Interjú Morvai Róberttel a Hemo 2002 Kft frontemberével, aki példát statuál minden olyan vállalkozónak, akik el vannak keseredve a megnehezített időszakokban.

Róbert autóbalesetet szenvedett, amelyben komolyan megsérült. De őt ez sem fogta vissza sokáig. Míg testvére egy számára teljesen új üzletben tartotta a frontot, addig ő ott szívta meg magát tele erővel, ahol sokan már régen feladták.

Tragédiája nem vette el a kedvét sem az emberektől, sem az üzleti célok megvalósításától. Íme egy olyan ember vállalkozásának története, amely erőt adhat nekünk, akiket sokkal kisebb dolgok is megtántorítanak.

 

Debrecen Portál:

Hogyan alakult meg a Hemo?

 

Morvai Róbert:

Egy nagy cégnél dolgoztam alkalmazottként, ahol egy pesti partner próbálkozott, csak Suzuki alkatrészek értékesítésével, de végül nem kapott rá engedélyt. Én ezt nagyon jó ötletnek találtam, ami annyira felinspirált, hogy én magam megállapodtam velük. Ez 2002-ben volt.

Megnyitottuk első üzletünket Debrecenben még a Veres utcán. Akkor még nem családi bizniszként üzemeltünk, csak később 2003-ban vált azzá, amikor ide költöztünk a Hadházira.

Itt jobban el is férünk.

 

D.P.:

Az autóknak a szeretete, hogyan jött?

 

M.R.:

Az én szakmámhoz kicsit messze van az autó. Alapvetően szűcs vagyok. De erre nem volt nagy igény, úgyhogy azt abbahagytam. Aztán egy ismerősöm szólt, hogy kéne nekik ember és én beugrottam, majd beváltam. Mert nagyon akartam is menni. Sosem volt gond a szereléssel, gyerekként is állandó jelleggel össze -meg szétszedegettem a motoromat (nevet).

Szóval az a munkahely nagyon jó alap volt nekem, mielőtt megnyitottuk ezt a vállalkozást.

 

D.P.

Akkor teljes értékű az érdeklődés a még nem annyira ismert dolgok felé is?

 

M.R.

Abszolút! Kiismertük a gyári katalógusokat is, amelyek sok mindenkinek idegen. Mára már szinte kívülről fújjuk őket, vagy legalábbis profin forgatjuk őket. Megtanultunk könnyen, gyorsan, hatékonyan dolgozni belőlük.

 

D.P.:

Miben vagytok mások, mint a többi autós cég?

 

M.R.:

Suzukiban. Egyértelműen. Ebben a márkában ki merem jelenteni, hogy profik vagyunk.

Több nagyker is hozzánk jön vásárolni.

 

D.P.:

Jóban vagytok a többi autós céggel?

 

M.R.:

Igen, jóban. Tartjuk a jó kapcsolatot. Oda-vissza vásárolni is szoktunk egymástól.

 

D.P.:

Mennyire fontos szerepet játszik a cégben a csapat?

 

M.R.:

A legfontosabbat (nevet). Az alapokat én képviselem, mert én vagyok a legrégebben benne. Aztán az öcsém is rászentelte magát, hogy csatlakozzon és ezután 2003-ban váltunk családi biznisszé. Harmadik kollégánk Tibi is sok szervizben dolgozott, úgyhogy neki is elég jó a szakmai tapasztalata. Így erősítjük egymást, dolgozunk össze. Bárki, aki szeretne gyorsan, minőségi kivitelben alkatrészhez jutni, mi kiszállítjuk neki 50 km-es körzetben.

 

D.P.:

Megint visszatérek, mert csak kerülgetjük a témát:

Miért pont az autók lettek életetek főszereplői?

 

M.R.:

Nehéz megmondani. Egyszerűen belekeveredtem. És rengeteg jó embert is megismertem, ami miatt már eleve nehéz is lett volna itt hagyni ezt az egészet. Megszerettem ezt a szakmát.

