Szerencse vagy akarat?
„Valahol, túl az időn és a képzeleten, létezik egy világ, melyet istenek alkottak, de emberek uralnak. Egy világ, melyen ott élnek a magasság és a mélység különös lényei. Egy világ, melynek háborúit mágiával és acéllal vívják; egy világ, melynek sorsát együtt formálják bölcsek és fegyverforgatók.” – M.A.G.U.S. első törvénykönyv.
Vannak egy páran akik még emlékeznek azokra az éjszakákra, mikor fáradtságot nem ismerve vagy tán épp attól lázasan, egymást túlharsogva kiabálták be a játékmesternek, hogy a karakterével mit akar csinálni…
Igen, kedves barátaim: a szerepjátékról van szó! Voltak már akkor is PC-s stratégiai játékok, amikkel lehetett nagyon jókat játszani, magam is éltem velük. Ám ennek a világnak megvolt a maga varázsa, légköre. Ott ültünk egymással szemben, nem tudva, hogy a másik (kedves barátom) épp milyen karaktert hoz játékba. Nemcsak faji, de vallási vagy ideológiai nézeteltérés is felüthette a fejét. Ezt csak megfejelte, ha esetleg egy-egy ellenséges klán tagjai voltak a karakterek… és nem volt mese. Barátság ide-barátság oda: ki kellett játszani őket – szigorúan.
Akik játszottak, azok tudják: a játék izgalma, a lehetetlen elérése, mikor 100%-ból csak 1% esélye volt a karakternek, hogy túléljen egy rázós szitut, és a játékos a hatalomtól és elbizakodottságtól ittasan azt mondta: „megcsinálom…” és a kockák már pörögtek is az asztalon… majd hangos üvöltéssel kiszakadt a benntartott levegő: „iiigeeeenn”.
Előre tudta a játékos, hogy sikerül vagy csak véletlen volt? Úgy gondolom, hogy megteremtette a „valóságot” magának. Azzal a beleéléssel, ahogy ott ült, azzal a képpel a fejében, ahogy elképzelte miként fogja megcsinálni (teljes beleéléssel) és rengeteg érzelemmel dúsítva… sajnos ugyanez a helyzet akkor is amikor nem sikerült: nem volt valami rendben ott a képek közt, volt valami apró hiba, ami keresztül húzta az egészet.
A kocka nem hazudik… akármi is a célunk, megmondja, hogy mennyire vagyunk – voltunk rendben vele. Ugyan ez a helyzet akkor is, mikor azt mondjuk: „megmondtam”… ott is teremtettünk egy valóságot. Vagy láttuk a jövőt? Esetleg „szerencsénk” volt? Ki tudja… mindenki kísérletezzen vele kedvére – megéri.