A magunk szempontjából is megéri, de a cégnek is jót teszünk vele, ha belátjuk: nem kell mindig tökéletesnek lenni.

Bármit tettünk is le vezetőként eddig az asztalra, bármit is építettünk fel, nem vagyunk tökéletesek. Biztosan törekszünk rá, de a cégnek és nekünk is jobb, ha belátjuk, egy vezető sem tud mindent.

Kezdő vállalkozóként még mindenki érdeklődő és igyekszik tanulni. Az évek múlásával azonban egyre nehezebb elengedni a gyeplőt és sokan abba a csapdába esnek, hogy a teljes képet egyes-egyedül akarják alakítani.

Sok vezető úgy véli, hogy kizárólag ő képes megfelelő választ adni a kérdésekre és megoldani a problémákat. Ezzel azonban óriási terhet raknak a saját vállukra, ráadásul a csapatra is rossz hatást gyakorolnak.

Azok a vezetők, akik megpróbálnak tökéletesek és mindentudók lenni, előbb vagy utóbb megtapasztalják, hogy ők sem golyóállók. A tökéletlenség és a sérülékenység nem gyengeség, ezek az igazi, erős karakter alapismérvei a szakértők szerint.

Az első lépés belátni, hogy nem tudjuk mindenre a választ.

A következő őszintén azt mondani valakinek, akiben megbízunk: „érdekelne, hogy mit gondolsz”.

A cikk második részében adunk néhány tippet, ami segít elérni az „alkalmankénti tökéletlenséget”.