Hazaérkezésének napján hallgattuk meg Risztov Éva olimpiai bajnokunkat, hogy élte meg a versenyt, és most mit él át...
Mi volt a szemed előtt a verseny alatt?
Fontos volt számomra, hogy tudjam tartani a helyemet, és ne ússzam el. Én tudtam, hogy előre fogok menni, ez volt a taktikám, hogy nem megyek a többiekkel, és nem bunyózom. Mert nem szerettem volna, hogy előforduljon ugyanaz, ami Shanghaiban előfordult. Viszont ez elől nem fordulhatok el, hiszen ott senkivel nem verekedhetek, csak saját magammal. Azt gondolom, hogy ez a taktika jó volt. Tudom, hogy nagyon sokan féltettek, nehogy csalódjak. Azért, hogy ez nem lehetséges, hiszen a Tour de France-on sem nyer futamgyőzelmet, aki elmegy előre. Nekem most mégis sikerült, ezt megcáfolnom.
Azt gondolom, hogy jókor voltam jó helyen és nagyon boldog vagyok, hogy olimpiai bajnok lettem.
Sikerült már elfogadnod, hogy olimpiai bajnok lettél?
Ahogy az a rengeteg ember fogadott, az segít abban, hogy elfogadjam és felfogjam, hogy mivé is váltam. Tegnap már gondolkodtam kicsit rajta, és este Édesanyámmal töltöttem az estét, nem aludtunk konkrétan semmit, hanem beszélgettünk. Nagyon boldog vagyok, és próbálom feldolgozni, de akkor is azt mondom, hogy ahogy kimentem, és ahogy visszajöttem, én ugyanaz az ember szeretnék maradni. Most tudom, hogy mindenki többnek képzel, de higgyék el, nem vagyok semmivel sem több. Lehet, hogy most 1 óra 57 perc alatt, én húztam le a leghamarabb ezt a 10 kilométert, de én ugyanaz az ember vagyok, aki mielött kimentem. Ugyanolyan kedves, aranyos. Én folytatom az úszást tovább, és addig szeretném ezt csinálni amíg élvezem.
Mik a céljaid a jövőre nézve, most, hogy nyertél?
Jelen állapotban csak nagyon rövid céljaim vannak, mert rengeteg felkérést, és ajánlatot kaptam és sok mindennek kellene eleget tenni. Végig szeretném gondolni, hogy hogyan tovább. Megpróbálok mindenkinek eleget tenni, és folytatom majd az edzéseket, mert 1-2 versenyre bejelentkeztem amit meg szeretnék csinálni. Nehéz így, mert bár az ember mindent megtesz azért, hogy olimpiai bajnok legyen, mégsem arra készül. Tudja hogy kicsi az esélye rá. Hát most sikerült, úgyhogy megpróbálok majd ezzel élni, és efelé terelni az életemet.
Nagyon szerényen kezeled ezt a helyzetet. Hiszen ezek után megváltozik az életed.
Nézd, én ugyanaz az ember vagyok, aki voltam. Most már 26 éves vagyok, és úgy gondolom, hogy tudom kezelni ezt a dolgot. Ha ez 14 évesen történt volna velem, akkor valószínűleg nem érezném ezt így. Megvan az edzéseknek az eredménye, és ez a legfontosabb. Én azt gondolom, hogy nem is feltétlenül a sport, hanem az lehet példaértékű az életemben, hogy abbahagytam az úszást, és az életet választottam. Utána visszatértem, és jobb lettem, mint amilyen voltam. Ez nagyon sok embernek nem sikerült, sok olyan úszóval találkoztam, akik kvalifikálták magukat a versenyen. Most is kint voltak, de a döntőbe nem jutottak, én viszont olimpiai bajnok lettem. Tehát most jelenleg nem nagyon tudom, alig 24 órája vagyok olimpiai bajnok, és nem is aludtam, csak egy jó ebédre vágyok egy kis nyugalomra.
Igazából a saját ritmusomat és a saját tempómat úsztam. Úgy gondolom, hogy az a taktika amit én terveztem, az bevált. Ez volt a tervem, hogy előremegyek és saját magammal foglalkozom, és abszolút kimaradok a verekedésekből, vagy a lábvizezésekből, mert nekem ez volt az egyetlen lehetőségem, hogy felvegyem a világgal a versenyt.
Nem tartottál attól, hogy lesprintelnek a végén? Hiszen oldalvízen úszva jóval kisebb energiával lehet előre haladni.
Persze, mindenre gondoltam, de arra is, hogy tartalékolok a végére. Én azért azt egy fél testhossznak láttam abból a szemszögből, ha még többet kellett volna beletennem, akkor még tettem volna rá. Azt gondolom, hogy ennyivel is elég volt nyerni.
Mire gondoltál a 2 óra 10 kilométer alatt, mi játszódott le a fejedben?
