Still. Fotográfia a múzeumban

 

2013. július 7. – október 6.

Still – csend, állókép, képkocka és „még mindig”. A gazdag jelentéstartományú címmel nemzetközileg elismert képzőművészek munkáit mutatjuk be a MODEM második emeleti kiállítóterében. A nagyszabású tematikus tárlatra a 

hazai intézmények és magángyűjtemények mellett jelentős külföldi múzeumi gyűjteményekből (MUMOK, Bécs; Folkwang Museum, Essen) és galériákból érkezik a kiállítás anyaga. A fotográfia múzeumi státusza az elmúlt három évtized során radikálisan megváltozott. A hetvenes évek végétől – Jeff Wall első lightboxaitól datálhatóan – óriási méretű, színes fotónagyítások jelentek meg a kiállítóterek falain, az addig csak festmények számára fenntartott helyeken. E léptékváltást a digitális technológia tette lehetővé. A méretezésükben újszerű, kivitelezésükben egyedi jegyekkel bíró fotografikus táblaképek mind nagyságukkal, mind tematikájukkal lehetővé teszik a figyelem elmélyülését. A kimerevített, óriási „képkockák”, film-stillek rávilágítanak a különböző médiumok (festészet, szobrászat, építészet, film) tanulságait és sajátosságait magába olvasztó fotografikus alkotói gyakorlatok összetettségére. 

A kiállításon olyan táblaképek és mozgóképek láthatók, amelyek – azon túl, hogy fotografikus leképezés útján keletkeztek, vagyis fényképek a szó tág jelentésében – magára a fényképészeti eljárásra és az így keletkező képek kettős, dokumentáló és ábrázoló természetére irányítják a figyelmet. Vagyis a múzeumi kiállítótér ez esetben nem egyszerűen fényképeknek ad teret, hanem olyan munkáknak, amelyek a szintén fotóalapú média, a mindennapi vizuális környezetünk háttere előtt kísérlik meg feltárni és szétszálazni a vizuális reprezentáció sokszor magától értetődőnek vélt ismérveit és hatásait. Tudatosítják a fényképalapú képpel együtt járó elvárásainkat, szokásainkat és illúzióinkat. A bemutatott munkák egy része (mintegy kiterjesztve a médium elemzését) a fényképezésben rejlő közösségi lehetőségek kibontására helyezi a hangsúlyt: e fotóalapú munkák szereplői az adott képet létrehozó folyamatnak egyben aktív résztvevői is. Mindeközben a művek kapcsolatba lépnek a képzőművészeti világ tradicionális képtermésével, annak zsánereivel és szimbolikus témakörével. Továbbá a fotográfia nemcsak fényképek, fényképtárgyak formájában kerül be a múzeumi térbe: olyan fotómunkák is alakítják e kiállítás tűnődő befogadásra hangolt gondolatvilágát, amelyek művészeti múzeumokban, a hagyományosan képek őrzésére és bemutatására kialakított „szakrális” terekben készültek. Így maga a fényképezés (illetve a leképezés aktusa) ténylegesen bekerül a kiállítótérbe, s ezzel bevonja a nézőt az alkotói játékba.

Sonja Braas: Tornádó, 2005, C-print

A táblakép-fotográfiák átveszik a festészettől  az emlékezés művészetének (Baudelaire) 

szerepét. Múzeumi megjelenésükkel a fotografikus táblaképek nem egyszerűen a képzőművészeti hagyomány emlékét őrzik és folytatják, hanem szembesítenek a modernitás 

ambivalens hozadékaival, illetve éppen elmúlóban lévő eredményeivel.

A kiállítás megidézi a modernitás intézményrendszerét és annak kulturális gyakorlatait is. 

A válogatás egy olyan időélmény megteremtésére tesz kísérletet, amelyben a modernitás 

felpörgetett tempójú, cél- és termékorientált világának csendes kritikája is megszülethet.

Az illusztris művészlistán a magyar képzőművészek 

legjava szerepel,  Szegedy-Maszák Zoltántól  Fabricius 

Annán, Gyenis Tiboron és Ősz Gáboron át Szabó Dezső

ig. A 18 külföldi kortárs fotóművész illetve művészeti 

csoport közül talán  Thomass Ruff neve csenghet a 

legismerősebben Magyarországon, hiszen néhány évvel 

ezelőtt retrospektív tárlaton mutatkozott be a 

Műcsarnokban. Mellette szintén a nagy hatású 

Düsseldorfi Iskola képviselője  Candida Höfer, aki a 

gyűjtemények, archívumok, múzeumok sajátos 

megjelentője. A tárlat amerikai szereplője a New York-i 

James Casebere, aki asztalnyi méretű építészeti 

makettjeit fotózza a képi illúzió jegyében. A  Stillen a 

különleges térinstallációs kísérleteiről ismert  Olafur 

Eliasson is szerepel. 2003-ban ő képviselte Dániát a 

Fabricius Anna:Techné, 2009-2013, fotó Velencei Biennálén, ugyanebben az évben mutatta be vizes projektjét a londoni Tate Modern 

Turbina-halljában. A kiállításon a látogatók ízelítőt kaphatnak  Rineke Dijkstra holland 

fotográfusnő híres, kamaszokat ábrázoló tengerparti fotóiból is, amelyek a portréábrázolás 

képi és pszichológiai tradícióit elevenítik fel. A kiállítótérben, egy speciális moziszobában a 

tárlat ideje alatt David Claerbout Shadow Piece című 31 perces filmje látható, amelyben hiába 

próbálnak bejutni az emberek egy modern épületbe, zárt ajtókat találnak.

A kiállítás látványos és elgondolkodtató képei egyben játékos könnyedséget sugároznak. 

A tárlat kurátora: Perenyei Monika művészettörténész – MTA BTK Művészettörténeti Intézet

Kiállító művészek:  Áfrány Gábor –  Birkás Ákos – Viktoria  Binschtok – Sonja  Braas – 

Elina Brotherus – James Casebere – Kyungwoo Chun – David Claerbout – Csontó Lajos 

– Csoszó Gabriella – Rineke Dijkstra – Desiree Dolron – Olafur Eliasson – Eperjesi Ágnes 

– Erdély Miklós – Esterházy Marcell – Fabricius Anna – Gerhes  Gábor – John Goto – 

Gyenis Tibor – Halász  Károly – Candida  Höfer – Stephan  Huber – IRWIN – Kelemen 

Károly –  Khoór Lilla –  Koronczi Endre – Kovács  Endre –  László Gergely –  Németh

Hajnal – Ősz Gábor – Joao Penalva – Puklus Péter – Alexandra Ranner – Evelyn Richter

– Thomas Ruff – Sarkantyú Illés – Szabó Benke Róbert – Szabó Dezső – Szacsva y Pál – 

Szász Lilla – Szegedy-Maszák Zoltán