Furcsa adók - meghökkentő szabályok

 

Furcsa adók - meghökkentő szabályok

Ezeket az adófajtákat sokszor nem a történelmi múlt homályából idézzük meg, hanem jó néhány ma is alkalmazott a világban. Magyarországon vagy máshol.
Mai írásunkban a születéssel és a gyerekekkel kapcsolatos adózási érdekességekre térünk ki.

Az emberi történelem számos olyan adófajtára ad példát, amelyeket értelmetlennek, érthetetlennek, fölöslegesnek tartunk. Időnként – különösen, ha a kormányzat újabb adók bevezetését fontolgatja – a média is előszeretettel foglalkozik az ilyen adók felsorolásával, ismertetésével.
Ha megvizsgáljuk ezen furcsa adók tényleges tartalmát figyelembe véve a kort, a környezetet, amiben  bevezették, akkor elképzelhető, hogy magyarázatot találunk hozzájuk. Persze még így is marad rengeteg abszurd adónem.

Nézzük, mi mindent lehet megadóztatni - szakmai nyelven szólva: Mi lehet az adó tárgya?

Nem meglepő a válasz: bármi, amit meg lehet számolni, mérni, bármilyen helyzet, állapot, amit meg lehet állapítani, sőt esetenként olyan tulajdonságok, dolgok is adótárgyat képezhetnek, amelyek sokkal inkább a vélelmezés, a képzelet kategóriájába tartoznak. Jó példa erre a vélelmezett gépkocsi használat, mint „adótényállás” (vagy másfél évtizeden keresztül keserítette ez a cégek életét és adott munkát az Alkotmánybíróságnak), vagy a bűnbocsánat, amit megfelelő cselekedetekkel vagy megfizetett adóval is el lehetett nyerni.

Születés, gyermekkor

Már a születéskor adókötelezettség keletkezhet, de még ennél is tragikusabb, ha egy adót gyermekekben kell megfizetni!
XV. Lajos francia király udvarában például úgy gondolkodtak, hogy a keresztelés a gyermek születésének megünneplése, így ezt meg kell adóztatni.  

Svédországban például rizikóval jár nevet adni a gyermeknek. Az adóhivatal tisztsége a választott név elfogadása vagy elutasítása, méghozzá a gyermek ötéves kora előtt. Ha nem fogadják el a nevet, akkor tetemes büntetést, „babanév-adót” kell fizetni a szülőknek, ennek összege 7700 svéd korona, – forintra átszámítva – 250 ezer forint körül van.

A magyar történelemből is ismert adófajta a gyermektized (devsirme), amelyet a törökök alkalmaztak az általuk meghódított keresztény területeken. Bár irodalmi ismereteink (például az Egri csillagok) megtéveszthetnek bennünket, de ezt az adófajtát (legalábbis hivatalosan) a magyar hódoltsági területeken nem alkalmazták, de a magyar területektől délebbre igen.
A török adószedők előre meghirdették a devsirme-szedés időpontját, és az adót fiúgyermekekben kellett „leróni”. Az adóként elhurcolt gyermekek képzésben részesültek, és belőlük állt össze a janicsárság. Ez biztos megélhetést jelentett, sőt családjukat is képesek voltak a későbbiekben támogatni, így bármily rettenetesen hangzik is, egy idő után már szívesen adták a gyermekeket adóba, kiváltságos helyzetet jelentett janicsárnak lenni.

Ennél akár barátságosabbnak is mondhatnánk a jelenlegi magyar rendszerben működő ún. babakötvény, amely azt jelenti, hogy a gyermek születését követően az állam egy kötvényt alapít a gyermek részére, amely természetesen a gyermek nagykorúvá válásáig folyamatosan kamatozik, és a már felnőtté vált gyermek ténylegesen ekkor juthat hozzá az állami apanázshoz. Ez tulajdonképpen egy példa a negatív adózásra. A babakötvényt 2006-ban hozták létre gyermekenként 40 000 Ft-os összeggel, azóta emelkedett a mértéke, jelenleg 42 500 Ft-ot ér a megszületett gyermek. Ebből persze még nem tudjuk, hogy mennyit fog ez érni a nagykorúság elérésekor, arról lehetnek elképzeléseink.
Ha van gyermeked, ha nincs – adózz!

