Kedves Olvasóink! Csató Péterrel – mostani nevén Nitai -, az egykori frontemberrel, a debreceni Govinda étterem Krishna tudatú vezetőjével ültünk le beszélgetni és arra kértük, hogy mutassa be munkáját és önmagát a Debrecen-Portal.hu olvasóinak.

Az első részben az étteremről, a szolgálatról és a nálunk indiainak nevezett kultúráról olvashattok. A másodikban többet is megtudunk egy rockzenész életéről, a harmadikban pedig arról, hogy egy vallási étterem vezetése hogyan fér össze a mai business-világ kapitalista gondolkodásával.

Kedves Nitai, kezdjük akkor az éttermetekkel!

A Govinda szó egy személy neve, Istennek egyik neve. Jelentése az, hogy aki minden érzéket képes elégedetté tenni. Ez egy világszerte működő üzlethálózat hasonló gondolkodásmóddal, laktovegetáriánus ételekkel, speciális, az ayurveda elvei szerinti elkészítési móddal, amivel a gyomrot, a vesét, a májat is elégedetté és egészségessé tehetjük. Az ayurvedikus orvoslás a hagyományos nyugati orvoslással szemben egészben nézi a testet, amikor valami megbetegszik, akkor értik, hogy nem csak az adott testrészt kell gyógyítani, hanem az egész testet. Ez a Pancha karma – gyomrot, beleket, vért tisztítanak, de ha nincs nagy baj a táplálkozás és a mozgás is karbantart.

Mit jelent az, hogy ayurvedikus módon készítitek az ételeket?

A Véda szó tudományt jelent, az ayur az életet. Az ayurveda tehát az élet tudománya. Mi azt nézzük, hogy hogyan lehet úgy elkészíteni az ételeket, hogy az ne legyen nehéz a májnak, az epének vagy a gyomornak. Ehhez mi fűszereket használunk, hiszen a fűszerek igazából orvosságok, csak épp nem megfelelően vagyunk erről tájékoztatva.

És ezek a fűszerek, amiket használunk, az emésztést segítik, mert nem mindegy, hogy hogyan emésztünk. Amikor emésztünk, rengeteg salakanyag bejut a testbe, és okoz például köszvényt, egyéb ízületi bajokat, majd a szerveket támadja meg, bélgyulladása vagy más nem gyorsan gyógyítható betegségei lesznek az embernek. Ezek tünetei lehet, hogy gyógyszerrel kezelhetők, de az alap problémák megmaradnak és tovább salakosodik a test. És amikor valaki beteg, annak mindig tudunk ajánlani olyan ételt, ami kevesebb méreganyagot tartalmaz.

Honnan szerzitek be az alapanyagokat?

Általában kilencven százalékban mi termeljük meg az alapanyagot Nagykállóban, Balmazújvárosban és egy kicsit Debrecenben is, de télen előfordul, hogy spanyol termelőktől kell beszereznünk és ezek nem mindig ellenőrizhetők előre.  

Miért dolgoztok az étteremben fémeszközökkel? Van ennek valamilyen jelentése?

Csak praktikusság! Nem törik el. Indiában ma sem használnak műanyag vagy kerámia edényeket, csak fémet. Régen is - ami alig húsz éve is így volt még – banánlevélről ettek. És kézzel esznek, mert ennek is van egy tudománya – amikor beviszem a számba az ételt, már ott kezdődik az energia áramlása, nem a gyomorban az emésztés után. Nagyon szépen esznek egyébként három ujjal, még a leveseket is, hiszen a dahl-t, az indiai levest rizzsel tálalják. Vagyis a védikus kultúra egyik eleme is a fémedény.

Egyébként a védikus kultúra mindenben praktikus. Például a viseletünk, a dhóti, ami egy  hat méterszer másfél méter széles anyag, amit magamra tekerek, és ha kell, beletörlöm a kezem, a szám, vagy ha lefürdök, akkor meg tudok törölközni benne, többféleképpen lehet viselni is, és minden reggel, amikor kezdődik a nap, újat, tisztát veszünk. Hiszen az elmére és a gondolkodásra hat az, hogy az ember mennyire tiszta fizikailag. Ezért a tanács az, hogy naponta akár háromszor is fürödjünk. Még télen is, pedig az azért nem könnyű.

