Unokáink is tudni (látni) fogják

 

Unokáink is tudni (látni) fogják

A Magyar Temetkezés korábbi lapszámában már bemutattuk Kari Irént, a Platinum Hajdú-Bihar Megyei Temetkezési Vállalat 2013-ban újabb öt évre megválasztott igazgatóját.

Az akkor készült interjú nemcsak arról tanúskodott, hogy jó kezekben van az egyik legnagyobb temetkezési cég, hanem arról is, hogy a menedzsmentnek igazi küldetéstudata van az elhunytak emlékeinek gondozását illetően. A több erre vonatkozó nagyszabású terv közül az egyik már meg is valósult: Berettyóújfaluban, az önkormányzattal és az Orbán Balázs Társasággal karöltve átadták a bihari térség első kegyeleti- és temetkezési emlékhelyét. Ebből az alkalomból készült Kari Irén igazgatóval a következő interjú.

– Tisztelt Igazgató Asszony! Ha azt mondom, hogy haza, hűség, család, akkor mi jut eszébe erről?

– Egy olyan kivételes személyiség és szűkebb lakókörnyezetét soha el nem feledő politikus, mint Pálfi István. Tudja, immár nyolc éve, hogy elment közülünk Pálfi István, a FIDESZ egykori országgyűlési-és Európa Parlament képviselője, Berettyóújfalu posztumusz díszpolgára. Az ő hitvallásában mindig a magyar haza érdeke és a család szentsége állt. Ezt mi sem igazolja jobban, hogy 2002-ben felfelé ívelő politikai pályafutása mellett, arra is odafigyelt, hogy létrehozza a szülővárosához erős szállal kötődő Orbán Balázsról elnevezett társaságot, amely a Bihar fővárosának egykori országgyűlési képviselője emlékét hivatott ápolni, gondozni.

– Akkor azzal, hogy 2014. február 5-én átadták Berettyóújfaluban az Orbán Balázs kegyeleti- és temetkezési emlékhelyet, egy régi álom vált valóra?

– Igen, méghozzá Pálfi István álma vált ezzel valóra, akit én személyesen is jól ismertem, és nagyon büszke vagyok arra munkatársaimmal együtt, hogy szándéka valóra válásához hozzájárulhattam. Az Orbán Balázs Társaság az elmúlt évben azzal a kéréssel kereste meg a Platinum Hajdú-Bihar Megyei Temetkezési Vállalatot, hogy az Orbán Balázs téren szeretnének méltóképpen megemlékezni névadójukról. A cég és személy szerint jómagam is örömmel karoltam fel a kezdeményezést, kiegészítve egy temetkezési emlékhely kialakításával, ahol az „ottfelejtett” urnákat is végre méltóképpen helyezhetnék el. Andrásfalvy Bertalan professzor gondolatát idézném, ami összecseng mind Pálfi István testamentumával, mind a cégünk ars poeticájával: „ahol elvész a közösség, ott elpusztul a föld. Az ember közösségre van ítélve, ember és ember között, ember és természet között, valamint ember és Isten között.
Ez utóbbi summája az előző kettőnek.” A honatya 2006-ban bekövetkezett halála után minden Berettyóújfaluért tenni akarónak erkölcsi kötelessége volt: úgy gondozni a Székelység nagytekintélyű kutatójának, etnográfusának, a világjárt Orbán Balázs emlékét, mintha a munkát ő maga irányítaná.

– Pontosan erre szerettem volna rákérdezni, hogy mennyire sikerült a partnereket megtalálni?

– Maximálisan támogatta mindenki a szándékot. A város vezetője, Muraközi István úr, a Polgármesteri Hivatal dolgozói, az Orbán Balázs Társaság egyaránt nagyon fontosnak tartották, hogy Berettyóújfalu néhai képviselőjéről elnevezett kegyeleti emlékhely és a temetkezési hely épüljön meg. Egyetértettek azzal a szándékunkkal is, hogy menynyire nélkülözhetetlen, hogy az utókor méltóképp emlékezzen meg szülőföldjének halottairól, legyen az híres ember, vagy akár egy névtelen hős, aki valamikor vagy a családja, vagy az ismerősei szemében jelentette a mindenséget. Gondolom az is jelzésértékű, hogy Berettyóújfalu Város Önkormányzata 2013. november 28-i ülésén a kezdeményezést egyhangúan megszavazta. Ennél szebb évfordulót, mint Orbán Balázs születésének 185. évfordulóját, pedig nem is találhattunk volna. Hasonlóképp fontos, hogy az adóságát is törlesztette a település Pálfi Istvánnal szemben, mivel végre méltó helye lett a főhajtásnak a legnagyobb székely, Orbán Balázs előtt, aki 1881-től haláláig Berettyóújfalu képviselője volt a magyar országgyűlésben!

– Az Orbán Balázs emléktábla Kurucz Imre szobrászművész, a kopjafa pedig Nemes Sándor fafaragó alkotása. Mi a tapasztalata, megállnak megnézni a helyi lakosok vagy akár turisták?

– Igen, már a februári felszentelést követően is lehetett érezni, hogy elfogadták a helybéliek és büszkék arra, hogy a városkép ismét egy jelentős hellyel gazdagodott. Sokan pedig, miután megnézik a téren a kopjafát, akkor kíváncsiak lesznek a temetkezési vállalatunk temetkezési emlékhelyére is. Nagyon szépnek és méltónak találják, amiről a vendégkönyvbe írt sorok is tanúskodnak. Talán emlékszik rá, amit legutóbbi interjúmban mondtam Önnek, hogy nagyon büszke vagyok arra, hogy cégünknél mindenki azt vallja: a halállal való találkozás komoly és elkerülhetetlen dolog. De nem mindegy azonban, hogy ez a folyamat, hogyan zajlik le az ember életében. Mert az esetek mögött mindig sorsok, családok, életutak vannak! Mindig figyelembe kell venni az emberi méltóságot és szeretetet! Csak így lehet elvárni és megkapni azt az utókortól, amit Kosztolányi Dezső oly csodálatosan leír Halottak című versében: „Volt emberek. Ha nincsenek is, vannak még. Csodák. Nem téve semmit, nem akarva semmit, hatnak tovább. Futók között titokzatos megállók. A mély sötét vizekbe néma, lassú hálók. Képek, már megmeredtek és örökre szépek.” Szerintem ez a kegyeleti-és temetkezési emlékhely is ilyen: örökre megmarad szépnek a berettyóújfaluiak lelkében.
 

                                                                                                                                                            Kerekes Sándor újságíró

Teteje