Amikor 2005-ben történt a balesetem, ami miatt kerekes székbe kerültem, három hónapig nem tudtam dolgozni, mert végig kórházban voltam.

De nem bírtam magammal és ahogyan kezdtem felépülni vissza-vissza szoktattam magam az autós világba és bizniszbe. Az üzletbe is előszőr, csak egy-két órára jöttem be, majd fél napokat, aztán pár hónap elteltével, már napi nyolc órát dolgoztam.

Nagyon szeretem ezt csinálni.

 

D.P.:

Akkor valami csak volt ebben, ha visszajöttél egy ilyen durva dolog után.

 

M.R.:

Igen. Hiszen szeretem az embereket, akik hozzánk járnak. Egyszerűen jó a kapcsolatom az emberekkel.

 

D.P.:

Nehéz volt az elején?

 

M.R.:

Az a tíz év sokat számított, amit lehúztam az anyacégemnél. Amiért hálás is vagyok.

Majd a Hemo-val végig csinált tíz év magától alakította ki azt, ami most van. És a helyzet meg az, hogy ahonnan eljöttem-jött velem a klientúria is, hiszen nem a céget szerették, hanem magát az embert. Én kellettem nekik. Ez mindenhol így van, ahol kapcsolatalapú partner viszony van.

Mindenkit ki tudtam szolgálni a megújuló, frissen elterjedt Suzuki alkatrészek terén. Legyen az karosszériás, szerelő vagy az utca embere.

 

D.P.:

Tehát a kapcsolaton múlik minden… Jönnek új vásárlók is?

 

M.R.:

Igen jönnek. Megy a szájhagyomány útján minden. Hallják, hogy nálunk gyorsan lehet olcsót venni, korrekt kiszolgálással. Ki ne akarna ilyet, ha éppen vásárol. Nekünk meg ennél nem kell több, mint hogy ők egymásnak terjesszék ezt. Ennél nincs is jobb reklám.

Meg az új világ vívmánya az internet is nagy segítség ám.

 

D.P.:

Mi a titka a sikereteknek?

 

M.R.:

Gyors kiszolgálás. Jó ismerete a gyári katalógusnak, ami csökkenti a tévedési arányt alvázszám alapján, ami elég egyedi ebben a szakmában.

Tehát a szakmai tudás és precizitás. Plusz a rugalmasság.

 

D.P.:

Az autóbalesetedről lehet kérdezni?

 

M.R.:

Persze.

 

D.P.:

Hogyan történt?

 

M.R.:

2005-ben történt, a 4-es főútnál, Ebes és Debrecen között, ahol elég sok baleset szokott történni amúgy is. A Nádas csárdánál egy kamion utolért és letarolt az útról. Egy kis Opel Corsám volt, amivel nekirepültem a szembejövő busznak. Kirepültem az autóból és úgy sikerült az esés, hogy megsérült a gerincem.

Sajnos másfél évre rá mondták is az orvosok, hogy nem sok esélyt látnak a felépülésemre, mert olyan nagyfokú a sérülésem. Ami azt jelenti, hogy a két csigolyámnál teljesen elhalt a gerincvelő.

És a helyzet az, hogy jelenpillanatban még nem áll ott az orvostudomány, hogy ezt tudnák gyógyítani.

 

De végül is én úgy döntöttem, hogy ezen felül kerekedek, hogy nem érek rá búslakodni és igenis folytatom és csináljuk tovább. Nem állok meg. Még ezért sem. És a legjobb, hogy nem is vagyok egyedül, tehát az óta rendületlenül tesszük a dolgunkat együtt a kis csapattal.

A magánéletben sem álltam meg. Fő a mozgás, most is megyek kirándulni a gyerekekkel. Tehát akkora a szeretetem ez az egész iránt, hogy még ez sem vetett vissza, hogy folytassam ezt a munkát.

