Ismételten a debreceni vállalkozói élet egy általunk egyik legőszintébben preferált  és egyben az egyik legérdekesebb alakját sikerült mikrofonvégre kapnunk. Kellemes meglepetésünkre, nehézségei ellenére abszolút nem hagyta el magát. Sőt! Forradalmasított ötletei új lendületet és energiát kaptak, amelyekkel nem rest elénk állni.  
A Debrecen-Portál kifelyezetten büszke, hogy ilyen partnerei vannak, mert elvégre ez az irányunk, hogy kreatív és intelligens gondolkodású emberek inspirálják a társaikat a portál platformján keresztül.
Hiszen elvégre erről szól egy vállalkozó szerepe az életben. Merjen megálmodni és VÁLLALKOZZON, bármennyire is  tűnik nehéznek. A fény nem aludhat ki.

Debrecen Portál:

Mesélj nekünk, min dolgoztok mostanában a debreceni ILS Nyelviskola terén!                                                                                                                                     

Pálfy Zsolt:

Mostanában egy modern web2-es portál féleségen dolgozunk, amely e-learning és tanulásmódszertan forradalom egyben.
Itt a látogatók hozzák a tartalmat, mint a Facebook-on. A templéteket, mintákat a tanárok biztosítanánk a diák felé és így tudnának tanulni. A tanár egy gombbal tölthetné fel, és a diák pedig szintén egy gombbal kezelhetné és szedhetné le a neki megfelelő „tanulmányt”. Nyitnánk nekik egy piacteret és ott árulnánk. Ez lehet bármilyen oktatás. Tanulhatnak így jógát, építészetet, bármit. Részünkről, azért nyelvoktatás, mert a nyelvoktatás köti össze a világot, mert nem értjük egymást.  

Az e-learning az ott tart, hogy a XX. századi, régi tartalmakat, XX. századi régi technológiával, statikus tartalmakkal (pdf) töltenek fel. Jellemzően nagy mamut kiadók digitalizálják, de az még attól statikus marad. Ezeket kéne dinamizálni, mivel a XXI. századba tartunk. Ezt kezdtük el, és ehhez keresünk kreatív partnereket és pénzügyi befektetőket. 1-5 millió forintra lenne szükség, hogy ez prezentálható legyen.

Azt szeretnénk, hogy a kockázati vagy tőkebefektető ne csak azt hallja, hogy a fejünkből beszélünk, hogy ne csak egy csomagolópapíron prezentált anyagot érzékeljen, valamint költségvetést és megtérülést lásson. Előreláthatólag több százmillió forint, amibe egy ilyen befektetés, fejlesztés kerül. Olyan személyeket keresünk, akik ráéreznek ennek az innovációnak a mélységes lényegére. Akik úgy látják az értéket benne, hogy nem akarják kisajátítani maguknak, hanem a többi ember hatalmas fejlődési lehetőségének előremozdulását veszik észre és akarják támogatni. 

Olyan fejlesztésre van szükség, hogy akár telefonon is elérhető legyen, tehát az összes operációs rendszeren. Hiszen az információszerzési szokások úgy változnak, hogy nem kell már az asztalhoz ülnöm, csak a kezembe veszem akár a telefonom. A jelenlegi applikációk még nagyon gyerekcipőben  járnak, de mégis úgy látom, hogy rohamosan fejlődnek. Ha megvan már nagyon egyszerű, letöltöd és egyből használható.

D.P.:
Haladtok Ti is a korral. 
Vannak tervek. Ez sajnos nagyon ritka manapság ám!

P.Zs.:
Muszáj. Ha az ember a hagyományos csatornákon keresztül sarokba van szorítva, a falhoz van állítva, akkor nincs más, mint fel kell állni, akkor a legjobbat hozza ki magából.
A hagyományos oktatás nem azt mondom, hogy végleg bezárja kapuit, mert az ember–ember fizikai kapcsolatot nagyon kevés dolog váltja ki.

Bár a múltkoriban nagy felismerés volt számomra, amikor beszélgetés közben rádöbbentem arra, hogy a virtuális és a valós tér között nem az a különbség, hogy Te itt vagy, Én meg a világ másik végén tartózkodok és azt mondjuk , hogy a skypon vagyunk és a virtuális teret automatikusan valósnak nevezzük. Az nem az. Hanem bármi, amit a figyelemmel erősítünk fel. Ha egy figyelem tér jön létre, akkor lehetünk ötezer kilométerre is egymástól.

