Pár héttel ezelőtt kaptunk egy megkeresést az Év Védőnője díjának nyertesétől, hogy adjunk hírt a rendezvényről. Akkor mi semmit sem tudtunk az eseményről és idő közben derült ki számunkra is, hogy Gabi üvegből készít csodaszép ékszereket, amik nem csak itthon, de külföldön is megállják a helyüket. Elkészítettünk interjúnkat, amiben nagyon érdekes dolgokat mond az üvegről, és az ügeggel való kapcsolatáról, ami számára, egy régóta tartó szerelem.

Mesélnél az ékszerkészítésről? Te üveggel dolgozol. Hogy születik meg az ötlet?

Az hogy én üveggel dolgozom, régebbi, mint hogy ékszereket készítek. Először egyetemista koromban bűvöltek el teljesen az üvegek. Akkor találtam ki, hogy szeretném megtanulni a díszüveg- és ólomüveg készítést. Akkoriban Magyarországon nem nagyon lehetett ilyesmit tanulni, csak Pesten volt műhely, én mégis azt gondoltam, hogy megtanulom valahogy. Vettem üvegvágót is, de nem jött össze. El voltam keseredve és akkor anyukám talált egy hirdetést, hogy egy debreceni műhely keres ólomüvegező munkatársat. Őszintén megmondva nem nagyon örültek, mert fiatal voltam. Mondtam, hogy én akár éjjel is dolgozom, amikor senki, mert meg akarom tanulni. Természetesen elküldtek. Egy hónap múlva, Karácsony előtt 1 nappal csörög a telefonom, hogy akkor érzek-e még kedvet…
Azóta sem múlt el az üveggel kapcsolatban a szerelmem.
Amikor várandós lettem a kisfiammal, aki most 6,5 éves, abba kellett hagynom a nagy munkákat, mert nehéz ezt a mesterséget csinálni, és olyan vegyszer van bennük, amit nem jó akkor, amikor áldott állapotban van az ember. Ma már nem csinálok nagy munkákat, csak ékszereket készítek. Amikor visszamentem dolgozni, úgy döntöttem, eljött az ideje, hogy megalapítsam a céget. A férjemmel megállapodtunk, hogy kapok 2 évet, mert elég nehéz tőke nélkül egy vállalkozást beindítani. Ebből 1,5 év már eltelt, és jól haladok.
Akkor alakult ki bennem, hogy ne csak 1-1 darab ékszer legyen. Egyre több energiát fektettem bele, hogy tervezzek és elkezdtek a kollekciók megszületni. A cégszerű működéshez is szükséges volt, hogy be tudjam mutatni a munkámat, és hogy ez valóban termék legyen, ahhoz ki kellett alakítanom egy arculatot. A kollekciókhoz fotók kellettek, ahhoz pedig design, ami rengeteg munka és rengeteg pénz. Ezért döntöttem úgy, hogy ne egyetlen ékszer viselje ezeket a költségeket, hanem több is. Egy nagyon jó kis baráti csapat gyűlt össze a Faludi Ékszermanufaktúra körül, a férjem oszlopos tagja ennek reklámgrafikusként, az ő nyomdász barátja segít a nyomdai munkákban, egy kedves barátnőmnek a testvére, Hevesi Norbert pedig a fotósunk. Csupa ilyen ember van, az Ő támogatásukkal tudtam megcsinálni a vállalkozásomat gyakorlatilag nulla tőkéből.

Az üveghez való szerelmedről mesélnél egy kicsit, hogy mi az, amit jelent neked? Miért szeretsz az üveggel dolgozni?

Azért szeretek üveggel dolgozni, mert rendkívüli módon próbára tesz. Sem a textilről, sem a papírról nem lehet ezt elmondani. Vannak anyagok, amelyek nagyon könnyen megmunkálhatók, az üvegnek viszont saját törvénye van. Igazán kreatívnak, korlátok között lehet lenni, az üveg ezt a kreativitást hozza ki belőlem. Az üveg definíciója így hangzik: „szilárd víz”. Számomra ez egy élőlény. A színezése nagyon bonyolult, oxidok kellenek hozzá. Amiből én dolgozok, azok anyagukban beszínezett, lehengerelt üvegtáblák, megmunkálásukhoz hengerelő gépek kellenek. Én ezért szeretem, adva van egy feladat.
Ugyanez van a marketinggel is, adva van egy feladat és szinte nulla pénzből kell megvalósítani. Ezért játékokat szoktunk kitalálni.

Mi az a kapcsolat, ami neked ott van, miközben az üveggel dolgozol? Mert az egy kapcsolat.

Az érzéseimet tudom elmondani. Ha nem nyúlok sokáig üveghez, akkor nagyon hiányzik. Egy nagyon mély belső öröm és meditatív állapot, egy szerelem, aminek nem látom a végét, és azt gondolom, hogy végtelen kreativitás. Amikor hozzáfogok valamihez, általában tudom, hogy mennyi időm van benne, 4-5-6-7 év. Amikor a műhelyt csináltam, akkor láttam, hogy 7-8 év és így is lett.

Mi történik akkor, amikor az üveggel megszűnik ez a kapcsolat, miközben dolgozol vele? Mert olyan, mintha tisztelet lenne benne.

Akkor az üveg szétszabdal. Alapvetően semmilyen kapcsolatot nem lehet fenntartani, tisztelet nélkül.

Olyan jó hallani, amiket mondasz. Ilyenkor mindig úgy meghatódom.

A tervezés és az első darab elkészítése a kedvenc fázisom. A többit is szeretem, de az most a favágás. Pl. a Kapolcsi fesztiválra gyártok kb. 100 gyűrűt. Ezzel akkor kezdtem el barátkozni, amikor a belsőépítészeti üveg munkákat csináltam. Igyekeztem ránevelni magam tudatosan arra, hogy jó itt akkor a szakmát tanulod és az alázatot.