Már tizedik alkalommal rendezték meg a Debreceni Pulyka Fesztivált.
Hagyományosan szombaton az éttermek versenyeztek hírnevük öregbítéséért.
Kitelepültek sátraikkal, vagy a napernyőik alatt, bográcsban, vaslapon vasalóval,
kemencében, és szabad tűzön készítették a finomságokat. Idén szikrázó napsütés és
30 fok meleg várta a kíváncsiskodókat. A fel-felszálló füstben, rotyogó bográcsokból áradt
feléjük az ínycsiklandozó illat.
Minden csapaton látszott az igyekezet, legtöbbjükön az is, hogy nem ez az első versenyük.

A mobil kemence készítő, aki be is fűtött akácfa tüzelésű kemencéjébe, jó szívvel segített
a szomszéd sátorban bemutatkozó étteremnek, az általuk elkészített pulyka falatok
felmelegítésében. Egyszerűen berakták a tepsi pulyka húst a kemencéjébe, és ott meleg maradt
estig. Jó szomszédság…, mondhatnánk.
A Sárréti Kézműves Sajtok sátoránál kedvesen kínálták a finomabbnál finomabb juhsajt kockákat.
Kézi készítésű köményes, paprikás, chilis, hagymás és sok más fűszerrel ízesített sajtjaik
gömbölyödtek a hűtőpultban. Merinói juhsajtjuk lukacsos és a számban krémesen olvadós, ám
meglepően sótlan volt. Elmondták, hogy a juhsajtot érlelik, ezért csak fogyasztáskor sózzák meg.
A juhsajtból készült parenyicájuk után, jól csúszott a Panyolai szilva pálinka kóstoló a szomszéd
sátorban. Elegánsan egyszerű, egyenes vonalú üvegeik országszerte jól ismertek. Szatmári szilvájuk
pedig, már a Királyi Marcipán csokoládék marcipán töltelékébe is belekeveredett. Jó érzés volt
különböző magyar termelők egymásra találását látni, még ha csak egy-egy termék erejéig is.

Vasárnap nyílt versenyben bárki, aki kedvet érzett hozzá,
próbára tehette főző és sütő tudományát, barátai és a kíváncsi járókelők nagy örömére.
Készült chilis bab, lakodalmas pulyka gombóc leves, almaboros pulyka ragu, pulyka tokány.

Hamarosan folytatjuk rovatunkat a résztvevők élménybeszámolóival.