Tafota - Hagyományos Női Szabóság

 

Tafota - Hagyományos Női Szabóság

Cégemet 1989-ben alapítottam egyszemélyes vállalkozásként. Eleinte a méretre készült darabok mellett konfekciótermékek készítésével is foglalkoztam.
Ezt néhány év elteltével abbahagytam, mert az egyedi ruhák tervezése és készítése teljesen lefoglalt. 1997-ben csatlakoztam a családi vállalkozásunkhoz, és annak keretében folytatom a tevékenységemet mind a mai napig.

Fő tevékenységi köröm az egyedi tervezésű és kiváló minőségben kivitelezett női öltözékek, hozott és saját anyagból, bármilyen alkalomra, ballagásra, esküvőre, vagy akár csak a hétköznapokra.

Üzletem Debrecen belvárosában található, kellemes környezetben, jó parkolási lehetőséggel.

Ügyfélfogadás:
Telefonos egyeztetés után
Telefon: (30) 497-33-40
E-mail: info@tafota.hu
 

Vágó D. Anikó és Tafota Díszmagyar kiállítása
https://www.youtube.com/watch?v=jUbmvYNWeKI

Finta Sándorné és a díszmagyar (www.hvtv.hu)
http://www.youtube.com/watch?v=s6-xM1u2y2M

A DÍSZMAGYAR TÖRTÉNETE

A reformkorban kialakuló nemzeti öntudat fő hordozója valós polgárság híján a magyar nemesi réteg volt. A mozgalom hatására a nemzeti jelképrendszer részeként megszületik az ún. díszmagyar, vagyis az ünnepi úri viselet, melyet a XVII. és XVIII. sz. nemesi, udvari viselet kisebb módosításával alkottak meg. A férfi díszmagyar hagyományőrzőbb, keletiesebb, míg a női mindig a kor új divatirányzataihoz igazodik.
Fontos közéleti szereplések alkalmával, ünnepi eseményeken viselték, közhírré téve politikai érzelmeiket és hovatartozásukat is.

A forradalom bukása után az 1850-es évektől kezdődően nemcsak az elit ruhatárában szerepelt, hanem a polgárság és a kisnemesség ruházkodásának is részévé vált. Hordták a fiatalok, idősek, fiúk és lányok, viselték nappal és este, alkalomra és a hétköznapokban. Ez a ragaszkodás érthető hisz a társadalom tagjai ekkor nemzeti identitásuk veszélyeztetettségét érezték. A forradalom leverése után a magyar viselet a passzív ellenállás kifejező eszközévé vált.
.
A férfi és női öltözet mesterei más-más forrásból merítettek. A férfiak öltözetének alakításában a korábbi századok sajátosságain kívül a tudatos historizálás, a keleti formák iránti fogékonyságot is felfedezhetjük, és ezek mellett szabadon válogattak a népi öltözetek formavilágából is. A korszak nyugat-európai divatjában is ismert jelenség, hogy a történelem neves szereplőiről neveztek el ruhadarabokat. Magyarországon sem volt ez másképp, ilyen a hunok fejedelméről elnevezett attila, és ennek rövidebb változata az árpádka, majd életre kelt a kettős ujjú kazinci, az állógalléros zrínyi, a prémszegélyű rövid mente, a csokonai, és a téli viseletként hordott hosszú, bő felöltő a deák.

Teljessé akkor vált a viselet, ha megvolt hozzá a „kis” vagy „nagy” ékszerkészlet. Ennek darabjai a mentekötő, az öv, a süvegre való forgó, különféle gombok, a sarkantyú, és a „nagy” ékszerkészlet elmaradhatatlan darabja a díszszablya. A női díszöltözet nemcsak textíliájában, de sziluettjében is követi az aktuális divatot. A 16-17. században a váll és az ing a női díszöltözet önálló részei, ám a 19. századra egyetlen ruhadarabbá olvadnak össze és „ruhaderék” válik belőlük. Megmarad a szoknya, a kötény, a fátyol és a század végére hozzátartozik a vállra vetett mente is. Nincs hozzávaló cipő és nem alakul ki egységes ékszerkészlet a viselethez, viszont a kiemelkedő ünnepekre, mint például egy-egy koronázás, előírásszerűen ékszerekkel, hosszú fátyollal, és uszállyal kellett kiegészíteni a ruházatot.

Térkép: 

Teteje