Operettet éneklő okos lány commedia dell’arte stílusban
Csató Kata rendező érdekes ötlettel állt elő. Az okos lány című klasszikus népmesét operettre hangolva, vérbő komédiával egybegyúrva állítja színpadra.
Sokféle típusú mesét rendeztél már, a magyar népmesék eddig hiányoztak a sorból. Miért épp erre esett most a választásod?
Valóban nem rendeztem még népmesét, kortárs közegben mozogtam inkább eddig, épp ezért kihívás ebben a műfajban a saját hangomat megtalálni.
Tulajdonképpen Asbóth Anikó igazgató kért fel arra, hogy egy magyar népmesét vigyek színre, az már az én döntésem volt, hogy konkrétan melyik legyen az. Régóta gyűjtöm egy füzetbe azokat a meséket, melyeket egyszer majd színpadra szeretnék állítani. Az okos lány története is köztük volt.
Miért épp ez a mese?
Olyan előadást szeretnék, amiben megjelenik a humor, az irónia, amikor egy picit össze lehet kacsintani a gyerekekkel, semmiképpen nem a másik kicsúfolásából fakadó poénokat értem ez alatt. Helyzetkomikumok sokasága teremti meg reményeim szerint az ilyen szituációkat.
Az okos lány történetében a konfliktushelyzetre építve olyan shakespeare-i viszonyrendszert alakítottunk ki, amelyben a fordított szerepköröknek köszönhetően vélhetően jól tudnak majd működni ezek a mechanizmusok. Mivel a mesében a dramatikus szál háttérbe szorul, ezért színpadi értelemben a szereplők közti viszonyokból alakulnak ki az igazán érdekes bonyodalmak.
A szöveg és a látvány mennyiben segíti ezt az elképzelést?
Amikor elkezdtem gondolkodni a meséről, mint leendő előadásról, és újraolvastam a történetet, az volt a benyomásom, hogy az operett világa áll legközelebb ahhoz a műfajhoz, amiben ez a történet ki tud bontakozni. Ennek tudatában arra kértem Mátravölgyi Ákos tervezőt, hogy az operett világa köszönjön vissza a látványban, de semmiképpen se konkrétan, hanem jelzésértékűen. Ezt követően Góczán Judit dramaturg megírta a szövegkönyvet.
Miután újra leültünk beszélgetni Ákossal, és felvázoltam előtte azt az ötletemet, hogy a színészeket maszkban képzelem el, egyre inkább a commedia dell’arte stílus került előtérbe.
Így alakult ki az a helyzet, hogy míg a történet negédességét, líraiságát a szöveg képviseli inkább, addig a szélsőségességét, stilizáltságát a díszlet.
A színészek játékában hogyan jelenik meg ez a kétfajta formanyelv?
Azt szeretném, hogy egyszerre legyen jelen az operett és a commedia dell’arte világa. Ami indokolttá tudja tenni ezt a kettősséget, az a mozgás formanyelve. Mindez egy keretjátékban nyer majd értelmet, azaz a műfajok keveredését színpadi szituációba emelve indokoljuk meg.
Az előadásban nem szerepelnek bábok. Miért?
A színház, bábszínház terének adottságait, a színészek személyiségét, gondolkodását figyelembe véve választok darabot, stílust, ez persze azt is jelentheti, hogy az eddig megszokottól teljesen mást szeretnék megvalósítani.
Ebben a történetben a líra és az érzelmek kapnak domináns szerepet, a Vojtina Bábszínház nagyszínpadán a bábok méreteiknél fogva nem alkalmasak ezeknek a hatásoknak a közvetítésére. Egy 60 centiméteres báb aurája 1 méter. Nem éreztem létjogosultságát annak, hogy ebben a térben ezek a bábok megélnének. Más szempontból pedig érdekel az emberi test bábként való mozgatása, azaz a színészek maguk lesznek a bábok.
Mit jelent számodra az okosság?
A józanság és a tisztánlátás jellemzi az okos embert, mely önmagában azonban semmit nem jelent. Nem pusztán csak az eszünkkel hozzuk meg a döntéseinket. Az okosság szélsőséges helyzete az okoskodás, a kettő között vékony a határvonal.
Ahhoz, hogy ne billenjünk át egyikből a másikba folyamatosan kérdéseket kell feltennünk önmagunknak.
Az okos lány
Rendező: Csató Kata
Dramaturg: Góczán Judit
Zeneszerző: Rozs Tamás
Koreográfus: Gaál Mariann
Díszlet-, jelmeztervező: Mátravölgyi Ákos
Színészek: Hajdú Péter, Hell Krisztina, Kiss Gergely Máté, Reschofsky György, Telenkó- Oláh Tímea
Rendezőasszisztens: Nagy Mónika
