2012.09.12-én a Csokonai Sínház 16 órakor indult a Debreceni Vasútállomástól és száguldott végig a pályán egészen a Nagyerdőig, ahol egy kört téve, 17 órakor futott be ismét az állomás elé. Utaztunk a villamoson és most megírjuk, hogyan éltük meg Sínházasokkal  együtt töltött időt.

Számunkra elképesztő, magával ragadó és megható, nem mindennapi élményt jelentett. A villamos talán még sosem volt ilyen szép díszöltözékbe bújtatva. A vezető kormányozta a járművet, miközben a Debrecen Swing Singers énekesei az 1920-as,'30-as,'40-es évek csodálatos zenei világát idézve könnyed, laza és nosztalgikus hangulatot varázsoltak csodás énekükkel.
Daluk az érzésünk útján egy olyan korszakba repített minket, melyben az élet könnyed és örömmel nézünk a másik szemébe, így a villamoson utazni is fantasztikus élmény volt.
Kolleganőimmel, többször néztünk egymásra könnybe lábadt szemmel.
Nézve a lányokat és fiúkat, érzések és képek jelentek meg szemeim előtt. Azon gondolkodtam, hogy milyen csodálatos is, hogy itt van ez a kis csapat, egy villamoson utazva énekelnek, és az sugárzik róluk, hogy tiszta szívből és örömmel teszik mindezt. Olyan hangulatot, olyan érzéseket adnak, amelyek nagyon fontos emberi értékek, úgy mint az önzetlenség, a szeretet, a bátorság, a zene szeretete-szenvedélye és a pillanat csodájának megélése.

Ahogy körbenéztem, azt láttam, hogy most minden ember, aki a villamoson utazik, azt a csodát éli meg, amire nem számítottak még reggel, amikor elindultak otthonról. Tudtam, hogy azokban a pillanatokban, önfeledten szórakoznak és mindenki magában eljutott egy olyan helyre, ahol boldogságot érezhet, valahová ahol talán nagyon-nagyon régen járt. Biztos voltam abban, hogy fontos dologként, értékes kincsként fogja őrizni mindenki azt az egy órát az életéből.
Az is lehet, hogy valaki csak belekeveredett, mint ahogy egy kishölgy is, aki azt hitte, csupán egy menetrendszerinti 16.20-as villamosra szállt fel. Először meglepődött, majd miután úgy döntött, hogy így is utazik a villamoson, pár perc múlva, csak az önfeledt kacaját lehetett hallani és látni az arcán az örömöt. Azt hiszem, boldog volt.
Én azt gondolom, hogy az életben ezek a dolgok pótolhatatlanok. Nyugodt szívvel mondom azt, hogy ha csak ezeknek a pillanatoknak élnénk, akkor is megérné.

A villamos a Csokonai Színház ízelítőit mutatta be a 2012/2013-as évad előadásaiból és ezen a „zenés villamos”-on kívül indult még egy „prózai villamos” is. Ez a két járat, még másnap is végigfutott a síneken, hogy színesítse Debrecen lakosainak életét.
Tudjátok, ha nem lennék egy színházszerető ember, akkor is kedvet kapnék elmenni az előadásokat megnézni.

Mit jelent nekem a színház? Olyan sokféle gondolatom akadna, ha erre a kérdésre próbálnék válaszolni… Az utazásom alatt a Csokonai Sínházzal azt láttam, és biztosan érzem, hogy engem a színészek valami olyan csodálatos világba kalauzolnak, repítenek, ahová a mindennapokban sajnos nincs lehetőségünk eljutni, hiszen olyan sok dolgunk van az életünkben.
Hogy mi számomra az ének és a dal? Egy olyan belépő, ami az érzékek, a szenvedélyek és a mesék világába tud eljutatni nagyon rövid idő alatt. És hogy mi a recept arra, hogy ez tényleg így is legyen? Ne csak egy üres beszéd legyen-e kijelentés?! Én arra jutottam, hogy csupán csak bízni kell abban, aki énekel és engedni, hogy megfogja a kezünket és elvezessen minket a csodák birodalmába.

Hát, azt hiszem, nem maradt más, mint hogy jó kalandozást és utazást kívánunk minden debreceni lakosnak…

Debrecen Portal