A Gyümölcsoltó Boldogasszony napján Jézus fogantatását ünneplik március 25-én.
A katolikus egyház ezen a napon emlékezik az "angyali üdvözletre", vagyis arra a bibliai történetre, hogy Gábor főangyal megvitte Názáretbe Máriának a megtestesülés örömhírét: „… az Isten elküldte Gábor angyalt Galilea Názáret nevű városába egy szűzhöz, aki egy Dávid házából való férfinak, Józsefnek volt a jegyese, és Máriának hívták. Az angyal belépett hozzá és megszólította: - Üdvözlégy, kegyelemmel teljes! Veled van az Úr! Áldottabb vagy minden asszonynál.” (Lukács 1, 26-27)
Az ünnep kialakulásában fontos szerepet játszott Jakab ősevangéliuma, amely azt hirdeti, hogy világ teremtése, Jézus fogantatása és kereszthalála ugyan azon a napon március 25-én történt. Az ünnep napját úgy számolták ki, hogy Jézus születésének napját december 25-től visszaszámoltak kilenc hónapot, és így március 25-e jött ki. 624 óta van tudomásunk Jézus fogantatásának ünnepléséről. 692-ben a trullai zsinat helyesnek ítélte ünneplését.
Magyar elnevezése onnan ered, hogy a fák oltását ezekben a napokban szokták végezni a gazdák.
Elnevezései:
• A debreceni és Winkler kódexben: Gyümölcsoltó Boldogasszony
• a szegedi Lánykódex: Testfogadó Boldogasszony
• lőcsei kalendáriumban: Boldogasszony fogadása
• moldvai csángók között: gyűmölcsótó
• Érdy kódexben: Asszonyunk Szűz Máriának szeplőtelen fogantatja
• A müncheni kódexben: Máriának hirdetete napja[1]
A magyar vallásos néphagyományban: az az asszony, aki ezen a napon érintkezik a férjével, biztosan áldott állapotba kerül.
Március 25-e Jézus fogantatásának ünnepe. Régi magyar neve, Gyümölcsoltó Boldogasszony, és a hozzá fűződő gazdag hiedelemanyag mutatja, hogy az oltás, szemzés hagyományos napja volt e tájon. A jámbor néphit szerint azért, mert Mária is ezen a napon fogadta méhébe Jézust. Racionális elme nem látja itt az összefüggést, de lelkünk mélyén tudunk róla.
A legfőbb istenanya és a nőivarú, az istenfiú-gyümölcsöt termő világfa egymásnak megfelelő Föld és Tejút jelkép, láttunk már rá példát. A Bibliában a kép hasonlat-szinten maradt fenn, a messiási próféciákban, és az angyali üdvözlet szavaiban: „áldott a Te méhednek gyümölcse, Jézus”. A középkor látomásos festőinek fatábláin a faistenanya képzete ismét kivirágzik.
Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének szokásai
Krisztus fogantatásának, az angyali üdvözletnek fényes napja a természet erejének, a termékenységnek nagy ünnepe. Amint a nap gyönyörű magyar neve is mutatja, a gazdák e napon oltották a kisfákat abban a hitben, hogy Máriához hasonlóan gazdag termést hoznak termőkorukban, s ha helyenként a metszést még nem is kezdhették meg a fagy miatt, jelképesen egy-egy vágást ejtettek a fákon.
Nem véletlen, hogy az asszony számára is kivételes jelentőséggel bírt e nap, hiszen a Szűzanyát vallásos buzgalommal, minden órában morzsolva a rózsafüzért e szent napon volt érdemes kérnie: áldja meg őt gyermekkel. Csodákat is meséltek arról, hány meddő nő fogant e fohászoknak köszönhetően s szült esztendőre.
"A mohácsi sokácok, villámlás, égiháború idején kezüket mellükön keresztültéve, anyanyelvükön ezt mondogatják: íme az Úrnak szolgálóleánya, legyen nekem a Te igéd szerint.
A magyar vallásos néphagyományban Gyümölcsoltó Boldogasszony az oltás, szemzés napja. Egy XVI. századi csíziónk szerint az ember ilyenkor Szűz Máriával almát olt. Egyik pécsi szőlőhegyen áll Bertalan apostol barokk kápolnája. Az oltármenza virággal, gyümölccsel telefestett előzéklapja a baranyai kálvinista templomok (Drávaiványi, Kórós) virágdíszeinek édes testvére, valósággal paraszti remekmű. Közepén medallion-szerűen az Angyali Üdvözlet van odafestve.
