2012.10.18-21-ig volt Debrecenben az Európa Kupa - Vízilabda Férfi Országos Bajnokság. E kapcsán készítettünk interjút Varga Tamással a csapat kapitányával.

Miért kezdtél el vízilabdázni?

Szolnoki születésű vagyok és Szolnokon kezdtem el a pályafutásomat. Hat éves voltam, amikor lekerültem az uszodába. A Keresztapukám vízilabdázott, én pedig elkezdtem úszni. 9 éves koromig úsztam. Azt mondják, elég tehetséges voltam, főleg mellúszásban, országos harmadik voltam 50 és 100 méter mellen. Egyik napon megláttam egy vízilabda meccset és mondtam az anyukámnak, hogy én hétfőtől vízilabdázok. Fogták a fejüket az edzők, de hát ez van.
Pista bácsi, az olimpiai bajnok tanított az elején, aztán meg Gyula bácsi. Szerencsére már gyerekkoromban nagy mestereim voltak, olimpiai bajnokoktól tanultam.
Majd jött Cseh Sanyi bácsi és Urbán Lajos bácsi. Ő volt a Serdülő Junior edzőm, mert akkor még volt Serdülő Ifi Junior, most már Gyermek Serdülő Ifi van.

Minket az a mondatod ragadott meg, hogy 16 éves korotok óta játszotok együtt ezzel a csapattal.

16 évesen kerültem be a junior válogatottba, a 2 évvel idősebekkel, akik ’73-as születésűek voltak. Ők voltak a junior válogatott. Utána jött az én korosztályom, amikor 18 éves lettem, velük 67 mérkőzésből 66-ot megnyertünk és egy döntetlent értünk el.
Így kezdődött a válogatott pályafutásom, 16 éves koromban. Erre mondtam, hogy ez a csapat volt a fő gerinc.
Abban a csapatban játszott Szécsi Zoltán, Fodor Rajmi, Kásás Tomi.
Kiss Gergő, középen a védők voltak, Steinmetz, Varga Tamás és Vári Attila, abszolút válogatott és Molnár Tamás, Székely Bulcsú, ez a csapat volt a Junior válogatott fő gerince 1993-95-ben.
Természetesen ez egy 16 éves periódus, kell jönni az utánpótlásnak, de a gerinc mindig ez volt, ami egy szerencsés garnitúra és végig a Dénes bizalmát élvezte, mert hozta a sikereket vele együtt.
Ő volt az, aki ezt az egészet koordinálta, tudta mikor kit hová tegyen.
Madaras Norberttel, Steimetz Ádámmal és a Norbival, a két Varga testvér, Kiss Gábor, Gergely István, Benedek Tibor, Tóth Zoltán és Varga Tibor. Ők még az idősebb generációhoz tartoznak.

Te már nem akarsz sokáig játszani?

Erre az olimpiára még nagyon szívesen mentem, de nekem már a válogatottságból elég. Azt mondtam, hogy a jövő szempontjából az a fontos, hogy jöjjenek fiatalok, akiket be tudunk építeni.
Ott van egy Gór Nagy Miki, Bundschuh Erik, akiknek teret kell adni.
Lehet, hogy a mai napon, a mai mezőnyben még mindig a Varga Tamás jobb, de a Varga Tamás már 37 éves.
Ők meg fiatalok, Gór nagy Miki 32 éves, Bundschuh Erik pedig 26 éves.

Már elégedett vagy?

Nézd, mindent megnyertem már, miért lenne hiányérzetem? Mi miatt? Erőm teljében vagyok, még mindig jól megy a játék. Tavaly is lőttem rengeteg gólt, a válogatottban jól játszottam végig. Nem is tudok másképp visszatekinteni erre az egészre. Amikor én játszottam a válogatottban, a csapat nem vesztett döntőt, sem mérkőzést a harmadik helyért. Most az, hogy ötödikek lettünk, azt megnyertük és helyosztót sohasem vesztettünk el.
19 éves voltam a Bécsi Európa Bajnokságon, Gyöngyösi Andrással együtt, csak én nem játszottam ott sem az elődöntőn, sem a döntőn, mert még nagyon fiatal voltam. Ez volt életem első Európa bajnoksága a magyar felnőtt vízilabda válogatottal, ahol ezüstérmet szereztem.
Lehettem volna felnőtt Európa Bajnok, nem sokon múlt. Aztán Amerikában világkupa győztes lettem ’95-ben ezzel a válogatottal.
Igazából nekem felnőtt szinten csak az aranyérmem hiányzik. EB-n van két bronzom meg egy ezüstöm, Világliga kettő aranyam, megvan a Világkupa és VB aranyam és két olimpiai aranyam.
A legerősebb a pontozásban az Olimpia, VB, Világkupa, az EB, amit csak Európa játszhat.
Nincs bennem semmiféle olyan, hogy még valamit kellene elérni.
A Magyar Bajnokságot viszont még szeretném megnyerni és azt gondolom, ha így építkezünk, erre Debrecennel még van esélyünk.
A Polgármester úr is elmondta, ha megvan a jó indulás, akkor lehet még erősíteni a csapatot, és akkor nem csak a négy közé jutás lehet a cél, hanem a döntőbe jutás is, és ha a döntőbejutás megvan, akkor ott még bármi lehet.
Jó lenne elérnünk egy bajnoki aranyat, ami talán két év múlva reális is lesz, így a következő évben a döntő közelébe tudunk kerülni.
Akkor 3 év múlva, 40 évesen szívesen hagynám abba bajnoki arannyal.
Ez az én elképzelésem.

