Beszélgetés Taskó Rodrigóval az ifjú titán debreceni ketrecharcossal

Debrecen Portál: Hogyan jött a ketrecharc az életbe, hogyan keveredtél bele, honnan jött az elkötelezettség?

Taskó Rodrigó: Gyerekkoromban…(nevetés: most is gyerek vagyok, csak most már nagy gyerek), sokat értek atrocitások, sok vademberrel találkoztam aztán kénytelen voltam kezembe venni a dolgokat és elmentem egy küzdősport edzésre.

Akkor ez thai boksz volt a debreceni Hódos Imre sportcsarnokban. Elkezdtem edzegetni, akkor még kezdetben egy héten csak egyszer jártam. Emlékszem és talán ezt soha nem is fogom el felejteni, hogy annyira meghajtottak, hogy olyan izomlázam lett, hogy képtelen voltam többször menni.

Aztán ez idővel felment heti kettő alkalomra, pár hónap múlva már heti háromra, majd kialakult a heti öt edzés.Aztán kinézett magának egy menedzser, aki versenyeket szervezett. Kiválasztott és felkészítő edzéseket tartatott nekem. Elkezdtünk együtt edzeni aztán, amelyik meccsre meghívás volt oda mind elvitt. Így kezdődött ez a küzdősport dolog.

Fiatalkorom ellenére akkor is nagyon sok meccsem volt. Ilyen-olyan mérlegekkel, volt jobb meg rosszabb is, de én mindegyiket jónak tudom megítélni, mert mindenből csak tanul az ember. Főleg, ha rosszul sült el valami, akkor meg főleg. De ez a mai napig így van amúgy. Például ebből a riportból is lehet, hogy fogok tanulni valamit.

Akárcsak a világban és az életben, a sportban, küzdősportban is változások álltak be.
Ugye régen ütő, rugó küzdősportok terén a vezető műfajokat a boxot, kick boxot és a thai boxot ismertük.
Aztán úgy négy, öt éve hozzánk is bejött az MMA, a ketrecharc.

Azóta minden küzdősport próbál ráállni erre a stílusra. Annyira sokrétű, hogy bármilyen küzdősportból be lehet kapcsolódni ebbe a sportba, mert ebben a műfajban egy a lényeg, hogy nagyon sok meccsednek kell lenni.

Viszont itthon meg ez elég nehéz, mert nagyon kevés a gála. Talán még kicsit kelet-magyarországon több. De ez a hiány egyébként az anyagi akadályok miatt van részben. Pesten is minden hónapban legalább kettő volt régebben. Most, ha egy évben kettő van, az már sok.

D. P. : Említetted, hogy rengeteget a tanultál ebben a sportban, jót és rosszat is. De valójában mit tanultál?

T.R. : Fegyelmet. A fegyelem a legfontosabb.

Akkora önfegyelmet tanultam meg, hogy mikor kis általános iskolás koromban elkezdtem ezt a sportot nagyon rossz tanuló voltam, majd a sportban tanult önfegyelem el kezdett kihatni az iskolai teljesítményemre és elkerülhetetlenül, rohamosan javultak a jegyeim a suliban. Valamint hála ISTENNEK a különböző tudatmódosító szerektől, drogoktól is távol tart, tartott a sport.
A folyamatos edzések és felkészülések ezekre a gálákra erős önfegyelmet és tartást adnak az embernek.

Ezt nagyon fontosnak tartom a mai világban, de szomorúan is látom, hogy ez nincsen meg a mai fiatalokban. Nagy részük a szinte csak a drogokkal foglalkozik, vagy a számítógép előtt ül.

A csavargás, rosszalkodás, meg a bulizás az megy. Ez mondjuk nem mindig rossz. De a legnagyobb baj ezzel csak az, hogy nagy részüknek igazán nincs is céljuk.
Ebben a sport nagy segítséget tudna nekik adni. Mindegy, hogy milyen sport, legyen az úszás, foci vagy tenisz, csak sport legyen és az tartást fog nekik adni az élethez.
Sok kemény dolog történt már az életemben és nekem a sport segített igazán ezeket átvészelni.