Kicsit össze kell dolgoznunk, ha emelgetni vagy leszedni kell valamit, de áthidaljuk ezt is.

 

D.P.:

Ez egy igazi példamutatás ám a mai kor vállalkozóinak.

 

M.R.:

Tulajdonképpen a biznisznek nem tett jót az én kis balesetem, mert az öcsém épp akkor kezdett beletanulni ebbe az iparágba és egyedül maradt ebben az időszakban. Úgyhogy ekkor vissza estünk. De aztán szépen belerázódott és ügyesen vitte az üzletet egyedül.

Mire a nyakunkra jött 2008-ban a gazdasági válságnak kikiáltott valami, ami megint betett. De idéntől, már nyugodt szívvel mondhatjuk, hogy megint megyünk felfelé. Úgyhogy, ha jövőre nem üt be a krakk, akkor szépen tudunk már előre tervezni.

Egyébként a Suzukin kívűl még a Daewoo és a Hyundai, amit elég jól tudunk kezelni. Ezek, azok a kategóriák, amelyeket más nem nagyon szeret bevállalni, de mi meg igen. Jók a kapcsolataink, úgyhogy hozzánk bátran jöhet bárki ilyen problémákkal.. Minden nagy cégnek átláthatatlan, nekünk nem. Koreából vagy Romániából jönnek az alkatrészek, a Suzuki pedig Indiából. Természetesen olcsón és jó gyorsan. Európa más országaiból, például a Csehektől , Németektől vagy Lengyelektől, ha ma megrendelem öt óráig, akkor az másnap reggel már itt is van nálunk.

 

D.P.:

Úgy hallottuk, hogy jók vagytok a Suzuki alkatrész ismeretben, hogy néha még olyan tanácsokat is tudtok adni a vásárlóknak, házi praktika gyanánt, hogy végül meg tudja óvni a járművét, úgy, hogy a végén nem is kell vásárolnia.

Nem vág ez alá az üzletnek?

 

M.R.:

Nem. Mert lehet, hogy előszőr nem fog nálunk vásárolni, de legközelebb biztos, hogy ide vissza fog jönni, mert rájön, hogy nálunk nem az átvágásról és a lehúzásról szól a biznisz,

hanem a kapcsolatról. És ezt bizony értékelik. Ez az üzletpolitikánk.

Ha más autószerelő reménytelennek látja a helyzetet, hozzák csak el hozzánk bizalommal és mi mindent megteszünk, hogy segíthessünk.

Az egyszerűbb dolgokat meg helyben meg is csináljuk. Legyen szó kilincs, tükör vagy ablaktörlő vásárlásról . Mi itt helyben felpattintjuk nekik. Az időnkbe belefér. A hölgyek szeretnek is idejárni emiatt. Hallják a barátnőiktől, hogy itt megcsináljuk. Aki meg nem ért hozzá vagy nem szeret foglalkozni vele az szívesen jön. Egy perces munka, de másnak meg nagy segítség.

 

D.P.:

Akkor itt ilyen kis családias a hangulat. Igaz?

 

M.R.:

Teljes mértékben családias. Így igaz. Már Tibi kollégánk is teljes értékű családtagnak számít (nevet). Akik hozzánk járnak vásárolni, ők is családtagnak érzik magukat. A sűrű vásárlóknak még kávé is jár (nevet). Egy kis frissítő gyanánt.

 

D.P.:

Mit üzensz azoknak a vállalkozóknak, akik most kilátástalannak érzik a helyzetüket?

 

M.R.:

Találjanak ki valami újat, mert másképpen nem lehet előre jutni. Én is FaceBook-olok, weboldalt készítek és fennt vagyok a Debrecen-Portálon is. Ezek mindig hoznak annyit, hogy lehessen vele haladni előre.

Mert másfelé nem is érdemes. Csak előre.