Tradícionális kínai ételek

Minden, ami tradícionális, az kicsit misztikus, mert az ősök tudását rejti. Nem mindent tudunk, hogy mi miért van úgy, de mivel sok-sok éve, évszázada vagy netalán évezrede működik, tovább akarjuk vinni a saját életünkben is.
A magyar örökségeink is ilyenek, tudóink bölcsességét még ma is értékeljük.
Ugyanez mondható el más nemzetek hagyományairól is, például a kínai tardícionális ételekről.
Aki kóstolta már Debrecenben a King Wok kínai étterem kínálatát a Külső vásártér 6-ban, az tudja, hogy miért érdemes az eredeti kínai receptek szerint készült ételekből választani.
Az ízek sokkal telítettebbek és az illatok fenségesebbek, mint amikor a kínait a magyaros ételekhez akarjuk hasonlóvá tenni. A magyar konyha is akkor jó, ha megmarad magyarnak.
 

Igyekszem kerekre formázni a kis irományomat, ez inkább lesz egy összehasonlítás, mint  „mese”. Azon leszek, hogy ne korholjam, vagy épp üdvözítsem az adott kategória nagyító alá vett részeseit, hanem inkább teszek egy tapasztalati bepillantást a kategóriákba, a lehető legkevesebb sznobsággal.

Országszerte akadnak kínai büfék, gyorséttermek és á la carte éttermek is, és mondhatni rengeteg nőtt ki belőlük az elmúlt évek során, úgyhogy módomban állt sok félét kipróbálni közülük. Kedvelője vagyok különféle nemzetek konyháinak, a kínainak is.

Amint csak tehetem, új ízeket kóstolok meg és fedezek fel, ezt csak azért írom le, mert a minap egy kedves ismerősöm lelkesen újságolta nekem, hogy elfogyasztotta élete első kínai fogását. Nagyon meglepett vele.

Szóval fővárosi lévén, sok „kicsi kínaiban” jártam már, és egy kezem elegendő arra, hogy megszámoljam melyik az, ahová szívesen visszatérek.

A büfé jelleg nem kifejezetten zavar, mert a gondos hozzáállást többre tartom, mint a kategóriák túlzott jelentőségét. A hozzáállást értem itt az étel alapanyagaihoz, magához a tevékenységhez, ami jelen esetben a szakács mesterség, és nem utolsó sorban a betérő vendég felé.

Az attitűdöt megérzem az étel ízén.

Akad pár kínai büfé, ahol különös figyelmet kap a rizs fajtája és annak jó minősége és a friss hozzávalók is fontosak, bármely fogásról legyen is szó.

Akad olyan is, sajnos még többségben, ahol nem képviselik ezt a vonalat, mert inkább döntenek a silányabb alapanyagok használata mellett. Ilyenkor csalódottan konstatálom, hogy feleslegesen falatozok a „kínaiban”, mert úgy érzem az ilyen ételt bármelyik magyar háziasszony, összedobja otthon is. Ezt a gyorsrizs életérzést nem keresem fejvesztve.

Térjünk át a komolyabb kínai éttermekre. Igen, ez egy másik büfé, mondhatjuk így „szlengesen” is, mert tényleg más az elvárás. Hallottam valahol, hogy az elvárások néha csalódást okozhatnak nekünk, így ugyanazt a különbséget tudom meghatározni, mint a kicsi-kínai büfék esetében. Ismét a hozzáállást említeném.

Az éttermek helyzete is úgy alakult az én olvasatomban, hogy találkoztam olyan kiváló éttermekkel, ahol érezhetően szívükön viselték a vendég sorsát és tapasztaltam teljes érdektelenséget is.

Életem során (Magyarország területén) egy kínai étterem kapott kitüntető figyelmet, a Hong Kong, melyet megszerettünk a barátaimmal együtt, sőt fura módon a nővérem esküvői vacsoráját is ott tartottuk. Egy jó pekingi kacsa páratlan volt a 4 fős polgári szertartás után. A remek kiszolgáláson felül, isteni ételek sorát ettük végig. És tényleg végig. A hun-tun leves itt kihagyhatatlan és azok a kis tekercsek, friss, finomra vágott zöldekkel..hm..mártogatva.

Egy utolsó emlékezés egy furcsa esete az életemből, kínai étterem viszonylatában:

Felszolgált az egyik kedvenc barátnőm egy ilyen helyen, ahová elsősorban miatta mentem. Kivételes bánásmódban volt részem, kézen fogott és a szakács elé állított, és odamondta neki, hogy készítsen nekem valami igazán finom ételt, lehetőleg ne az étlapról. Ecetes körmöt kaptam, ami nem hangzik valami jól így leírva, de én meglepően finomnak találtam. Az ott dolgozó kínai emberek nem ugyanazt eszik, amit nekünk ajánlanak, és „ehetőnek” ítélnek meg számunkra, magyar vendégek számára. Én nyitott vagyok új ízekre, így néha hozzájutok különös falatokhoz is.

Debrecenben járva megkóstoltam Wang úr konyháját is, és minden elismerésem a KingWok kínai étteremnek, az isteni ételekért és gondosan válogatott alapanyagokért.

És végezetül egy remek recept: 1 egység gondos hozzáállás,  1 egység friss alapanyag, 1 egység kompetencia, 1 kép: egy finom és színes ételről, ahogy azt valaki épp jó ízűen eszi.

Próbálják ki! A receptet is és a King Wok-ot is!

Nekem nagyon jó élmény volt, amikor megkóstoltam az igazi Gung Bao csirkét, ami egy híres szecsuáni fogás. Kicsit csípős, pikáns és enyhén édes-savanyú. Van benne földimogyoró, zöldségek és csilipaprika. Azt hallottam, hogy kedvenc étele volt egy szecsuáni kormányzónak a Csing Dinasztia idején, több száz évvel ezelőtt.

Köszönjük King Wok / Debrecen-Port