek szerint – melyekről írásos emlékek is készültek – Mária néha földöntúli fényben tündököl, a nagyobb sorscsapások előtt pedig végtelen szomorúságot áraszt magából.
A ritkaságszámba menő kegyszobor fontos főszerepet játszik a Csíksomlyói búcsúban is.
