Amikor egy kukabúvárra gondolsz nem egy ilyen alakot képzelsz magad elé.

A képen látható úr a 24 éves Maximus az amerikai Tufts egyetemről. Az egyetem mellett amolyan félhivatásos kukabúvárnak mondhatja magát. A kukabúvárkodás ötlete nála nem szükség hanem elvi kérdés.
Massachusettsben alapította meg első csapatát amelynek célja az volt, hogy kukákból származó alapanyagokból főzzenek ételeket, de alig pár nap múlva a főbérlőjük kirúgta őket.
Ebben az időszakban 100%-ban kukákból származó ételeket evett. ‘A kukázásaim legtöbbjét a Trader Joe tárolóiban csináltam. Ők elég sok fóliát használnak az ételeiken ezért a kidobott kaják még mindig elég frissek voltak, hogy elfogyasszam őket. Azok a boltok, ahol még a kidobás előtt összepréselik az élelmiszereket sokkal kevesebb kincset rejtegettek a számomra.
‘Soha nem találkoztam patkányokkal és nem betegedtem meg’. Azt ugyan elismeri, hogy a biztonságos kukamenü összeállítása némi gyakorlatot igényel.
‘Megnézed és megszagolod...az érzékszerveid használata nagyon fontos’ Bár a zöldség kicsit löttyedt a sajt pedig kemény lehet, de ez nem zavarja Maximust abban, hogy feltálalja azokat. Állítása szerint egyedül a hús az ami kockázatos lehet. A tojásokat jónak tartja, amíg nem erősen kénes szagúak.
Amerikában a kukázókat törvény védi, nem számít lopásnak a kukákból kitúrt ételek elvitele, ugyanakkor a magánterületen lévő kukákhoz bejutást ott is magánlaksértésként tekinti a törvény. ‘Nagyon, nagyon gyorsnak kell lenned’ kommentál Maximus, aki mivel gyakran teltházra főz éttermében gyakran akár 1000 dollár értékű alapanyagot is képes kikukázni kevesebb mint fél óra alatt. Az már hosszabb időt vesz igénybe, hogy osztályozza, kiválogassa a szerzeményt, kivagdossa a rossz részeket illetve kitalálja, hogy mit csináljon akkor amikor egy termékből óriási mennyiséget talál ( egyszer több ezer banánt vitt haza egy helyről)
Maximus az elveiről így vall: ‘ Összetett rendszerszintű okai vannak, hogy ilyen mértékű az élelmiszerpazarlás Amerikában, de a legalapvetőbb ok az, hogy a legtöbb amerikai elfelejtette, hogy milyen a jó étel.’ Vitatja azonban hogy az emberek már elfelejtették volna a képességet, hogy megállapítsák valamiről, hogy az ehető. Egyszerűen csak túlságosan be lettek programozva a lejárati idő pecsétekkel.
‘Egyszerűen csak építeni próbálom azt a világot amiben élni szeretnék, ezt gondolom én kulturális aktivizmus alatt. Kicsiben kezdem, a saját kicsi világomat változtatom először’