Ez rituális fürdés?

Az alapelv csak annyi, hogy ne kádba fürödjünk, mert ott csak leázik a szennyeződés, hanem zuhanyozunk, mint ahogy a gyümölcsöt is folyó víz alatt mossuk. Nekünk nincs is kád otthon, átalakítottuk a fürdőszobánkat zuhanyfülkésre.

A védikus kultúrának egyébként ez is, a fürdés, és a fémeszközök használata is része. A védikus kultúra – amiről itt azt mondják, hogy Indiából jön – az emberiség egy ősi kultúrája, aminek mindössze az a lényege, hogy az ember, amikor éli ezt a kultúrát, elégedett legyen. Itt körülöttünk is van egy kultúra, alap erkölcsi elemekkel, mint hogy ne öld meg a másik embert, mégis az ősi elvekhez képest ez a mai nyugati kultúra egy degradált, leépülő kultúra. A védikus kultúrát viszont élik, de értik is – hiszen nem demagóg, hogy Istenre azt mondják, hogy azt mondta tedd azt és megbüntet, ha nem így csináljuk – hanem ők valóban megértették, értik. És így élik. Például vécéhasználat után megmossák a kezüket, vagy minden reggel ébredés után lezuhanyoznak, és ez már természetes igénnyé vált számukra.

Mi történik az étellel, amikor készítitek?

Reggel, mielőtt elkezdünk főzni, másfél órát eddzük a tudatunkat arra, hogy jó tudatban legyünk. Van egyfajta edzés, ami azt jelenti, hogy olvasunk a Bhagavat Ghíta-ból, beszélünk versekről és meditálunk róla. Ezzel olyan tudatban leszünk, hogy megértjük, hogy nem mi vagyunk a középpontban, és ez egy fontos dolog. Tehát értjük, hogy van egy Isten és nekünk van egy kapcsolatunk vele. És reggel a konyhában így egy olyan tudatállapotban dolgozunk, és meditálunk, hogy tudjuk, értjük, hogy ezt nektek, az embereknek csináljuk. És úgy főzünk, hogy azon meditálunk, hogy Istennek, de valójában nektek főzünk. Amikor elkészítjük az ételt, akkor valamennyit mindenből felajánlunk oltáron egy kis edényekben. Ez egy rituálé, amiben Isten valóban elfogadja a felajánlást.

Miért fontos az ételnek ez a felajánlása?

Amikor Isten elfogad egy anyagi elemekből kèszített formát, azt murtinak nevezzük - egy szobrot vagy egy festett képet. Ezt az anyagi formát tehát Isten elfogadja, benne van abban a formában, ahogy minden létezőben, így bennünk is. És odavisszük oltár elé az ételt, mantrákat mondunk és ezzel ezek az ételek nem lesznek visszahatással. Ezt Amerikában már kiírják az éttermekben, hogy az étel karma-free. Krisna nem fogadja el az állatokat, de a növények is élőlények, így erre is lenne visszahatás, ami azt jelenti, lelki értelemben, hogy az ember nem fog úgy érteni dolgokat, nem lesz annyira tiszta a lelke. Bár lehet, hogy nem lesz beteg, de nem kapja meg Istentől azt a kegyet, hogy tudjon gondolkodni. Ezt úgy mondják, hogy Isten az ilyen egyént, aki nem akar részt venni a lelki fejlődésben, vagy nem érdekli, illúziókba rakja. Mi felajánljuk ezt az ételt, és aki itt eszik, részesül ebből a visszahatás nélküli ételből, a praszádából, ami tisztítja a tudatot, a testet. Ez maradandó változás, és ezzel úgy tudunk segíteni embereken, hogy azt ők nem veszik észre.  

A következő részben többet is megtudunk a szokásokról, és arról, hogy egy sikeres rockzenész hogyan találkozik a lelki útjával.