Szerencse vagy akarat?

Varázs kocka
 

Szerencse vagy akarat?

Szerencse vagy akarat?

 

            „Valahol, túl az időn és a képzeleten, létezik egy világ, melyet istenek alkottak, de emberek uralnak. Egy világ, melyen ott élnek a magasság és a mélység különös lényei. Egy világ, melynek háborúit mágiával és acéllal vívják; egy világ, melynek sorsát együtt formálják bölcsek és fegyverforgatók.”  M.A.G.U.S. első törvénykönyv.

           

            Vannak egy páran akik még emlékeznek azokra az éjszakákra, mikor fáradtságot nem ismerve vagy tán épp attól lázasan, egymást túlharsogva kiabálták be a játékmesternek, hogy a karakterével mit akar csinálni…

            Igen, kedves barátaim: a szerepjátékról van szó! Voltak már akkor is PC-s stratégiai játékok, amikkel lehetett nagyon jókat játszani, magam is éltem velük. Ám ennek a világnak megvolt a maga varázsa, légköre. Ott ültünk egymással szemben, nem tudva, hogy a másik (kedves barátom) épp milyen karaktert hoz játékba. Nemcsak faji, de vallási vagy ideológiai nézeteltérés is felüthette a fejét. Ezt csak megfejelte, ha esetleg egy-egy ellenséges klán tagjai voltak a karakterek… és nem volt mese. Barátság ide-barátság oda: ki kellett játszani őket – szigorúan.

           

            Akik játszottak, azok tudják: a játék izgalma, a lehetetlen elérése, mikor 100%-ból csak 1% esélye volt a karakternek, hogy túléljen egy rázós szitut, és a játékos a hatalomtól és elbizakodottságtól ittasan azt mondta: „megcsinálom…” és a kockák már pörögtek is az asztalon… majd hangos üvöltéssel kiszakadt a benntartott levegő: „iiigeeeenn”.

Előre tudta a játékos, hogy sikerül vagy csak véletlen volt? Úgy gondolom, hogy megteremtette a „valóságot” magának. Azzal a beleéléssel, ahogy ott ült, azzal a képpel a fejében, ahogy elképzelte miként fogja megcsinálni (teljes beleéléssel) és rengeteg érzelemmel dúsítva… sajnos ugyanez a helyzet akkor is amikor nem sikerült: nem volt valami rendben ott a képek közt, volt valami apró hiba, ami keresztül húzta az egészet.

          

           A kocka nem hazudik… akármi is a célunk, megmondja, hogy mennyire vagyunk – voltunk rendben vele. Ugyan ez a helyzet akkor is, mikor azt mondjuk: „megmondtam”… ott is teremtettünk egy valóságot. Vagy láttuk a jövőt? Esetleg „szerencsénk” volt? Ki tudja… mindenki kísérletezzen vele kedvére – megéri.

          

Teteje