Szövetkezet, mint társulási forma

 

Szövetkezet, mint társulási forma

A szövetkezet jogi szempontból elismert szervezet, amely nem csak a magyar jogrendszerben, de euróai szinten is szabályozott.
A polgári jogban a szövetkezet a tagok vagyoni hozzájárulásából álló tőkével alapított, a nyitott tagság.A tagok gazdasági és társadalmi (kulturális, oktatási, szociális, egészségügyi) szükségleteinek kielégítésére irányuló tevékenységet végző jogi személy.

A szövetkezetek az ipari forradalom idején jöttek létre Nagy-Britanniában, köztük a legelső az 1844-ben alapított Rochdale-i szövetkezet volt. Ez a társulati forma nélkülözte a korabeli gazdasági társaságok profitérdekeltségű elemeit, fő elve a szolidarítás, demokratikus igazgatás megteremtése volt. A Rochdale-i szövetkezet, angolul co-operative, fogyasztási típusú szervezet volt, segített a tagoknak boltot nyitni, lakáshoz jutni, vásárolni. Nem a tőkenyereség volt a lényeg – mint például a részvénytársaságoknál, hanem a közös munka megteremtése, és ezáltal a hatékonyság javítása, a tagok biztonságának és társadalmi szükségleteinek kieleégítése. A profit termelés csak másodlagos szerepet játszott, ezért nem beszélhetünk a szövetkezetekkel kapcsolatban gazdasági társaságról.

1995-ben Manchesterben megtartott irányadó szövetkezeti konferencián összefoglalták és újrafogalmazták az  alapelveket, megfogalmazták a szövetkezet definícióját.
7 alapelv:
önkéntesség és nyitott tagság elve
demokratikus tagi ellenőrzés
tagok gazdasági részvétele
autonómia és függetlenség
oktatás, képzés
szövetkezetek közötti együttműködés
közösség iránti elkötelezettség
6 szövetkezeti érték:
önsegély
egyenlőség
egyéni felelősség
demokrácia
igazságosság
szolidaritás

Magyarországon először Károlyi Sándor gróf, a hazai szövetkezeti mozgalmak kezdeményezőjének javaslatára, az 1870-es évektől kezdődően fogyasztási- és hitelszövetkezetek alakultak, köztük az 1898-ban alapított, legnagyobb taglétszámmal rendelkező Magyar Gazdaszövetség Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezete, a Hangya, mely mezőgazdasági és ipari termékek beszerzésével és értékesítésével foglalkozott.A Hangya taglétszáma 1914-ben megközelítőleg 200 000 volt. E nagy jelentőséggel bíró, erős szövetkezeti mozgalmakat 1947-ben az új szövetkezeti törvény szerint fokozatosan kezdték beterelni az állami ellenőrzés alá, a kibontakozó szocialista diktatúra a szövetkezeti mozgalmak államosítását és az erőszakos szövetkezetesítést tűzte zászlajára, így a 60-as évekre gyakorlatilag a mezőgazdasági földterületek csaknem egésze termelőszövetkezetek kezelésébe került, a tagok a korábbi saját földjükön a szövetkezet javára végeztek munkát. Az erőszakos szövetkezetesítés rossz emlékeket hagyott a gazdálkodókban, akik a rendszerváltás után már nem akartak szövetkezetekben maradni, így tömegesen léptek ki, és ezáltal a mezőgazdasági szövetkezetek nagy része felszámolás alá került.

Kevés vállalkozó ismeri a szociális szövetkezeteket.
Az Észak-Alföldön egyre népszerűbb, de még mindig kevesen ismerik a vállalkozói szférában a szociális szövetkezet alapításának előnyeit. Ezt a vállalkozási formát kis alaptőkéjű, közhasznú tevékenységgel foglalkozó családoknak vagy baráti közösségeknek ajánlják a szakemberek.

Teteje