Miért két év múlva lesz reális, miért nem idén?

Azért mert ebben az évben, ugyan dupla költségvetésünk van, ez még mindig a 2/3-a az összes élbeli klubnak.
Ezen kívül egy fiatal klub, új klub a miénk, meg kell szokni, nemzetközi mezőnyben és a bíróknak is el kell fogadni. Mindennek megvan az átfutási ideje.
Az, hogy én, meg Tojás itt vagyunk, remélhetőleg nagyon sokat fog segíteni a csapaton. És sok nagyon játékosunk van.
Mindenhol először meg kell teremtődnie az alapoknak. Jelen pillanatban, Debrecenben most a vízilabda alap pillérjeinek az elhelyezésén dolgozunk, ehhez a Polgármester úr óriási lehetőséget adott nekünk az 5 éves fix szponzorral. Meg azzal, hogy ő maga e mögé az egész mögé beállt, az arcát adta ehhez, felvállalta.
Ő tényleg szeretné, hogy maga az egész vízilabda gyökeret verjen, ez nagyon fontos dolog.

Az, hogy Te ennyire felelősséget vállaltál ebben, nem csak, mint játékos, hanem több szerepet is vállalsz a csapatban, vagy minden játékos ilyen felelősséggel van?

Mivel én vagyok a csapatkapitány, ezért természetesen  a nagyobb felelősség az enyém, előfordul, hogy helyre kell tegyek egy-két embert, amikor nincs a helyén fejben.

Mint csapat, a kapcsolatotok milyenek egymással? A csapattagok ugyanazok, vagy ez változik?

A jelenlegi csapatban nagyon sok új játékos érkezett.
Azonban amivel mi tavaly meg tudtuk verni a Szolnokot még úgy is, hogy óriási volt a különbség a költségvetésünkben, az csak a csapat kohézión múlt. Csak ezen múlik minden. Az hogy tavaly ezt össze tudtuk fogni a Tojással, az mind azon múlt, hogy ez csapatként működött.
Mi föl fogunk tudni nőni az olyan csapatokhoz, mint a Szolnok, mert strukturálisan, ha a játékosok eredményét nézzük, nem rosszabb a miénk, mint más csapatoké. Amikor a harmadik helyet el tudjuk érni és mi is elindulunk a BL-ben, akkor majd mi is tudjuk mondani, hogy ehhez a költségvetéshez hozzá kellene tenni még egy kicsit.

Ez megvalósulhat, ha tényleg azt akarjuk, hogy ehhez a csapathoz még tudjon érkezni két magyar válogatott játékos, akivel már olyan komplettek leszünk, hogy a nemzetközi porondon az első Nemzeti Kupában is megálljuk a helyünket. Ez egy folyamat, aminek most még az elején vagyunk, de én azt látom, hogy jó mederbe terelődött, és jó irányba halad. Abszolút jó edzőnk van, - ami nagyon fontos - van egy sportbarát Polgármesterünk, és őszintén el kell mondanom nektek, hogy én még csak egy éve játszom itt Debrecenben, de ez a város csodálatos. Azt mondtam, hogy hosszabb távon is megnézzük, hogy itt tudok-e maradni és akkor itt tudnánk élni a családommal, mert ez egy nagyon sportbarát város. Épül a stadion, van egy gyönyörű uszodánk, jégcsarnok, egy új uszoda, minden van. Ott van a Főnix csarnok. Tulajdonképpen mindenre adott a lehetőség. Még annyi, hogy itt nagyon-nagyon-nagyon jó dolog játszani. Kimegyünk és egy mérkőzésre 800-1000 ember is kijön a meccseinkre, ez Magyarországon sehol máshol nincs így. Ez is egy borzasztóan jó dolog, nem beszélve arról, hogy a város is gyönyörű. Ez a kedvenc kávézóm, többek között mindig itt vagyunk, teljesen jól érzem itt magam. Úgy gondolom, megpróbálok itt Debrecenben letelepedni, ezért is írtam alá a 4 évet, itt képzelem el a jövőnket. Két év múlva a párom is utánam jönne, hogyha látszik, hogy ez biztos. Most úgy látom, hogy biztos, de hát sok minden történhet. Igaziból tudod.... most azt látom, hogy nem jöhet közbe semmi, csak jól alakulhatnak a dolgok, mert már most is jó irányba megy minden.

Folytatjuk....