A gyermekvállalás minden társadalom fennmaradásának az alapja. Ha kevés a gyermek, akkor a vállalási hajlandóságot ösztönözni kell, ha sok, akkor olyan intézkedések kellenek, hogy ez a hajlandóság csökkenjen.

A cél érdekében rendszeresen bevetették az adózási eszközöket is! Itt most három sajátos példát ragadtunk ki.
Jól ismert a Ratkó-korszak kifejezés, amely (tágabb értelemben) az 1948-1956 közötti időszak népesedéspolitikáját jelenti. A II. világháborúban elpusztult sokszázezer magyar katona és civil jelentősen lecsökkentette a lakosságot, szükség volt a születésszám növelésére. Erre több eszközt is alkalmaztak – fiskális intézkedésként bevezették a gyermektelenségi adót, amelyet a köznyelv legényadónak vagy agglegényadónak csúfolt, pedig a nőkre ugyanúgy vonatkozott, és amelyet minden 20 év feletti, önálló jövedelemmel rendelkezőnek fizetnie kellett, ha nem volt vér szerinti, vagy örökbe fogadott gyermeke. A kötelezettség a férfiakra és a nőkre egyaránt vonatkozott, nőkre 45, férfiakra 50 éves korig.

A korfa 2015-ben. A 60 és körüliek csúcsa az ún. Ratkó-korszak intézkedéseinek eredménye, a 40-45 év körüliek csúcsa a Ratkó korszak hatása, növelve a GYES bevezetésének hatásával. (Forrás KSH)

Vannak olyan területek a Földön, ahol a népességnövekedés lényegesen meghaladja a gazdaság biztosította megélhetési lehetőségeket. Ennek számos, főleg afrikai és ázsiai példáját lehetne említeni, Ázsia két legnépesebb országában, Indiában és Kínában is óriási problémákat okoz a népességrobbanás.
Kínában például jogszabályi korlátozásokat alkalmaznak. A házaspároknak csakis egy gyermekük lehet. Ha további gyermekek születnek, akkor a szülők jelentős pénzbüntetésre számíthatnak, ha állami alkalmazásban állnak, akkor elveszítik a munkahelyüket, de talán még ennél is jelentősebb az, hogy egész életre szólóan extra adóterhekkel kell a szülőknek számolniuk, ez tulajdonképpen a gyermekadó. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az első gyermek után továbbiakat csak a leggazdagabb családok tudnak, mernek vállalni. A szabályozást 1979-ben vezették be, azóta némileg enyhítettek is rajta (például, ha az első gyermek leány, akkor lehet második gyermek is), de összességében azt állapították meg a demográfusok, hogy az intézkedések nélkül 400 millióval nagyobb lenne jelenleg a kínai népesség. 

A fejlett nyugati világban jelenleg az alacsony születési ráta okoz problémát. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy az egészségügyi szolgáltatások és az életkörülmények javulásával növekszik az átlagéletkor, és ennek következtében a nyugdíjba vonuló korosztályok egyre inkább túlsúlyba kerülnek az aktív korúakkal szemben. Ez a helyzet Magyarországra is igaz, számos tanulmány elemzi a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának problémáját.

Természetesen a legjobb az lenne, ha a fiatalok több gyermeket vállalnának. Magyarországon ezt a célt szolgálja a gyermekvállalás adózási eszközökkel való ösztönzése, a gyermek- vagy családi kedvezmény. Amióta 1988-ban bevezették a személyi jövedelemadózást van valamilyen kedvezményezés a rendszerben.

Meg kell még említeni, hogy a gyermeknevelés kedvezményezését (a világon elsőként) az Alaptörvény garantálja, és egy sarkalatos (kétharmados) törvény mondja ki, hogy a többgyermekeseknek magasabb kedvezményt kell biztosítani, és a kedvezmények mértéke időben nem csökkenthető.
 

Teteje