A tervezett 10.00 órai Iciri- piciri mesék (Színházterem) és A titok (Mire jó, ha az ember érti az állatok beszédét?) (Játszószínház) című előadásokat követően a nagy sikerre való tekintettel 11.30-tól megismételjük Iciri- piciri mesék című előadásunkat. Szeretettel várunk minden érdeklődőt!
Rumi László bábrendező pályája során rendezett kisebbeknek és nagyobbaknak szóló bábelőadást egyaránt. Iciri-piciri mesék című előadását, - melynek célközönsége kifejezetten az óvodás korosztály -2011. novemberében mutatta be a Vojtina Bábszínház. A rendező az előadás kihívásai mellett, többek között a gyerekközönség sajátos igényeiről is megosztja gondolatait.
Az Iciri-piciri mesék Asbóth Anikó, a Vojtina Bábszínház igazgatónőjének a felkérésére született, aki azt szerette volna, hogy Móricz Zsigmond verses meséit használjuk kiindulópontként az előadás létrehozásakor. A felkérést a szövegválogatás követte, melyben Upor László dramaturg volt segítségemre. A mesék kiválasztásánál nem az ismertségük motivált, hanem az, hogy bábszínházi szempontból mit lehet velük kezdeni. Így esett a választásunk a következő közismert és kevésbé ismert mesékre: Iciri-piciri, A kisegér, Kecskék és a farkas, A török és a tehenek. Ezek közül kiemelt szerepet szánunk a Kecskék és a farkas című mesének, mely az előadás gerincét alkotja.
Mivel különálló szövegekről, etűdökről van szó, találnunk kellett egy olyan motívumot, ami összefogja és végigkíséri ezeket a verseket. A kisegér című vers történetének egyik mozzanata mellett döntöttünk. A mesében miután a kisegér farkát leszakítja egy macska, megpróbálja visszaszerezni azt. Tulajdonképpen ez a "farkincakereső hadjárat" adja a keretét az egész előadásnak, melyben azonban egy lényeges változtatást hajtottunk végre. A kisegér az eredeti meséhez képest nem hal meg, hanem álomba szenderül, ebből születnek aztán majd a további történetek. Ezt az egy részletet leszámítva nem szeretnénk jobban belenyúlni a szövegbe, mindezek ellenére elképzelhetőnek tartom, hogy az előadás végleges példányába a Móricz- szövegeken túl összekötő mondatokat is beemelünk.
Az előadás nem kíván közvetlen illusztrációja lenni a verseknek, mivel azok önállóan is elhangzanak majd megzenésítve (az előadás zeneszerzője Czapp Ferenc - szerk.), dialógus formájában vagy a szöveggel párhuzamosan. Olyan feldolgozásmódot keresünk, ami nem csupán leképezi a verseket, hanem hozzá is tud tenni azokhoz valamit.
Az előadás szövegének mozaikosságát a motívumon kívül a látvány maga is ellensúlyozza, melyet egy nagy mesefa jelenít meg. A mesében felbukkanó bábok, melyek típusukat tekintve kesztyűs vagy mechanikai, úgynevezett képmutogató bábok, ennek a fának a virágai, termései. Ezeket a figurákat mintegy ajándékba kapjuk a fától, amiket a színészek különböző szituációkat teremtve vesznek le és helyeznek vissza. A játéktechnikák között fellelhetőek lesznek még maszkos jelenetek, és a korábbi előadásaimban gyakran használt elem, az árnyjáték sem kizárt. Bodor Judit, a tervező, akivel már több előadásban együtt dolgoztunk, a gyermeki igényekhez igazodóan kedves, színes, puha, szerethető bábokat készített. Ezt a sajátosságot kihasználva megpróbálunk közelebbi kapcsolatot kialakítani a bábok és a közönség között, így az előadás adott pontján a bábok a színészek kezéből átkerülnek a gyerekek kezébe.
Arra törekszünk, hogy jó ritmusú, erős karakterekkel, sok zenével vigyünk színre egy egyszerű, követhető történetet. Véleményem szerint ezeknek a kritériumoknak kell megfelelnie egy jó gyerekelőadásnak. Mivel azonban a mi előadásunk egy szűkebb réteget, elsősorban óvodás korosztályt céloz meg, bizonyos szempontokat mindenképp szem előtt kell tartanunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a kisebbek félelmének kezelése, szórakoztatása és figyelmük fenntartása más rendezői és színészi eszközöket igényel, mintha nagyobb gyerekekhez vagy felnőttekhez szólnánk.
Egy gyerekelőadás rendezése kapcsán a félelem kezelése mindig sarkalatos pont. Különböző eszközökkel enyhíthetjük a félelemből fakadó szorongást. Egyrészt megmutatjuk magát a mozgatót, másrészt mindig megtartjuk a gyerekek és a félelem tárgya közti távolságot.
A humor forrását elsősorban a helyzetkomikumra épülő szituációk (bújócskázás, kergetőzés) jelentik számukra, ezért a szórakoztatásukra kimondottan ilyen jellegű jeleneteket is tervezünk.
Egy másik lényeges szempont a reakcióidő. Fontos, hogy a gyerekek a véleményüket kifejezhessék az előadás keretein belül, tehát nem azon van a hangsúly, hogy a színészek játszanak nekik, hanem azon, hogy ők maguk részeseivé válhassanak a történetnek.
Nekünk csupán az a feladatunk, hogy megtaláljuk azokat a helyeket, ahol megtörténhet ez a visszacsatolás.
Természetesen mindez nagyfokú érzékenységet és improvizációs készséget kíván a színészektől, akiknek sokrétű a munkája. Színészi játék, éneklés és hangszerek megszólaltatása mellett improvizálniuk is kell olykor. Nem szabad ugyanis megengednünk, hogy egy-egy váratlan gyermeki közbeszólás megakassza a játék menetét. Nem akadályként kell tekinteni a gyermeki aktivitásra, hanem a játék érdekében kell azt felhasználni. A színészeket ezekre a helyzetekre előzetesen nem lehet tökéletesen felkészíteni, a gyakorlatban fogják tudni csak elsajátítani ezt a képességet. Közvetlen játékot szeretnék, ahol optimális egyensúly alakul ki a gyerekek véleményformálása és a történet között.
Az előadásról készült szokásos kis összeállítás linkje: http://www.youtube.com/watch?
Forrás: Vojtina Bábszínház - Debrecen-Portál
