2. FŐNIX AZ IDŐFIZIKÁBAN

A Főnix madár a szerinó ábrázolása ősidők óta. Valószínűleg olyan ember találmánya, aki olvasott vagy tanult az energiakvantum működéséről, de mivel nem értette miről van szó, mindenáron valami emberi ésszel könnyen felfogható és egyszerűen ábrázolható formába kívánta önteni az időhurok transzcendens lényegét. Erre utalnak a mítoszokban szereplő sajátos tulajdonságai a madárnak. A témával kapcsolatban lásd még: A Szfinx és Griff titka című írást az Eseményhorizonton a 2004-es év anyagai között.
A Főnix szó szerint Tűzmadár, mivel egy tachion rendszerről van szó. Tehát nem biológiai lény, igazából semmi köze gémhez, sashoz, fácánhoz vagy pávához. Azért nevezik madárnak, mert repül, akár egy energiakvantum. Mindebből következik, hogy azon ábrázolása pontos, ahol a testéből kiágazó tagok száma hat darab. Az egy fej, két szárny és három láb a szerinó hat forráshelyét jelzi. A Főnix annyiban rokona a mesék hétfejű sárkányának, hogy az meg a fénykvantum szimbóluma (hét fej plusz a farka).
A Főnix legfőbb jellegzetessége az időtlensége. Nagyon sokáig él és miután önként meghalt, folyton feltámad poraiból. Önmagától, önmagából, tehát nem tojásból születik, mint minden rendes madár. Az, hogy a mítoszokban mégis szerepel a tojás (ami a korábbi madár hamvaiből készül), inkább az információ megmaradási törvényre utal. Az előző teremtési korszak eseményeinek lenyomata eltárolva megmarad a Napvárosban (az oltáron).
A Főnix eredetileg a Vízben született, mivel a teremtés elemei közül ez az első, az őskáosz hullámtere, amiben a Tűz létrejön. Mindig csak egy van belőle - ez utalás az első térszeránra, a Mindenhatóra. Pont ezért ábrázolják hegytetőn vagy a világhegy (Teremtő tachion) csúcsán, jelezve, hogy isteni lényről van szó. Születése a teremtési ciklus kezdetét jelzi, halála a végét. A Nap madara, mivel a Napban működik a rendszert megtartó helyi térszerán, a Napisten. Ezért tér vissza meghalni és újjászületni a Napvárosba (Aranyváros).
Az időhurok az önkeltésének tulajdonságai miatt romolhatatlan és halhatatlan, s magában hordozza a teremtés folytatásának reményét. Az a tény, hogy normálisan nem a Napvárosban lakik, hanem csak megújulni jár oda vissza azt jelzi, hogy az Isten kerubjaként aktívan részt vesz a teremtésben, kint élve a világban (a teremtmények között). Feje körül a glória mutatja, hogy szent, isteni és transzcendens lényről van szó, nem holmi közönséges állatról.
És végezetül még egy érdekes apróság a misztikus egybeesésekért rajongók számára. Ha megnézzük a Krisztus ábrázolásokat, mindenhol azt látjuk, hogy a sugárkoszorújában egy vízkereszt látható. Ami azt jelzi, hogy a lelkében térforrás van. Jelentésében ez megfelel a halála után harmadnapra feltámadó Főn-X madár tulajdonságainak, mivel ott látható a krisztusi főn az X.