Valami történik most ott kinn, fönn, messze... Az ESO VLT távcsöveivel és a Hubble űrteleszkóppal fedezték fel a korábban soha nem látott, előre nem jelzett fodrozódásokat egy közeli csillag, az AU Mic körüli porkorongban.
A tőlünk 32 fényévre lévő AU Microscopii nagy törmelékkoronggal övezett fiatal csillag; a törmelékkorongot a Földről az éléről látjuk. Ezt már korábban is vizsgálták, olyan csomósodások és görbült struktúrák után kutatva, amik bolygó vagy bolygók helyét jelezhetik.
Aztán 2014-ben az ESO VLT távcsőegyüttese új műszerének, a SPHERE-nek minden addiginál kontrasztosabb képei váratlan eredményt hoztak. A kutatást vezető Anthony Boccaletti szerint a felvételek olyan ív alakú, illetve hullámszerű struktúrákat mutattak a porkorongban, amelyek semmilyen korábban észlelt szerkezethez nem hasonlítanak.
Az új képeken öt hullámszerű, vízfodrozódásra emlékeztető ív látható, a csillagtól különböző távolságokban. Miután a struktúrákat azonosították a SPHERE-felvételeken, a kutatók a Hubble űrtávcső STIS (Space Telescope Imaging Spectrograph) műszerével korábban rögzített képeket is átvizsgálták, hogy azokon is látszik-e a hullámzás.
Az AU Mic körüli törmelékkorongnak a Hubble-űrtávcsővel és a VLT SPHERE műszerével készült felvételei. A fekete kör a képek közepén a fényes csillag – pozícióját a szimbólum jelzi – kitakarása, hogy a jóval halványabb korong láthatóvá váljon. A skála a Neptunusz pályájának átmérőjét (60 csillagászati egység) mutatja. A korong külső részeit mesterségesen fényesítették, hogy a halvány struktúrái is felismerhetők legyenek.
Fotó: ESO, NASA & ESA
Boccaletti és munkatársai nemcsak azonosították a hullámokat a korábbi felvételeken, de az összehasonlításból az is kiderült, hogy a struktúra időben is változik:
a hullámok mozognak, méghozzá nagyon gyorsan.
A kutatócsoport egyik tagja, Christian Thalmann szerint a Hubble-adatok újrafeldolgozása után már elég információjuk volt ahhoz, hogy a struktúrák mozgását négy évig követhessék. Kiderült, hogy a hullámok 40 ezer kilométeres óránkénti sebességgel távolodnak a csillagtól. Úgy tűnik, a csillagtól távolabb elhelyezkedő struktúrák gyorsabban mozognak, mint a közelebbiek. Legalább három struktúra sebessége haladja meg az AU Mic gravitációs vonzásának legyőzéséhez szükséges értéket.
Az óriási sebesség kizárja annak a lehetőségét, hogy a hullámokat a korongban a csillag körül keringő objektumok és bolygók okozhatnák, így valami másnak kellett felgyorsítani azokat. A porkorong háromdimenziós szerkezetének felderítését nehezíti, hogy azt az éléről látjuk. Ilyen hullámokat korábban még sosem észleltek, és az elméletek sem jelzik előre a létüket.
A kutatók több magyarázattal is előálltak. Ezek közül kettőt ki is zártak: nem valószínű, hogy két ritka, nagy tömegű aszteroida ütközése vagy a rendszer gravitációs mezejében fellépő instabilitások okozták volna a hullámokat. A furcsa struktúrákat a kutatócsoport a csillag flertevékenységével hozza kapcsolatba.
Az egyik kutató, Glenn Schneider szerint az AU Mic nagyon aktív, a felszínéről vagy annak közeléből gyakran indulnak óriási energiakitörések. A magyarázat szerint egy ilyen fler hatására a rendszer egyik bolygója – már ha vannak bolygók a porkorongban – anyagot dobhatott le magáról, ami a fler energiájától hajtva éppen áthalad a korongon, és megbolygatja azt.
A fodrozódás rejtélye még megoldatlan, ezért a csoport további megfigyeléseket tervez a SPHERE-rel és az ALMA antennarendszerrel.
Forrás: index
