A rendkívül alacsony betéti kamatok miatt egyre többen fontolgatják, hogy új, magasabb hozamot ígérő befektetés után néznek. Bármivel is kecsegtetik őket, azt szem előtt kell tartani, hogy az elérhető nyereség minden piacon arányban van a vállalt kockázattal. Hallani persze különös sikerről, jól kihasznált kedvező lehetőségről, egyedi véletlenről, de ez mindig kivétel, amire befektetést alapozni nem lehet.
Az interneten hemzsegnek a „háromórás tanfolyam után egy nap alatt 40 ezer eurót kerestem” típusú hirdetések. Ezeket és feladóikat a teljesen tájékozatlanoknak jobb mindenképpen elkerülniük. Nem mintha állítanánk, hogy minden ilyen állítás teljesen hamis. Akadhat háromórástanfolyam, amin valóban sok mindent – legalábbis az alapokat – meg lehet tanulni. Az sem lehetetlen, hogy valaki egy nap alatt 40 ezer eurót keressen. Az ilyen hirdetés azonban – amelyek az úgynevezett forex (foreignexchange) kereskedelmet, vagyis határidős devizakereskedést hirdetik – az igazságnak csak a felét tartalmazza. Nem teszi hozzá, hogy egy nap alatt 40 ezer eurót nem csak keresni, de elveszíteni is lehet. Sőt, sokkal többet is!
A minél nagyobb nyereségről szőtt ábrándok valóra váltása annak felmérésével kezdődhet, hogy mekkora kockázatot vagyunk képesek elviselni. Tűntek már el egész vagyonok rosszul felmért veszélyek, illetve túlzott mohóság miatt. Másként viselkedik az, aki nyugodtan kockáztathat, és szinte észre is alig veszi, ha elvész pár százezre vagy akár néhány milliója, mint akinek létfeltételeit érinti akár már néhány tízezernyi veszteség is.
A bankoknak, brókercégeknek, befektetési alapkezelőknek ma már törvény is előírja, hogy az úgynevezett MiFID teszt kitöltésével felmérjék a hozzájuk forduló ügyfelek kockázatviselő képességét, korábbi befektetési tapasztalatait. Ennek megfelelően kell tanácsot adniuk, sőt, szélsőséges esetben meg is kell tagadniuk a nem megfelelő konstrukciókra szóló megbízások végrehajtását. Felelősök azért, hogy például tájékozatlan nyugdíjasok ne bonyolódhassanak olyan ügyletekbe, amelyekkel életük munkájával összegyűjtött kis megtakarításaikat elveszíthetik – ahogy erre régebben akadt példa.
Ha nagyon széles értelemben vesszük, a kockázati skála egyik végén a párnaciha áll, ahol abszolút biztonságban tudhatjuk a pénzt, de biztos az is, hogy semmit nem hoz, az inflációt is figyelembe véve pedig valamennyire olvad is. Ennél egy fokkal jobbaz egyszerű bankbetét, ahol már kiadjuk a kezünkből, de még mindig nem vállalunk igazi kockázatot (az intézményi kockázatokról később szólunk még), és valamennyi – hol kevesebb, hol kicsit több –kamatot már kapunk érte. A másik véglet a hazárdjáték, például a lottó, ahol 250 forint kockáztatásával –ennyit veszítünk, ha nem húzzák ki a számainkat – a „befektetett összeg” 4,4 milliószorosához, vagyis egymilliárdhoz, de akár többhöz is juthatunk. Ennek 1: 43 949 268 a valószínűsége. A kockázat megfelezésével, harmadolásával –két-három szelvényt veszünk – az esély ezzel arányosan a kétszeresére-háromszorosára növelhető –, de még így sem gondolná senki, hogy így stabil bevételre számíthat.
Mindezzel persze csak a kockázat–elérhető nyereség lehetőségeinek skáláját illusztráltuk teljes szélességében. Valójában a párnacihát, de még a bankbetétet(plánea szerencsejátékot, amit számos hirdetésben így kínálgatnak)sem szokták a befektetések kategóriájába sorolni.
Néhány százaléktól a pénz megsokszorozásáig
Attól függően, hogy valaki milyen hosszú időre, mekkora kockázatot képes vállalni, a biztosnak tekinthető államkötvényektől a vállalati kötvényeken, majd a már magasabb kockázatot hordozó részvényeken, befektetési jegyeken keresztül a már igencsak rizikós áru- és devizapiaci, majd különféle, már kifejezetten veszélyes határidős, opciós és különbözeti ügyletekig sokféle konstrukcióból (ezek sajátosságaival sorozatunkban külön-külön foglalkozunk majd) áll a választék.
Van, amely évi pár százalékot hoz, és van olyan is, amellyel valóban akár meg is sokszorozhatjuk a pénzünket. Aki azt mondja, hogy nincs kockázat, csak nagyon nagy haszon, az finoman szólva elhallgat valamit. Csodák nincsenek. A rizikó és az elérhető nyereség mindig arányos. Még a legkockázatosabb befektetés sem az ördögtől való, de jól meg kell gondolnia mindenkinek, mielőtt belevág valamelyikbe. Sokan jobban teszik, ha távol tartják magukat ezektől, de annak sem szabad mindenét ilyenre feltennie, aki amúgy megengedheti magának. A kockázat persze csökkenthető különféle eszközökkel, elsőként is azzal, ha megosztjuk (diverzifikáljuk) a befektetéseinket, és többféle konstrukcióba tesszük a pénzünket. Ezzel természetesena csökkentés arányában az elérhető nyereséget is korlátozzuk.
A legbiztosabb befektetésnek általában az államok adósságleveleit tartják. Elvileg az állam a legjobb adós, aki mindig képes a visszafizetésre. Nem példa nélküli persze az sem– ahogy ezt láthattuk például Argentína, a mostani válság idején Görögország, Ciprus példáján –,hogyegy állam is fizetésképtelenné válik. Épp ezért a rövid lejáratú állampapírokat tekintik olyan kockázatmentes befektetésnek, egyfajta mintának, amihez a többi befektetési forma hozamát mérni lehet.
Gyakran olvasni a sajtóban, hogy ez vagy az a hitelminősítő cég hogyan minősíti az országot (többnyire a három nagy: a Moody's, a Standard&Poor és a Fitch kerül szóba). Valójában ezek nem az országot minősítik, hanem az adósságait. Ezek a cégek vállalatokat is minősítenek. Besorolásaik, gyakran kiadott értékeléseik egyetlen szempontra koncentrálnak: mennyi az esélye annak, hogy egy-egy ország vagy vállalat nem képes visszafizetni a felvett kölcsönöket,magyarán mennyire kockázatos kölcsönt adni nekik (ezzel persze az adott ország gazdaságpolitikáját vagy vállalat gazdálkodásait, lehetőségeit is minősítik). Véleményük nagy hatással van a piacra. Egy-egy ország vagy vállalat az általuk jelzett kockázattal arányosan alacsonyabb vagy magasabb kamattal juthat hitelhez.
Érdemes még megemlíteni – bár ez közvetlenül inkább csak a nagybefektetőket érinti –, hogy a kötvények vissza nem fizetésének esetére biztosítás is köthető (ez a sajtóban szintén sokat emlegetett CDS). Értelemszerűen a kockázatosabb kötvények biztosítási díja magasabb, a kevésbé kockázatosaké alacsonyabb. Mivel a piacon – mint mindennel – az ilyen biztosításokkal is kereskednek, az hogy ez a díj (a CDS-felár) mekkora, jól mutatja, hogy a piac mekkorának értékeli a kockázatot.
Forrás: AzÉnPénzem