De ott valami egészen más csatorna nyílik meg, és ott már szinte mindegy, hogy személyesen, vagy interneten, esetleg telefonon történik meg a „valami”, mert onnantól egy olyan gyorsítót használunk, amelynél semmi sem hatásosabb a kommunikáció terén. Lehetünk öt centire (percre) egymástól, mert ha nem figyelünk egymásra, akkor az csak egy virtuális tér. De ilyenkor már a virtualitásba és abba világba is bele lehet csempészni a kapcsolat lelkületét, amelyből addig hiányzott, ha eléggé figyelsz. Vannak ilyen interneten megélt élményeim.

D.P.:
Ez egy egészen másik megközelítése az oktatásnak és az e-learningnek.

P.Zs:
Az ilyen fajta figyelemért meg kell dolgozni. Ez energia befektetés. Az interneten keresztül is az. Egy ilyen kapcsolatot érdemes és meg is kell hosszabbítani. Úgy, hogy kiterjesztjük időben és térben az internetre. Viszont az internetes tértől egy felszínes kontaktunk van, tehát ingoványos terep.
Tudni kell felismerni, hogy mi a kontakt és mi nem az.

A tölcsér kifelé működik. Megteheted, hogy kifelé adsz nekik feladatot és egyből lesz visszajelzésed, hogy amit tettél az működik-e vagy sem. A tölcsér visszafelé még nem működik. Sok ember apró figyelemmorzsákat kap, de abból még nem áll össze az, amiről beszélünk most. Ez is csak egy eszköz. Lehet jól és rosszul is használni.

D.P.:

Hogy lehet jól használni?

P.Zs.:

Ó! Hát ez egy jó kérdés. Hogy ezt a kapcsolatot, mint amikor én együtt vagyok veled és elvileg minden szenzorommal foglak téged..,akkor azt mikor lehet tudni, hogy épp az-e, vagy sem.?.
 Ezt érezni kell. Ha nem érzi valamelyikünk, akkor már valami nem az igazi. Vannak már olyan technológiák, amelyek ezt képesek érzékelni, de a legjobb az az, amelyik bennünk van. Ez a nagy kérdés, hogy hogyan lehet a XXI. századi tartalmat úgy összeegyeztetni, hogy mégse sérüljenek a tartalmak.

D.P.:
Valahogyan az érdeklődést kellene felkelteni, hogy ez a nem mindennapi figyelem meglegyen. Ezt személyesen is néha nehéz, nem hogy az interneten.

P.Zs:
Kell lennie egy alapmotivációnak, hiszen a tanulás, amit mi egyáltalán tanulásnak hívunk, úgy működik, hogy van egy sejtésed, hogy te valamit nem tudsz, és azt szeretnéd tudni. A nélkül számodra nem elérhető a tudni kívánt. Tehát az nem létezik, amiről te nem tudsz. Azt nem is akarod elérni. Van egy sejtésed és elindulsz valamerre. Az igazán mély öröm, az az ismeretszerzés öröme.
Az ismeretszerzés pedig munka. Ami felszínes, amibe nem teszel elég energiát, az sekélyes, nem ad örömöt. Nem ad örömöt, ha nem tettél bele munkát. Meg kell tapasztalni azt az örömöt, az ebből fakadó sikernek az örömét.

D.P.:
Hogyan használjátok a kapcsolati tőke erejét?

P.Zs.:
Egyenlőre ketten vagyunk. A fiatalember, aki a számítógép és az internet előtt ül, mióta azok léteznek, mióta azokhoz hozzá lehetett jutni, és én. Ő elég jól beleásta magát ebbe a témába.
Én az oktatás részét tudom hozzátenni. Ennek a forradalmasított tanulás módszertannak a részét.
Ezt pedig az Amerikában Szent Tehénként emlegetett Simonfalvi Lacinak köszönhetjük, aki kidolgozta ezt a módszert, hogy hogyan lehet a dinamikus és statikus oktatást összeházasítani. Erre jött a meglátás, hogy az e-learninget is dinamikussá kell tenni.

D.P.:
Milyen ember lesz az, aki ezzel foglalkozik? Így tanul?

