Az Ifjúsági Ház igazgatójával, és intézményi kommunikátorával beszélgettünk a ház egy éves évfordulója kapcsán. Érdeklődtünk, hogy élik meg a ház irányítását, vezetését, a szervezést. Valamint, hogy milyen tanulságokat éltek meg működésük óta és mit terveznek a jövőre nézve.

Hogy látod, mi a legfontosabb az Ifjúsági Ház működésében? Miért fontos a hely a Debreceniek és a város életében?  

Csősz Imre igazgató:   
Szerintem azért fontos, mert annak idején az IPK nevű központ volt a fiatalok helye, ahová bementek, ahol különböző szórakozási lehetőségeik voltak. Mi egy új közösségi színteret biztosítunk a számukra. A földszinten Mezon Infó Ponttal várjuk őket, ahol informálódhatnak, jegyeket vásárolhatnak, ingyen internetezhetnek. A második emeleten van a Rocksuli, Vincze Béla vezetésével.

Ezen túl számos programmal várjuk a fiatalokat, látogatókat, úgymint koncert, táncház, előadás. Lehetőséget adunk kiállítások szervezésére, ahol grafikával, fotókiállítással, festményekkel jelenhetnek meg a művészek. Rengeteg sport- és táncegyesületünk van, akik a nagyteremben váltják egymást. Az egyik földszinti irodában a Debreceni Diákönkormányzat is megtalálható.
A Más-Mozaik Szociokulturális Egyesület jóvoltából kialakításra került a Kontra Kerékpárműhely is, így akik biciklivel járnak nálunk, megnézethetik kerékpárjukat.    

Szabó Nikolett intézményi kommunikátor:       
Az Ifiház egy nagyon fontos hiánypótló hely. Amikor én fiatal voltam, az IPK és a régi Kölcsey Központ volt a fiatalok tere, rengeteg időt töltöttem ott. Mára azonban nem volt hova, így a közterekre szorultak. Mi nem szórakozó hely vagyunk, hozzánk be lehet jönni napközben is. Vannak drámásaink, amatőr színjátszó csoportjaink, sőt újabb megkeresésként grafikai szakkörnek is helyet adunk, így ők is fix helyhez jutnak a városban. Elsődleges célunk az, hogy a fiatal, amatőr körök, klubok megtalálják nálunk a helyüket.  

Miért tartjátok fontosnak, hogy működjön a ház?

Imre:
Mert a fiataloknak egy központot tudunk fenntartani, ahová bátran bejöhetnek. Egyre többen jönnek el, akár csak egy baráti szalonnasütésre is. Végre találnak egy olyan helyet, ahol a felnőttek irányítása alatt álló intézményben biztonságosan, jól érezhetik magukat. Nyitott kapuk várják őket, leülhetnek, találkozhatnak. Ehhez azonban kellett egy év, hogy a köztudatukba is bekerüljünk.   
Programjaink nagy része ingyenes, kivéve akkor, ha külső szervezésként hoznak hozzánk, mint helyszínre egy-egy előadást, programot.       

Mik voltak az egy év legfontosabb tanulságai? Mivel lehet jobbá tenni a további működéseteket? 

Imre:
Egy éve vagyok a ház igazgatója, előtte pedig három hónapos szakmai tapasztalatot szereztem a régi Batthyány utcai Mezon Ifjúsági Irodában. Az azonban inkább családias hangulatú volt. A szakmai munkát természetesen itt is folytatjuk, de ez egy jóval nagyobb léptékű épület. 2500 m2, amit belakni is időbe telt.
A ház felkapottabb helyei, a galéria a büfével, tavasszal-ősszel a belső udvar. Most próbálunk azon lenni, hogy a nagyterem is ki legyen használva reggeltől-estig, bár a kora délutáni óráktól kezdve egészen estig több tánc- és sportegyesület váltja egymást.
Mindenkinek egészen más igényei vannak, voltak, de igyekszünk mindig megfelelni az elvárásoknak.

Számos képkiállítás volt a galériában, illetve az első és második emeleti folyosókon. A földszinti folyosón a galériasín mellett elhelyeztünk 10 vitrint is, ahol elsősorban a Gesztelyi Tamás által vezetett Csomópont Drogprevenciós Iroda prevenciós kiállításainak biztosítunk helyet. De volt már NDK-hét, legókiállítás is, jelenleg pedig a dohányzással kapcsolatos kiállítás látható.
Kellett ez az év, hogy mi is megismerjük a házat.    