Jellemző az ünnep régi kultuszára, hogy a kertészkedő hajlamú Göndöcs Benedek újkigyósi plébános 1869-ben éppen Gyümölcsoltó Boldogasszony napján kétezer nemesített gyümölcsfacsemetét osztott szét hívei között. Országszerte máig általános szokás, hogy ezen az ünnepen kell oltani, szemezni a fákat, hiszen Szűz Mária is most fogadta méhébe Jézust. Székesfehérvár-Felsővároson, a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek. Söjtör zalai faluban az ünnepen szemzett rózsafára az olvasót is ráakasztják.
A bánáti bolgárok vörösbort isznak és pattogatott kukoricával vendégelik meg egymást, hogy egész éven át egészségesek maradjanak. Az ünnepen ivott vörösborról az a hiedelem, hogy vérré válik az emberben. A pattogatott kukoricával a természetet akarják analógiás varázslattal rügyfakadásra bírni.
A szabadkai bunyevácok Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, amikor a természet téli álmából ébredezik és a fák ismét éltető nedvvel telnek meg, összejönnek (krvaca), hogy ők is szaporítsák vérüket. Ez vörösborral történik: a gazda végigkínálja vele egész házanépét.
A vegyesajkú Kelebián a szokást a többségi magyarok is eltanulták bunyevác szomszédaiktól. Vörösbort szokott inni Dány magyar népe is.
Hangonyban szintén szemeznek, fát ültetnek, de még vörösbort is isznak e napon. Az evangélikus békési szlovákok is különösen foganatosnak tartják az ünnepet az oltásra, szemzésre." (Bálint Sándor ’Ünnepi kalendárium’-a nyomán)
Székesfehérvár-Felsővároson, a déli Úrangyala-harangszó idején sorra rázzák a gyümölcsfákat, hogy majd bőven teremjenek. Söjtör zalai faluban az ünnepen szemzett rózsafára az olvasót is ráakasztják.
Csíkszentsimon (Sinsimion), Csíkcsicsó (Ciceu), Csíkjenőfalva (Ineu), Ajnád (Nadejdea) székelysége a mostanában oltott gyümölcsfákra igézet ellen piros szalagot köt. Csíkszentmártoniak most, az ünnepen szedik az oltóágakat. A tápiógyörgyei gazda ezen a napon kimegy a kertbe és a gyümölcsfák törzsét kereszttel jelöli meg.
Szeged népe szerint az ilyenkor szemzett fából nem jó másnak ágat adni, mert ezzel a termést is odaadnák. A kiszomboriak ezen a napon gyümölcsfáikról lemetszett gallyacskákat tüzelnek el. Úgy vélik, hogy ezzel megakadályozzák a termés elférgesedését. A méhészek a röplyukakhoz is állítanak gallyakat, hogy fáikról a méhek majd jól mézeljenek.
Bazin (Pezinok) szlovák népe e napon szalmakoszorúval övezi a gyümölcsfák törzsét, hogy majd bőven teremjenek. A szőlőkben éjszaka gonoszűző célzattal tüzet gyújtanak. Az erdélyi románok a jószágokat mind kihajtják a mezőre, a gyümölcsösben tüzet gyújtanak, a fákat pedig megtömjénezik.
Csíkmenasági (Armaşeni) hiedelem szerint jó jel, ha Gyümölcsoltókor már nincs hó a vetéseken.
A csíkszentmártoniak (Sinmartin) úgy tartják, hogy ahány nappal szólal meg ünnep előtt a pacsirta, utána még annyi nappal elhallgat.
Budaörsi, hőgyészi, németbólyi, szólás szerint: zu Maria Verkündigung kommen die Schwalben wiederum. A gazda e napon kitárja az istálló ajtaját. Mintegy meghívja a fecskéket, Isten madarait, hogy házában fészkeljenek, mert öregek hite szerint felérnek egy tűz ellen való biztosítással. Az érkező fecskék arra is intik a gazdát, hogy a tavaszi munkák ideje elérkezett. Németpróna (Slovenské Pravno) népe is úgy tudja, hogy ma jönnek meg az énekesmadarak.
Ószentiván, mai nevén Tiszaliget faluban az a hiedelem járja, hogy a magzat után sóvárgó asszony ezen a napon érintkezzék urával: megfogan és ő is gyermeket szül.
A zalai Nagybakónak népe csak egyetlen gallyat szemez, amelynek mágikus célzata alighanem a gyermekáldás korlátozása.
Forrás: wikipedia.hu, jelesnapok.oszk.hu, Jankovits Marcell: Jelkép-kalendárium, hungarotheka.hu, karpatmedence.net
