Bár csábítóan hangzik a gazdag lét, hogy nem kell naponta megdolgozni a megélhetésért, mégis jó, ha tudjuk, hogy ők sem lébecolnak, hanem hasznosan töltik napjaikat. Azt hihetjük, hogy aki tehetős, nem akar már dolgozni, de ez nem így van. Előbb-utóbb ők is megunják a semmittevést, és újra dolgoznának.

Amikor valaki meggazdagszik, azt hiheti, hogy most már nincs szüksége arra, hogy munkával töltse az idejét, inkább lazít, pihen, utazgat, szórja a pénzt, és még így is marad neki elég. De egy idő után többségük felismeri, hogy a pénz nem boldogít, nem boldog a felszabadultságtól. Éppen ezért van az, hogy újra munkába állnak, hogy újra legyen életcéljuk.

A pszichológusok folyamatosan hangsúlyozzák, hogy a boldogság mércéje ne a pénz legyen, hiszen az csak egy kis tényezőt jelent. Munkánk során az lebegjen a szemünk előtt, hogy tehetségünket, adottságainkat akarjuk kamatoztatni, ahhoz akarunk valami pluszt hozzáadni, illetve tudásunkkal színesíteni a világot, és nem a pénzzel.

Egy felmérés szerint például a hirtelen meggazdagodott emberek nem hagyják abba a munkát, hanem inkább tovább dolgoznak. Azonban sokszor nem a pénz miatt folytatják a munkát, hanem inkább azért, mert jó kapcsolatot ápolnak a kollégákkal, ami fontos számukra, értelmes feladatot végeznek, vezetői pozícióba is elhelyezkedhetnek, és segíthetnek másoknak kiaknázni szakmai képességüket. Sokan csak akkor jönnek rá ezekre a dolgokra, amikor meggazdagodásuk után feladják munkájukat. Akkor értik meg igazán, hogy a munka célt adott mindennapjaiknak, és hasznosnak érezték magukat.

Egy másik oka a további munkavégzésnek önzőbb, a státusz szeretete, vagyis amikor a személy annyira azonosul a pozíciójával és a vele járó előnyökkel, hogy nehezére esik feladni ezt az életet. Továbbra is lubickolni szeretnének a sikerben, hatni akarnak másokra és élvezni akarják a tekintélyüket, bizonyítani akarnak, különben úgy éreznék, elveszítették a társadalomban betöltött szerepüket.

A gazdagsággal a veszteségérzet is érkezik, az újdonsült milliomosok gyakran érzik, hogy elvesztették azt a világot, amiben addig éltek. Depresszióba zuhannak az elszigeteltség érzete miatt, és elégedetlennek érzik magukat, amire a munka számukra a megoldás.