Niki:
Folyamatosan jön valami új ötlet, elképzelés, amikből tudunk építkezni a későbbiekben.    
         
Mi az, amit a ház közösségformáló erejéről el tudnátok mondani?

Imre:
Van egy olyan hely a belvárosban, ahová be tudnak jönni a fiatalok, és használhatják a különböző szolgáltatásokat. A földszinti ifiklubba be tudnak ülni tanulni, beszélgetni. Próbálunk mindezt lazára venni, a házirendet betartva persze, de már a nyitva tartás is az ő igényeikhez igazodik, hiszen este 10 óráig nyitva vagyunk. Látom, hogy egyre többen jönnek be internetezni, amit próbáltunk szabályozni, fél órára korlátoztunk, hogy ne kelljen sokat várakozni. Reggel 10-től este 6-ig van lehetőségük erre. Segítünk, amiben tudunk.

Vannak ötletek. Hamarosan jön egy internetes sub rádió. Igyekszünk segíteni, támogatni a fiatalokat ötleteik megvalósításában. Ha valaki  idejön, nem küldjük el, bár néha már helyhiánnyal küszködünk. Rengeteg klubunk, egyesületünk van. De számos táncos és küzdősportot űző is megfordul nálunk, úgymint a breakesek, salsa-sok, versenytáncosok, népi táncosok, kendósok. 

Hogy tervezitek az egy éves évfordulót?  

Niki:
Évekkel ezelőtt kezdődött a Más-7 rendezvénysorozat, ami idén ünnepli a 10. jubileumát. Ugyanezen a szeptember 10-i héten ünnepeljük mi is az egy éves születésnapunkat, a földszinten az eltelt egy év életképeiből összeállított fotókiállítással.      

Imre:
Ezen kívül rengeteg program lesz még, ami jelenleg összeállítás alatt áll. Tavaly nagyon jól sikerült, a koncerteken több százan voltak. Reméljük most is így lesz.       

Miért fontos nektek, hogy eljött az 1 éves évfordulótok?

Imre:
Amikor felújították a házat, rengeteg ötlettel alakították át. Az 1 év alatt rengeteg tapasztalatot szereztünk, hogy funkcionálisan hogyan lehet üzemeltetni. Kellett ez az év nekünk is, hogy rugalmasan kezeljük a dolgokat. Most kezdtünk el igazán, mint egy kisgyerek járni. Csúsztunk-másztunk, botorkáltunk, döcögtünk. A tapasztalásainknak köszönhetően mára mindenkinek a fejében megvannak azok az elképzelések, amik az elején hiányoztak.       

Pályázni is tudunk már, nyertünk TÁMOP-os pályázatot is. Adtunk be a várossal közösen egy városrehabilitációs pályázatot is, ami el fog nyúlni egészen 2015-ig.        
Ez az egy év a tapasztalás és tapasztalatszerzés éve volt.  

Niki:
Ezekből táplálkozva vágunk neki az újabb feladatoknak.   

Imre:
A nyár folyamán, minden hétfőn és szerdán a Debreceni Nyár keretében utcazenészeknek biztosítottunk fellépési lehetőséget a Halközben. Mi szerveztük le a fellépőket, mi biztosítottuk a hangosítást és minden egyéb technikai szükségleteket.     

Milyen volt a visszajelzés a programra?  

Imre:
Nekem csak annyi, hogy az embereknek tetszett. Hétfőn és szerdán gyülekeztek a téren, lehetett látni, hogy nem annyian voltak mint a hét többi napján, hanem jóval többen. Tovább kell lépni, a terveink szerint jövőre a többi vendéglátós hellyel összefogottan szeretnénk csinálni, hiszen sok mindent össze kell koordinálni a sikeresebb eredmény érdekében. 

A legnagyobb problémánk, hogy öt évig zárva volt az intézmény és azóta több társasház is épült. Tavaly a nyitó héttel sok mindenkit zavartunk, hiszen bármilyen hangosítást raktunk ki, nagyon visszhangzik a belső tér. Ez a működésünkben elég gátló, mert a körülmények miatt nem tudunk éjfélig, hajnalig szabadtéri programokat tartani, ezeket próbáljuk bevinni zárt térbe.

Hamarosan folytatjuk...