D. P. : Ha már célokról beszélünk, akkor neked mi a célod?

T.R. : Szeretnék idővel majd saját edzőtermet nyitni és a rászorulókat felkarolni. Nagyon sok fiatal tehetség kallódik el napról napra. Talán épp most is.

Eszméletlen tehetségű fiatalokat ismertem és ismerek a mai napig, akik a rosszul meghozott döntéseik és kilátástalan helyzetük végett mennek, mentek le a lefolyón és aztán meg a darálón.
Ezeknek a profi tudású, csiszolatlan gyémántoknak családokat kell eltartaniuk, vagy fiatalkoruk ellenére gyereket vállalnak be, így nem marad más hátra, mint az edzések helyett a gályázás. Így vesznek el a fiataljaink és állnak be a sorba. Az utcagyerekekről ne is beszéljünk. Ott is sok tehetség válassza inkább a bűn útját, mert menő akar lenni, vagy azt hiszi nincs másik út. Rajtuk szeretnék segíteni.

D. P. : Mi mással foglalkozol a küzdősportokon kívül az életben?

T.R. : A ketrecharc (MMA) mellet az autózás a nagy szerelmem. Rally, drift és társai. Építgetek egy kocsit is ezekre az alkalmakra. Ha valami nagyon kiüti nálam a biztosítékot, akkor, beülök az autóba és kiszáguldozom magam. Húsz perc alatt semmi bajom sincs. Ez jelenti nekem a legnagyobb szabadságot az életben.
Persze ezekre az alkalmakra külön helyszíneket, pályákat választok. Eszem ágában sincs mások biztonságát veszélyeztetni.
A volán mögött egyébként 100 %-os biztonságban érzem magam. A magabiztosságom teljes. Ilyenkor lelassul minden.

D. P. : Az MMA-ban hány %-os ez a magabiztosság?

T.R. : 80 – 85% maximum. De engem bárhová meghívnak, vagy kihívnak megmérkőzni én minden hová elmegyek.
Sokan azt mondják, hogy gyenge a teljesítményem, mert sok vesztes meccsem volt. De én tényleg bárkivel kiállok és ütöm-vágom (nevet).

Sokszor elég félelmetes ellenfelekkel raknak össze, aki ellen más nem tudom, hogy így kimerne-e állni.
De én mindig nagy örömmel mondok igent. Nálam idősebb, nagyobb, tapasztaltabb, kigyúrt, széttetovált, sokszor 20-30 kilóval is nagyobb szörnyekkel mérkőzöm meg. A ring az tényleg megmutatja, hogy kemény legény vagy- e, vagy csak a szád jár. Csak ajánlani tudom minden nagymenőnek.

D. P. : Milyen a kapcsolatod az ellenfeleiddel?

T.R. : Maximális a tisztelet. De a gong után élet-halál harc folyik. Minden áron le kell győznünk egymást. Sokan azt hiszik, hogy ez ész nélkül folyik, és csak csépeljük egymást. És, hogy ezek a sportolók nagyon buták. Elárulom, tévednek. Nagyon komoly ész játék előzi meg a fizikai megpróbáltatásokat. Itt minden a taktikán múlik. A fejben dől el minden, akár a sakknál.

D. P. : Nem tűnsz nagyon agresszív embernek.

T.R. : Sokan félre ismerik ezeket a sportolókat. Az igazi harcos ringen kívül nem harcol. Ott is csak tisztelettel.

D. P. : Vannak sporttársaid?

T.R. : Igen vannak. Nagyon sokat segítünk egymásnak.Engem is folyton kupálnak kifelé földharc taktikából más sportágból sport társaim.
Ha három ember összeáll, összerakja amit tud, akkor az nem három lesz, hanem sokkal több. A közösség a sportban is nagyon fontos, akár az életben.

D. P. : Köszönjük. És sok sikert a továbbiakban!

T.R. : Köszönöm. Nektek is. A mai fiataloknak pedig azt üzenem,hogy szedjék össze magukat,és próbáljanak meg valamit kezdeni magukkal. Valamit, valamit ami építő jellegű.