P.Zs.:
Az egész élet a tanulásról szól. Ráadásul a tanulásnak a tanulásáról. Amiben eléggé hiánya van mindenkinek. Nem tudjuk, hogyan kell tanulni. Nem élhetjük meg ezt úgy, mint egy farba rúgást, mert ez az egész életünkre kihatással lesz. Ha nem jó a tanulási stratégia, akkor az egész élet egy szenvedés, mert maga az élet is egy tanulás. Ilyen formán mindenki cél.

D.P.:
Kit tudsz megszólítani ezzel?

P.Zs:
Ez nagy feladat, de nagy pénz is akár. Csak akkor tudja a diák örömmel tenni, ha a tanáron is ezt érzi. Azt nem mondhatom neki, hogy „Csináld örömmel!” Ezeket a feltételeket meg kell teremteni. Mint tanár, inspirálónak kell lennem.
Meg kell találniuk az „AHA” érzést. Bizonyára tudjátok milyen az. Egyelőre még a kezdeti fázisban járunk. Meg kell találnunk a befektetőt. Meg kell találnunk a kapcsolatokat. Pénzügyi, politikai kapcsolatokat. Pályázni is nagyon nehéz, mert eléggé megnehezíti a hivatal a pályázók lehetőségeit. Irreális az utófinanszírozási rendszer. Ha meg tudnám teremteni, hát megteremteném magamtól. Óvatosan kell bánni ezzel az ötlettel, mert sokkal értékesebb annál, mint hogy bárkinek odaadhassuk.

D.P.:
Érdekes, amit mondasz, mert ez egy értékes dolog, amiről beszélsz. A kapcsolat fontossága és a tanulás tanulása. De valamiért mégsem erre megy a világ. Az iskolarendszer az nem erre van kitalálva. Tudod, hogy mivel, kikkel állsz szemben, hogy megvalósítsd ezt? Mintha ennek éppen az ellenkezője lenne a vezetőink célja.

P.Zs.:
A politikusok célja, hogy négy évente szavazó, manipulálható embereket hozzanak létre. Ezt a célt el is érik. Itt lép be az én egyéni felelősségem, hogy ha tudok jobbat, akkor azt Nekem tudni kell megosztani. Nem tehetek úgy, mintha nem tudnék róla, hogy létezik. Személyes felelősségem, hogy végigcsinálom. Mindent megteszek, hogy ez létrejöjjön. Az internet nyilvánosságot és egyfajta védelmet is biztosít. Ha személyes fenyegetettség is van, azt nem lehet megfojtani.

D.P.:
El tudod-e képzelni az iskolákban majd ezt a fajta oktatást? Milyen kortól gondolod, hogy érdemes  így oktatni? Az oktatásban indíthat –e el ez forradalmat?

P.Zs.:
Azt mondom, hogy igen. Van olyan alternatív lehetőség. Ha majd olyan kontrasztossá válik a helyzet, hogy bemész az iskolába és végigszenvedsz 6-8órát és aztán iskola után meg örömmel elkezdesz tanulni, akkor egy idő után az embereknek leesik, hogy itt van egy módszer, amivel lehet másként is.
Erős lobbi a szülő. Ha teljesen lecsupaszítjuk, akkor ez lényegében azt jelenti, hogy a veled született intuíciódat odaadod-e, amit az oktatás elvesz tőled. Ha nem veszi el gyerekkorban, az jó.
Egyelőre azt gondolom, hogy a felsőbb hatalmak részéről ez nem a rossz szándék jele, hanem egyszerűen itt tartanak, ahol tartanak az oktatásban.

Bár elképzelhető, hogy egy magasabb szinten átlátják ezt az ügyet és hasznot is húznak belőle. Viszont ha valaki tudja, hogy lehet emelni is az embereket, azért ki is kell állnia. Pont így változnak a dolgok. Elültetjük a magokat. Mint most Én. Mondják mostanában, hogy elértünk a vaskorhoz. Ez egy szükséges lefelé menő szakasz.
Szinte teljesen elvesztette az ember a kapcsolatot az önmagában élő istennel. Isten most falhoz állít és a legjobbat hozza ki belőled. Érdemes ökoszisztemben látni a világot. Egy rációt megélni. Amiből több van, abból adni kell a másiknak, különben megfolyt.

A lélek embereknek érzelmi feleslegük van, a pénz embereknek pedig pénzügyi feleslegük. Mivel nem vagyunk jól szocializálva, sajnos nem tudunk adni. A feleslegeket harmonizálni kellene.
A szeretet is ilyen. Ha benned marad, akkor haszontalan.

Debrecen-Portál  -  ILS Nyelviskola