... Folytatás, a 3. rész. Jó olvasást

Mára azt mondják, hogy a HRSE egy sikertörténet – de hát megvannak a maga buktatói, hullámvölgyei is. Mindig vannak kihívások és mivel az egyesületben csapatmunka van, mindig valami tovább lendíti, így vannak sikerélmények. Pozitív szemléletű a csapat. Van egy közmondás is nálunk, az egyesületben. ’’Nincs olyan, hogy nem tudom, hanem, hogy nem akarom’’ illetve tilos úgy elkezdeni egy mondatot, hogy „az a baj...”. Azt tudja mindenki, hogy mi a baj, arról beszéljünk inkább, hogy mit lehet csinálni.

Téged mi motivált, hogy részt vegyél az egyesület munkájában?

A civil végzettségem alapvetően pedagógus, bár nem dolgozok a szakmában, csak elvégeztem ezt az iskolát. Gyakorlatilag a HRSE is olyan csapat, hogy a tagok közül van, akinek már vannak gyerekei és van, akinek még nincsenek, mégis egy gyerektábort megszervezni, nagyon felemelő érzés. Ezek olyan dolgok, amikkel mindenki megtalálhatja a számításait. Van, aki kimondottan a gyerekekkel szeretne foglalkozni és van, aki inkább a szervezésben jó. Egy ilyen táboroztatás összetett feladat, meg kell szervezni, logisztikázni kell, le kell bonyolítani, a programokról gondoskodni, bemutatókat, versenyeket tartani, plusz kell olyan, aki ott van a gyerekekkel.

Volt olyan, hogy első nap behoztak egy kislányt, órákba telt hogy sírt, nem akart maradni, két nap múlva pedig nem akart hazamenni. Mi történt? Szükség volt egy olyan típusú emberre, aki meg tudta őt  nyugtatni. Nekem nem a pedagógiai érzékem a jó és nem feltétlenül tudom egy hétéves gyerekkel megtalálni a hangnemet, viszont egy jó programot meg tudok szervezni, valaki pedig le tud ülni a gyerek mellé és tud vele beszélni, amikor szomorú, vagy fáj a hasa és tudja motiválni. Így a csapat összetétele nagyon jó. 

Mindannyian sportolunk valamilyen szinten, vannak egészen magas szintű sportolók, meg teljesen amatőrök. Rendészeti sportegyesületként ezt próbáljuk erősíteni. Régen a Honvédban, vagy a Dózsában, ami a rendőrség egyesülete volt igen magas szintű sporttevékenység zajlott és ez által megvolt ezeknek a rendészeti szerveknek az alapbázisa.

Amikor rendőrré vált valaki, előtte, vagy közben sportolt a Dózsában, ugyanis nagyon fontos ezekben a szakmákban, hogy az állóképesség, vitálkapacitás valamilyen sportban kimagasló legyen – ezek alaptételek és ezért a szakmának a színvonala is biztosított volt.  Ez a fajta sportegyesületi rendszer már átalakulóban van – új világ, új elvárásokkal. Az egyesületünk itt ebben a megyében több más egyesülettel ezt próbálja fenntartani.

A sporthoz hozzájön a rekreáció, a megelőzés, az egészséges életmód és a vitalitás. Ezért van az egyesületnek egy ezoterikus csoportja – én szoktam is mondani, hogy ők a mi „boszorkányaink”. 

Ha megnézzük az élsportban az ötvenes évektől kezdve nemcsak a fizikumra helyezték a hangsúlyt, hanem a sportoló mentális felkészítésére is, pl. hogyan kell a feszültséget kezelni, a stresszt oldani. Hogyan figyeljek magamra – a fiziológiai jelekre.

Ehhez kapcsolódik a sportnak egy fontos része – a masszázsunk is. Ez így adta magát. Jöttek a fiatalok sportolni – van kimondottan gyerek csoportunk judoban - nagyon aranyosak és nem mindegy, hogy ők már most kapnak egy olyan impulzust, hogy egyrészt sportolnak, az egészséges életmód is megvan az életükben és jó rendezvényeken vehetnek részt, ahol tényleg nem arról szól egy gyerektábor, vagy akár egy felnőtteknek szóló rendezvény, hogy odamentünk és megkaptunk valamit, amiért nem dolgoztunk meg. A belépőjével kaphat édességet, gyümölcsöt, így odafigyel az egészséges táplálkozásra is. Ezt nem automatikusan kapja – különböző feladatokat kell teljesítenie a különböző állomás pontokon, úgy hívjuk, hogy akadálypálya. Az egyes állomásokon összegyűjtik a pontokat a végén pedig kapnak „cserébe” ajándékot. Ennek fontos nevelő hatása van.

Említetted, fontos, hogy a fizikalitás és a lelki, mentális állapot is rendben legyen. Ezek szerinted fontosak az emberek mindennapi életében is?

Ahhoz, hogy eredmény szülessen a sportban, ahhoz mindenkinek szükséges a mindennapos felkészülés és önmaga teljes bele tétele – ehhez nagyon-nagyon tudatosságra van szükség, fejben 100%-ban ott kell lenni. A múlt évben volt a „Spárta 300” rendezvényünk – ami egy nagyon komoly felkészülést igénylő verseny, hét gyakorlat van 300 ismétléssel, szabályosan elvégezve, időre - és hát ennek van egy legendája. Ez egy cross-fit jellegű verseny, nagyon nagy kihívás fizikálisan és mentálisan egyaránt. Van közben egy-két nagyon komoly határ, amit át kell lépni, amik nem is a versenyen mutatkoznak meg, hanem a felkészülésnél, hogy akkor is elmenjek edzeni magam, amikor fáradt vagyok, vagy nyűgöm van, ha hideg van, ha esik az eső, vagy ha úgy érzem, hogy semmi értelme az egésznek.

Ez az egyesület szervezésére és mindennapi életére is igaz – akkor is tevékenykedünk, ha hideg van, ha meleg van, ha esetleg pont nincs kedvünk. Ez az életünk, a szabadidőnket erre áldoztuk. Ahhoz, hogy a HRSE eljusson idáig, ahol most vagyunk, nagyon nagy összefogásra volt szükség, többször legyőztük, átléptük magunkat eközben és ebben az segített, hogy együtt vagyunk.

Köszönjük!  Debrecen-Portál