A versenyre gondoltam közben, és a versenyen történt eseményekre. Csak azzal foglalkoztam, hogy mi a következő cél, hogy melyik bolyától hova megyek, -merre tájékozódjak, -a többiek mit csinálnak. Nagyon hamar eltelt a verseny, azt gondolom, hogy mindent nagyon jól csináltam.
Könnyebb egy ilyen zárt pályán úszni, mint kint a vízen?
Abszolút könnyebb, és nagyon ideális körülmények voltak, nem tudom legközelebb hol lesz ilyen, de ezt már nem vehetik el tőlem.
Milyen érzés volt, hogy Debrecenben ilyen fogadtatás várt?
Nem tudtam, hogy ilyen fogadtatás fog várni. Az elmúlt 3 napon csak meglepetés várt. Először jött édesanyám, aztán másnap olimpiai bajnok lettem, majd a harmadik nap több ezer ember engem ünnepel.
Ezt nem egyszerű feldolgozni, meg az ember erre a legkevésbé készül, ez nincs beleépítve az edzésekbe, hogy te ezt hogyan viseld, és hogyan foglalkozz ezzel.Úgyhogy ez most így nehéz egy kicsit, de majd hozzászokom.
Valószínűleg most már meg fognak ismerni az emberek, ha elmegyek vásárolni, és biztosan egy csomó minden megváltozikkörülöttem. De egyben biztos vagyok, hogy én ugyanaz az ember maradok, aki voltam. És én nagyon köszönöm azoknak az embereknek, akik a hétköznapokban segítették azt, hogy azzá válhassak, aki most vagyok. Úgyhogy nagyon boldog vagyok.
Mi járt a fejedben a 10 km alatt, és mikor jött el a holtpontod a verseny alatt?
Volt egyszer egy holtpontom a 4-dik 5-dik kör környékén. Akkor azt mondtam, hogy huh ez most elég nehéz! De mivel az elmúlt 1 hétben, fejben sokszor tettük össze, és foglalkoztunk azzal, hogy igazából ezeken a holtpontokon, hogyan kell a leggyorsabban átlépni, így nagyon hamar sikerült átlépnem. Utána pedig a további feladatokra koncentráltam. Azt gondolom, hogy nagyon sokat segített, hogy fejben, teljes mértékben ott voltam.
Mert igazából ez a két óra nem arról szól, hogy beugrasz a vízbe és ússzál ameddig bírsz, hanem tartalékolni kellett. Végig azon voltam, hogy a hajrára maradjon, és az hogy én elöl voltam és tudtam hogy a hajrára még mindig maradt erőm. Én láttam ugyan az amerikait, de nem féltem tőle, mert maradt erőm, mert azért a medencében azt bizonyítottam, hogy én a 4x100-as gyorsváltóba is beférek, tehát van bennem, tudok hajrázni, ha kell.
Mikor hitted el azt, hogy te lehetsz az olimpiai bajnok? Volt idő amikor már elhitted?
Igen, amikor becsapódtam. Mert addig végig arra gondoltam, hogy ez csak egy verseny és bármi történik, ez akkor is csak egy verseny. És, hogy megnyerhetem ezt a versenyt, de a végén tudatosult bennem, és beértem. Akkor azt mondtam magamban, hogy most lettél olimpiai bajnok.
Akkor tudtam meg, hogy én olimpiai bajnok vagyok.
Tudod már, hogy mit fogsz csinálni a következő napokban, következő években?
Most ebédelni megyek, húsleves lesz rántott hússal, krumplipürével, és uborkasalátával. Jelenleg ez a legfontosabb, mert az elmúlt 17 napban nem ettem normális kaját, ami nagyon megviselt. Az angolok nem képesek jó kosztra, volt ugyan McDonald's, de abba nem jártam. Úgyhogy most szeretnék egy jót enni, és egy jót pihenni, mert nem aludtam.
És lesz még olimpiai arany?
20 évet vártam arra, hogy olimpiai bajnok legyek, és ha többet már nem is nyerek, ezt már akkor sem veszik el tőlem. Fent leszek majd a Hajós Alfréd uszodában, a márványtáblán a többiek között, úgyhogy ezt már nem veszik el tőlem.
Milyen érzés volt neked Magyarországot és Debrecent képviselni?
Az, hogy Debrecen így fogadott, ami kezdődött a repülőjáraton, amikor a pilóta várt és külön vittek be, onnantól kezdve, hogy repülőn százvalahány ember engem tapsolt és engem ünnepelt. Majd leszállok és több ezer ember engem ünnepel. Ha ezt tudom, sokkal hamarabb leszek bajnok. Erre azért nem tud az ember felkészülni, de nagyon nagy dolog, és jó látni azt, hogy emberek miattam sírnak, pedig az az érdekes, hogy ez csak két óra volt. A felkészülés sokkal több szenvedés volt nap mint nap, amikor én mentem haza sírva. Most ők sírnak helyettem. Visszakapom valahol.
Fotó: Pénzes-Kemecsei Zsuzsa - Debreceni Sportcentrum KK Nonprofit Kft.
