Bankok nélkül nincs hitel, hitel nélkül nincs fejlődés. Noha a bankok - mint tudjuk - sem szentek, egy modern gazdaságban a szerepük nélkülözhetetlen. Hiányuk nemcsak azzal járna, hogy ezután

 borítékban kapjuk a fizetést, és a boltban is csak készpénzzel tudunk fizetni. Sokkal valószínűbb, hogy nem lenne miért fizetnünk a boltban, sőt egy idő után mi magunk sem tudnánk pénzhez jutni semmilyen módon.

MIT CSINÁL A BANK?

A kereskedelmi bankok ma már rengeteg dologgal foglalkoznak, ingatlanberuházásoktól kezdve a bonyolult tőzsdei műveletekig, de legfontosabb tevékenységük továbbra is a hitelnyújtás.

Nagyon leegyszerűsítve hitelezéskor a bank összegyűjti azokat az összegeket, melyeket tulajdonosa éppen nem használ, és odaadja annak, akinek éppen pénzre van szüksége. Ezt persze nem ingyen teszi, hiszen a közvetítéssel költségei vannak, és arra is van esély, hogy a hitelt végül nem kapja vissza: ezért kell kamatot fizetni a hitelért. Meg persze azért, hogy a beszedett kamat egy részét oda lehessen adni a pénz eredeti gazdájának. Hiszen neki is jár a köszönet, amiért a bank közvetítésével egy időre kölcsönadta azt másnak.

Hitelezés nélkül a növekedés lényegében megáll. A gazdaság motorja ugyanis a fogyasztás és a beruházás, ezekhez pedig szükség van arra, hogy legyen elérhető pénz a gazdaságban, azaz lehessen hitelt felvenni. Ha nincsenek beruházások, nem lesznek munkahelyek, nem épülnek házak, nem gyártanak semmit, akkor leáll a gazdaság. Ugyanez igaz a másik oldalról is: ha mindenki – ideértve az államot is – otthon ül a pénzén, akkor nagyon rosszat tesz a gazdasággal. Ha nem költi el, azaz nem fogyaszt, akkor nem lesz kereslet, így nem lesz értelme beruházni, termékeket előállítani, a gazdaság így sem tud növekedni.

 

Ennél már az is jobb, ha költekezés helyett bankba visszük a pénzt. Ilyenkor legalább – hitel formájában – eljuthat ahhoz, aki valami olyanra használja, amivel hozzájárul a növekedéshez: fogyaszt vagy beruház.

A válság nemcsak a felelőtlen hitelezés kockázataira világított rá, de arra is, mennyire szükség van hitelekre. Amikor 2008 végén gyakorlatilag leállt a pénzmozgás – a bankok már egymásnak sem mertek kölcsönadni – mindenki pánikba esett, hogyan lehetne pótolni a hiányzó pénzt. Azért kezdték a kormányok önteni a pénzt a bankokba, hogy ne omoljon össze teljesen a pénzügyi rendszer – magával ragadva a gazdaságot.

Hitelre mindenkinek szüksége van, legyen szó magánszemélyekről, vállalatokról, bankokról vagy éppen magáról az államról.

 

NEKED, NEKEM

Amikor valamilyen nagyobb kiadásra készülünk, amire nem feltétlenül lenne pénzünk, ésszerű, sőt legtöbbször szükségszerű a hitel. Például, amikor új életszakaszba lépve szeretnénk saját autót vagy lakást venni. Később, évek alatt össze tudjuk spórolni a pénzt a vásárlásra, de hitel nélkül esély sem volna előrelépni.

Hasonló a helyzet a vállalkozásokkal is. Egy vállalkozás elindításához vagy fejlesztéséhez legtöbbször hiányzik a kezdeti tőke, ezért elkerülhetetlen a hitel felvétele. Amikor aztán a vállalkozás beindul – vagy a fejlesztés révén magasabb szintre lép – visszahozza a hitel árát, a nélkül esély sem volna belevágni semmibe. A vállalkozó – a hitel segítségével – munkahelyeket teremt, és beruházásával növeli a kibocsátást, azaz a gazdaságot.

 

BIZONY, A BANKOK IS

A bankok nem csupán közvetítői a hiteleknek, de maguk is rá vannak utalva, hogy adott esetben hitelt vegyenek fel. Nekik nyilván van pénzük, ám előfordulhat olyan helyzet, amikor az eszközeik le vannak kötve (értékpapírban, ingatlanban fekszenek), viszont valamiért nagyobb kiadás válik esedékessé. Ilyenkor maguk is hitelt vesznek fel más bankoktól, akár egy-két napos futamidővel. A hitelt biztosító másik banknak adott esetben pár napra is megéri hitelt adni, hiszen felesleges pénzeszközeik így termelnek valamennyi jövedelmet.

A hitel tehát a gazdaság működéséhez elengedhetetlen szükséglet. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kellene vele okosan bánni. A válság előtt a bankok felelőtlen hitelezésbe bonyolódtak, mindenkinek adtak hitelt, és az emberek is felelőtlenül ítélték meg a jövőjüket. Amikor a lakosság túlságosan eladósodott, visszafogta fogyasztását. Elkezdett visszaesni a gazdaság, sorra dőltek be a rossz hitelek, a bankok pedig átestek a ló túloldalára. Túl szigorú hitelezési feltételeket szabtak, ezzel ugyanolyan károkat okozva, mint amikor szinte bárki kaphatott hitelt.

Ahhoz kétség sem fér, hogy a pénzintézeteket szigorúan kell szabályozni. Az intézményrendszernek folyamatosan fejlődnie kell, felhasználva a legfrissebb – például a válság nyújtotta – tapasztalatokat.