Más időbeosztásban dolgozunk

 

Más időbeosztásban dolgozunk

Észrevette már, hogy mostanában mintha folyamatosan csúcsforgalom lenne? Mit csinál ennyi ember az utcán, a nap közepén? Senki nem dolgozik? Dehogynem. Csak nem úgy. A szabadúszók gazdasága a PwC előrejelzése szerint 2020-ra 43 milliárd fontos (közel 49 milliárd eurós) iparág lesz.

A „hol dolgozol?” kérdés helyét lassan a „mit dolgozol?” veszi át. Egyre többen ugyanis nem dolgoznak sehol. Valakinek dolgoznak, szabadúszóként. Az ENSZ munkaügyi szervezetének 2015-ös adatai szerint világszerte a dolgozók 17 százalékának van teljes munkaidős szerződése. Európában azért a többség még konkrét cégnek, szervezetnek dolgozik, de a trendek azt mutatják, ez változhat. Magyarországon is érezhető, hogy a pályájuk elején lévő fiatalok, illetve a céges keretektől megcsömörlött, tapasztalt munkavállalók között emelkedik a szabadúszó életmódot választók száma. Az Európai Független Szakemberek Fóruma (European Forum of Independent Professionals – EFIP) idén tavasszal kiadott statisztikái szerint a szabadúszók adják a kontinens munkaerejének leggyorsabban növekvő szegmensét. 2004 és 2013 között a számuk 45 százalékkal gyarapodott – Hollandiában 93, Lengyelországban 88, Franciaországban 85 százalékkal –, mostanra 8,9 millióan vannak az Európai Unióban. Hogy kik is ők? Olyan magasan kvalifikált önfoglalkoztatók, akiknek nincsenek saját alkalmazottai.

A szabadúszók számának dinamikus növekedésében komoly szerepe van a technológia fejlődésének, ami a korábbiaknál sokkal több szakma képviselői számára tette lehetővé, hogy az alkalmazotti lét helyett valami mást válasszanak. A trend áttörésében fontos szerepe van a megosztás gazdaságának is, amelynek szereplői (köztük az Uber és az Airbnb) tömegek számára kínálták fel az önfoglalkoztatás lehetőségét.

És még boldogok is

Nem a Magyarországon jól ismert kényszervállalkozókról van szó. A szabadúszók – divatos szóval iPro-k, vagyis independent professional-ek – többsége saját elhatározásból válik függetlenné, a szabadság és a rugalmasság vonzerejének engedve.

A globalizáció, a technológiai fejlődés, az élet gyorsulása, a demográfiai változások, a tudásgazdaság növekedése és az egyre inkább specializálódott szakemberek iránti igény az emberek mind nagyobb részében hívta életre a rugalmasabb, „vállalkozóibb” hozzáállást. A munkát egyre kevésbé a munkavégzés helye, ideje vagy a munkáltató (megrendelő) személye, sokkal inkább maga a tevékenység határozza meg. A most nyugdíjba vonuló generáció még az „egy élet egy munka” elvét vallotta, ma pedig a tipikus karrier a bizonyos ideig tartó alkalmazotti létből, valamennyi szabadúszásból és némi „két munka közötti átmeneti időből” – vagyis akár önkéntes, akár kényszerű munkanélküliségből – áll össze.

A teljes cikk itt olvasható: Piac&Profit

Teteje