Már sokan ismerik a Tesla Motors-t, Elon Musk egyik cégét, viszont kevesen ismerik a konnektorból táplálkozó elektromos autók valódi tulajdonságait más luxus autókkal vagy sportkocsikkal összehasonlításban.
A Tesla Roadster-t sportkocsiként a következőkhöz szokták hasonlítani: BMW M3 (420 LE), Porsche 911 GT3 (435 LE), Ferrari F430 (490 LE)
szokták hasonlítani, amelyeknek a gyorsulása százra 4-5 másodperc között van. A Tesla Roadster félelmetesebben gyorsul, mint a legtöbb neves sportkocsi, miközben környezetkímélőbb a legmodernebb eco-autóknál is. 3,9 másodperc alatt hangtalanul repül százra, miközben zéró a károsanyag-kibocsátása.
Dinamikában mindet lepipálja a jóval gyengébb, mindössze 248 lóerős Tesla Roadster. Lehet, hogy a világ első elektromos sportkocsijával szerzett tapasztalatok közül nem a gyorsulást kellene először említenem, hanem hogy nemcsak büdös kipufogőfüstje nincs, de még kipufogója se. Vagy hogy ennek a járműnek egyáltalán nincs károsanyag-kibocsátása. A mentség: aki kipróbálja ezt a rikaságszámba menő kocsit, azt rögvest elvarázsolja a menetdinamika, és csak ezt követően kezd foglalkozni a technika környezetbarátságával.
A Roadster formája nem hivalkodik, a Tesla saját dizájnerei csiszolgatták a könnyű karbonkarosszéria végső íveit, viszont letagadhatatlan a Lotus-rokonság. A kocsi ugyanis a ma kapható egyik legkönnyebb és legkarcsúbb sportkocsi, az Elise padlólemezére épült.
Emlékezetes élményt nyújt egy elektromos autó első vezetése. Az indításkor tapasztalt hangtalansága csak alig hallható visításba megy át a gyorsításkor, másrészt úgy lő ki a gázadástól kezdve maximális nyomatékot biztosító elektromotornak köszönhetően a Roadster, mint kevés más autó a világon.
Hogy ennek műszaki alapja könnyen érthető legyen, mindenki képzelje maga elé a konyhai turmixgépét, amely a bekapcsolás után azonnal maximális fordulatszámon aprítja a gyümölcsöket. Így működik a Tesla elektromotorja is: nem kell pörgetni, mint egy belső égésű motort, amely csak bizonyos fordulatszám felett éri el a maximális nyomatékát, miközben a Tesla rögtön a csúcson van.
Az autó félelmetes gyorsulása így nem csak a hangtalanság miatt különleges, hanem az egyenletessége miatt is. A 300-400 lóerős benzines járműveknél padlógáz után nem ritkán azt érzi az ember, hogy a hajtott kerekek megpróbálnak kitörni, az elektronika pedig igyekszik kordában tartani őket. Ott küzdelem van, míg itt könnyedség. Ezt az elektromos autót mintha nyílegyenes sínen húzná valami óriási erő.
A középmotoros autó 1,23 tonnájából nagyjából 400 kilogramm a két litium-ion akkumulátor súlya, amelyeket három és fél óra alatt lehet teljesen feltölteni. A hivatalos hatótáv így 394 kilométer. Az autó képességeit a határokig próbálgatva viszont csak 150 kilométerre képes, de egy ausztráliai tartóssági versenyen tavaly 504 kilométert ment spórolósan. Az autó így nem csak a menettulajdonságaival, hanem a hatótávolságával is egyedülálló jelenleg a piacon. A legnagyobb járműgyártók is még csak ott tartanak leendő elektromos autóikkal kapcsolatban, hogy dátumokat (2011-2013) és hatótávolságokat (jellemzően 200 kilométer körül) ígérgetnek.
A hátsó tengely feletti széles fekete dobozok az akkumulátorok, amelyeknek 160 ezer kilométer az élettartamuk. Ráadásul ez kivételesen egy olyan sportkocsi, amely csak minimálisan és közvetve szennyezi a levegőt - hiszen az elektromos áramot is elő kell állítani valahogy (erről korábbi cikkünkben olvashat) -, száz kilométert 1,7 liter benzinnyi energiával tesz meg.
2008-ban az első példányt a cég elnöke, a tízediket a magát politikusként már a környezetvédők élharcosának beállító (korábban Hummerrel közlekedő) Arnold Schwarzenegger kormányzó kapta.
A menettulajdonságai, a felépítése és a formája alapján vitathatatlanul sportkocsi a Tesla, a közel 400 kilométeres hatótávja mégis inkább a konnektorgazdag városhoz köti, a nagy amerikai prérikre felelőtlenség kimerészkedni vele. És hogy akkor ez most sportkocsi vagy városi autó? Az alapján, hogy hány kilométert is vezet egy átlagos autós egy átlagos napon, egyértelműen városi emberek veszik a kocsit, ezért legszívesebben városi sportkocsinak neveznénk a Roadstert. Nálunk a legeldugottabb faluban élők sem tudnák lemeríteni normál használattal a teljesen feltöltött akksikat, hiszen a hatótáv gyakorlatilag elég az ország másik felében lévő nagymama házáig.
Sajnos mint oly sok nagyszerű technikai vívmányt, ezt is az ára teszi elérhetetlenné a környezetbarát gondolkodású, de átlagos anyagi körülmények között élők számára. Még akkor is sok a 85 ezer eurós alapár (22,5 millió forint), ha a cikk elején említett sportkocsik még ennél is drágábbak.
Az pedig külön bosszantó, hogy az Egyesült Államokban nem csak a benzin olcsóbb, mint mifelénk, hanem a Tesla Roadster is. Ott már 100 ezer dollártól (19,5 millió forint) megvásárolható; nem mintha ennyiért itthon több szaladgálna az utakon.
Sokáig reszelgették, mégis nagyon kellett
Az autó első, még közel sem szériaérett példányát 2006 júliusában mutatták be Santa Monicában, az eseményen csak 350 meghívott vagyonos ember lehetett jelen. Az ezt követő folyamatos médiajelenlétnek köszönhetően az első autók 2008. eleji leszállításáig több mint félezer darabot megrendeltek az amerikai tehetősek. Annak ellenére jöttek az előlegek a fejlesztő számlájára, hogy a cég egyre csak tesztelt, újabb és újabb változtatásokat hajtott végre a különféle prototípusokon, mialatt a szériagyártás kezdetének dátumát többször eltolta. Az első Roadsterek immár jó pár éve futnak, megbízhatósági problémákról pedig nemigen cikkezik a nemzetközi sajtó.
Forrás: origo.hu - Lencsés Csaba írása alapján
