Tanulásmódszertan: Melegtanulás

 

Tanulásmódszertan: Melegtanulás

Részemről, soha nem voltam egy jó tanuló... Sőt! Mindig is gondom volta tanulással. Valahogy kisgyermekként rosszul sült össze valami a tanulás fogalmával, gondolatával. Mostanság is néha meggyűlik vele a  bajom. De a most készített interjú alatt egy új remény sugár csillant meg előttem. És boldog vagyok, mert valószínűleg sorstáraimnak is lehetőség nyílik az újrakezdésre.

Sikerült egy érdekes embert mikrofonvégre kapnunk egy érdekes témával kapcsolatban. Valószínűleg kevesen tudják, hogy létezik a melegtanulás, amely egyedi módja a tanulás módszertan fejlesztésének. Röviden egyszerűsíti, ezzel együtt könnyebbé teszi a tanulást és a tanítást. Forradalmi lehetőségeket nyújtva az oktatás terén. Ezt képviselik az ILS nyelviskolák, amelyből Debrecenben is létezik egy. Az alapelv: ismerjük meg egymást és tanuljunk meg tanulni.

Interjú Pálfy Zsolttal az debreceni Ils Nyelviskola vezetőjével                                                                    

Debrecen portál:
Mit jelent neked az oktatás?

Pálfy Zsolt:                                                                                                                                                                    
Először is azt, hogy semmit nem lehet beléd rakni, mert minden benned van. Úgy vélem tanítás nem is létezik csak a tanulás, még hozzá az együtt, egymás tanulása.
A jó tanárok azok, akik hagyják tanulni a diákjaikat és segítik azok tanulását. Ezért is érthető, hogy mindenki abból a tárgyból jó, amelynél szereti a tanárt. Így alakulhat ki a meleg tanulás, de ez csak a tanár és a diák közti nyitott kapcsolat mentén jöhet létre. Meleg tanulásnál az információ érzelmi színezettel kerül a tudatba és ragad. Ha ez nincs meg, akkor csak az intellektuson alapuló tanulásról beszélhetünk, ez csak agyból működik. Az oktatási intézmény is csak így tanít. Sajnos… Az iskolába csak az intellektet küldik. Ide ilyenkor a szív és a lélek nincs meghívva. Viszont a magára hagyott intellekt veszélyes, mert ebből lesznek olyan öncélú, az emberi tudást megerőszakoló dolgok, amilyen például az atombomba.

D. P. :
Miben más az ILS?    

P.ZS. :
A tanárok képzésénél kezdődik minden. Az első tanárképzés 89-ben volt itt Magyarországon. Kettő hét intenzívvel kezdünk, aztán a többi lépésenként folytatódik. Ezt emberközpontú oktatásnak hívjuk. Sajnos a tanításnál sincsen másképpen mint az élettel, hogy, amilyen mintát hozol magaddal úgy fogsz tanítani. Ezért van szükség a képzésre alkalmasint, át képzésre. Mert a tanárnak észre kell vennie, hogy a gyereknek nincsen idegen nyelv koncepciója, de közlési ingere van.

Tehát, ha az anya angol, az apa magyar akkor ő mindkét nyelvet meg fogja tanulni. Nehéz, de erre a szintre kell eljutnunk velük, hogy  „kényszerből” vagy inkább nevezzük úgy, hogy „vágyból” kezdjenek el tanulni velünk. Meg kellett állapítanunk, hogy az ahogyan az iskolában nevelnek az, az esetek túlnyomó többségében káros. Az oktatásban az értékelést megszüntettük, hiszen ez roppant veszélyes hatásokat fejt ki a tanulókban, mint például a folytonos, mindenkivel való versenyzés az életben.

Olyan igazságokra jöttünk így rá, minthogy az életben semmi sem olyan biztos, mint a változás. Így aki következetes, az élet idegenné válik. Tanárainknak észre kell venniük és felismerniük, hogy minden tanulónak van egy igaza, amit véd.
Például, hogy ezt ne írd le magyarul. De ő addig le fogja írni, ameddig meg nem győződik róla, hogy tényleg rendben van nem leírni. Az igazságot úgysem tudod tőlük elvenni . Csak felismerni azt, amit véd. Majd hidat építeni hozzád a köztetek lévő szakadékon át, ahová meg kell hívnod őt és utat kell tudnod mutatni neki. Ez az ILS tanárok nagy missziója. Ettől vagyunk különlegesebbek, mint egy átlag tanár.

D.P. :
Mi  a különbség a csoportos és az egyéni oktatásban?  

P.Zs. :
Csoportoknál, illetve különleges csoportoknál vettük észre, hogy eszméletlen, ahogyan egy csapatnyi ember, tud hatni egymásra. Egy megfelelően működtetett „csoportban”-(nem minden emberi csoportosulás csoport)- szinergia alakul ki köztük. Spanolni tudják egymást felfelé. Ilyenkor van az, hogy 2+2 az nem 4, hanem minimum 5.

