Interjú - Hajdú Táncegyüttes

 

Interjú - Hajdú Táncegyüttes

A nyáron megrendezett Szomszédolás után készítettünk interjút Tiszai Zsuzsával és Lovas Bálinttal, az együttes vezetőivel.
Nagyon felkeltette érdeklődésünket a Debrecen Hajdú Táncegyüttes, így mindennapjairól kérdeztük őket, hogy éli napjaikat, hogy 60 éves fennállása óta évről évre sikeresek tudnak maradni és az ő munkájuknak köszönhetően, szerte a világban hírük van.

Hogyan alapítottátok az iskolát, mi volt az ötlet amin elindult?

A Debreceni Hajdú Táncegyüttes 1953-ban alapult, jövőre leszünk 60 évesek, így a jövő évünk ennek jegyében fog telni. Gyakorlatilag már tavasztól lesznek programjaink, viszont a Fő színházi bemutatót ahol a régiek is jelen lesznek, őszre tervezzük. Ha szabad ilyet mondani, a férjemmel mi indítottuk el annak idején, hogy ne egynapos legyen a jubileumi rendezvényünk, mert úgy gondoltuk, hogy néhány évtizedről ne egy napon emlékezzünk meg. Ráadásul az együttes nemcsak a felnőttekből áll, hanem egy hatalmas utánpótlás rendszere van, több mint kétszázötven gyermekkel. A Jubileumi Hét lehetőséget  ad az együttes sokszínűségének bemutatására és a méltó megemlékezésre. A hét minden napjára készülünk valamilyen  rendezvénnyel. Szokott lenni gyermek- és felnőtt táncest, mozgással, fesztiválokkal kapcsolatos fotókiállítás táncos megnyitóval, hagyományőrző nap, ahová elsősorban Erdélyből és Felvidékről hívunk táncosokat, majd zárásként a Csokonai Színházban egy Gálaműsor, ahol a régebbi generációk is bemutatkoznak.
Én amire büszke vagyok ebben az együttesben, hogy töretlen a színvonala, és ha még  voltak is kisebb hullámvölgyek a hatvan év alatt, ez kifelé sosem látszott.
Persze ez idő alatt sokminden történt, de igazából két nagy vezetés köré csoportosul az együttes története. Nagy stabilitást ad az együttesnek, hogy nem ötévenként jönnek-mennek a vezetők.
Én úgy gondolom, hogy az együttes ereje nagyban annak is köszönhető, hogy aki nálunk tanít, az mind itt nőtt fel a Hajdú Táncegyüttesben. Jelenleg a  Hajdútánc Alapfokú Művészetoktatási Intézmény foglalja magába az utánpótlásunkat. Nagyon jó pedagógusok lehetnek kívülről is, mégis úgy gondolom, hogy akik kicsi koruk óta ebben az együttesben nőttek fel, azokban  egy nagyon mély lelki elkötelezettség, feltétel nélküli ragaszkodás, mint egy családhoz való tartozás érzése alakul ki, amit egy külsőstől sosem várhat el az ember.
Én azt érzem, hogy az eredményekben ez a háttér is tükröződik, úgy ahogy a férjemmel mi is itt nőttünk fel az együttesben.
Sok együttes küszködik azzal, hogy az idősebb vezető nem tudja kinek  átadni a stafétabotot, mert nem mindenhol találják meg belülről a megfelelő utódot.
Nekünk az volt a szerencsénk, hogy mi itt nőttünk fel, gyermekként kezdtünk táncolni, majd eljutottunk a felnőtt csoportig. E mellett vezettünk gyerekcsoportot, lettünk a felnőtt együttes asszisztensei, majd pedig az egész együttes vezetői, ami természetesen a művészeti szakmai munka mellett rengeteg egyéb vezetési, szervezési  feladatot is jelent.
Nekünk az egyetem mellett is mindenek előtt a tánc volt a legfontosabb, amit visszagondolva nehéz elképzelni, de ezt másképp nem lehet csinálni. Így itt ragadtunk.

Nagyon fontos az, hogy a 60 év alatt minden generáció tudta hozni az előző generáció szintjét, ami mindig nagy kihívás. Ha valaki átvesz egy Örökös Arany I. minősítésű együttest, azt hatalmas felelősség megtartani, és az elért eredményeket nem adhatjuk alább.Szakmán belül van az együtteseknek egy minősítő rendszere, ami régebben Arany, Ezüst, Bronz fokozet volt. Most Kiválóan megfelelt, Jól megfelelt, Megfelelt és Részt vett kategória van, ami a különböző szempontrendszer alapján kapott pontszámokhoz van igazítva. A mi vezetésünk alatt – 1994 óta vezetjük az együttest - már ez a rendszer működött, és az új minősítő rendszerben is mindig sikerült a legmagasabb fokozatot elérnünk.

Az ember az elődökből is táplálkozik. A műfaj is olyan, hogy nagyon kell kötődni a gyökereinkhez, mert ha nem kötődnénk, akkor nem a táncot, a néphagyományt választottuk volna. Azt gondolom, hogy a kultúra, a hagyomány mellett ez saját szűkebb kultúránkra, közösségünkre nézve is érvényes. A jelen a múlt nélkül nem létezik.
Szoktunk találkozni, van egyfajta kapcsolat a régiekkel és a fiatalok sem elszeparált csoportokként működnek. A felnőttnek az ifjúsági csoporttal ugyanúgy van kapcsolata.
Egy kicsit nagycsalád jellegűek vagyunk, már amennyire egy több száz fős közösség lehet, van egyfajta közösségtudat, hogy összetartozunk.
Mint minden közösségnek, az együttesnek is vannak hagyományai:
Szerenádozni járnak a fiúk, Húsvétkor a lányokat locsolni, együtt töltjük a karácsony másnapját, farsangi bált szervezünk, együtt Szilveszterezünk, és még rengeteg közösségi programunk van. Nemcsak a próbákra koncentrálódik az együttlét, hanem szinte sülve-főve együtt vannak a táncosok, főleg a nagyobbak a próbatermen kívül is.
Barátságok, szerelmek, házasságok alakulnak egy életre szólóan.

...Hamarosan folytatjuk...

 

Cimkék: 
Teteje