Azok az igazi finom kenyerek…

 

Azok az igazi finom kenyerek…

„Régen minden más volt” – szokták mondani, és nem is mondunk nagyot, hiszen régen valóban minden másképp volt. A mai világunkkal ellentétben, - ahol szinte minden műanyag, megspóroljuk a fontos dolgokat és széthúznak a kapcsolatok -, volt olyan idő, amikor még mindez nem így működött, nem pörögtek fel ennyire az események.

Abban az időben, nagyszüleink és elődeink életében a kenyér még kenyér volt. Háznál, kemencében sültek, aminek semmihez sem fogható íze volt. Akkoriban még a lisztek is mások voltak. A vasárnapi női program nem bulizás, vagy mozizás volt, hanem a sütkérezés. Akár egy hétre előre is megsütötték a kenyeret, ami családi programnak számított. Már kicsi kortól megtanították a gyerekeket, hogy hogyan kell gondoskodni a családról, hogy mindennap legyen étel, ital és szeretetben, gondoskodásban se szenvedjen hiányt senki.

Régen nem volt kérdés, hogy a nő szerepe az otthon melegének megteremtése volt, míg a férfié a családfenntartás. Így alkottak ketten egy egységet. Bár hozzá kell tenni, hogy akkoriban a legtöbb ember a földeken dolgozott, és nem voltak ennyire kiemelkedően magasak a különbségek a társadalmi rétegek között. Ma meg már valaki vagy szegény, vagy gazdag. A hagyományőrzés pedig egyre jobban veszít az értékéből, egyre ritkább, hogy közösen süssünk vagy főzzünk, vagy akár az, hogy megtanítsuk gyerekeinknek hogyan kell igazán gondoskodni a családról. Gondoljunk a kenyérre… vajon hányan emlékeznek még az igazi kemencében sült kenyér ízére?

A cikk partnere: 

Teteje