Ilyenkor az erősebb el kezdi tolerálni a gyengébbet, a gyengébb pedig elkezd kapaszkodni felfelé.
Ha oda figyelünk, hogy a jobbak ne legyenek kiemelve, a gyengék pedig elnyomva, akkor egy idő után elkezdik segíteni egymást.
Az egyéni oktatásnál pedig igyekszünk rámutatni, hogy mindenkiben van valami jó, és ezt észre kell vennünk bennük, minél hamarabb. Ezután fel is hívjuk rá a figyelmüket.
Például a cigány kisfiú dalolni és táncolni tud jól. Tegye ezt meg most angolul. Ha bele akar tartozni mindent meg fog tenni, hogy ott legyen. Hiszen csak irigyli, hogy örül a másik és ő is örülni akar majd.  Példamutatás után a példa követés jön. Az ember fájdalomkerülő és örömkövető. Nálunk a dicséret mindig nyilvános. A büntetés pedig csak azok előtt történik, akiket érint. Mert nem az embert büntetjük, hanem csak azt, amit csinált.

D.P. :
Hogyan csöppentél bele az angol tanítás ilyen formájába?

P.Zs. :
92-ben orosztanárok átképzése zajlott és akkor ismerkedtem meg Simonfalvi László kollégámmal. Ő vezetett be a rejtelmekbe.

D.P. :
Mit ad ez neked?  Miért csinálod ezt?

P.Zs. :                                                                                                             
Lehetőségem van emberek megismerésére. Szeretem, mert nyitott állapotúvá tesz. És ilyenkor mikor ilyen vagyok a diák is automatikusan nyitni akar. És ez csodálatos. De, ha zárt vagyok a diák is zárt marad.
Fontos, hogy ne ego beszéljen egóval. Ilyen felszínes párbeszédek tömkelegével van tele az életünk. Igazán élményt nyújtó azonban csak az ember-ember találkozása.
Jó nézni, hogy ilyenkor örömmel vannak itt. Lehet, hogy öncélúak, mert egy idő után már csak örülni jönnek, de közben észrevehetetlenül tanulnak.

D.P. :
Tudjuk, hogy oktattál menekülteket.

P.Zs. :
Először is tisztázzuk: ki a menekült?
A mai világban csak nagyon kevesek azok, akik nem azok. Majdnem mindenki menekül valamitől,- valakitől az életében. A feleségétől, férjétől, apjától, anyjától, sérelmeitől, szégyeneitől, satöbbi.
Csináltak egy kísérletet egyszer egy ilyen jellegű táborban. El is nevezték a tapasztaltakat. A pszichológiai szaknyelvben Pigmalion effektusnak hívják, amiről az alábbiakban szó lesz.
Volt egy csapat kiváló képességű és egy lassabb, gyengébb képességű gyerekcsoport is. A tanároknak a csoportokat fordítva prezentálták, vagyis a tehetséges gyerekekről mondták azt, hogy lassúak, a gyengébbekről pedig azt, hogy tehetségesek. Mivel a tanárok eleve egyfajta prekoncepcióval mentek tanítani, a kísérletet nyomon követők azt vették észre, hogy mindkét csoport elkezdett a velük való bánásmódhoz igazodni. A gyengék szárnyakat növesztettek és repültek, a tehetségesebbek pedig elkezdtek lassulni.
Melyik is akkor az ok és melyik az okozat? Így mondanom sem kell, hogy mennyi felelősség van egy tanáron, aki a diákját ”neveli”.
Bebizonyosodott, hogy ha egy okos gyereket butának kezelsz, az lebutul, ha buta gyereket pedig okosnak, akkor az megtáltosodik.
Ezek az emberek jobban akarnak tartozni valahová, így sokkal könnyebb a dolgunk velük. Sokkal hálásabbak is.
Lett is három fiam a menekülttáborból. Elveszítették az apjukat és engem választottak új apjukká. Egy pakisztáni, egy Afgán és egy Sierra Leone-i fogadott fiam van.

D.P. :
Tervezel-e még foglalkozni az elesettekkel?

P.Zs. :
Ez egy alap motivációm.
Könnyebb őket oktatni, mert rá vannak kényszeredve, hogy kezdjenek valamit magukkal, mert különben végük van. Ha nem szedik össze magukat elvesznek.  Tudják, hogy nincsen más esélyük, így szorgosabbak és rendkívül hálásak is.

D.P. :
Akkor meg tudtuk, hogy te végül is szeretsz tanítani és az embereket is szereted.

P.Zs. :
Abszolút. Főleg, hogy a tanár is tanul a diákjaitól. Az alapja a tanításnak, hogy ez a kapcsolat folytonos körforgása, amely a tanár és diák között születik meg. Tehát nincs egyik a másik nélkül.

D.P.
Gondolkodtál már azon, hogy tovább fejleszd ezt a módszert a tanulásból kijjebb az élet irányába?    

P.Zs. :
Igen. Szeretnék egy alapítvány féleséget is létrehozni „Ments életet!” projekt néven, amely arról szól, hogy emberek segítenek embereken. Vannak olyanok, akiknek 2000 ft csak egy fagyizás és vannak olyanok, akiknek ez maga a túlélés. Szeretném, ha az emberek észrevennék és segítenék egymást. De erről majd legközelebb.

D.P. :
Köszönjük.

P.Zs. :
Én köszönöm.

 

 

 

 

 

Cimkék: 
Teteje