Hazánkban július 21-én volt a nyári napforduló, és így a csillagászati nyár kezdete az északi félgömbön. Egészen pontosan hajnal 1 óra 9 perckor kezdődött meg a nyár a bolygók állása szerint, adja hírül a www.space.com űrkutatási információs portál. Ez egyidejűleg a déli félgömbön élők számára a tél beköszöntét jelzi.

A napforduló kifejezés csupán a nap látszólagos mozgását jelöli az égen. Nyári napforduló idején a nap a délről északra haladó pályáján megáll, és továbbindul délnek. Téli napforduló idején, december 21-én éppen fordítva.

A legtöbb ember úgy tudja, hogy a legmelegebb hónapokban: június, július és augusztus az, amikor a Föld legközelebb van a naphoz, pedig ez nem így van. A különbség valójában 5 millió kilométer. A Föld a Nap körül elliptikus pályán kering és éppen a téli hónapokban kerül a legközelebb, mintegy 147,1 millió kilométerre központi csillagához.

Valójában a Föld dőlése okozza a különböző évszakokat. A Nap nyári napforduló idején a Ráktérítő felett delel, télen a Baktérítő felett. Ilyenkor a Föld forgástengelye a legkisebb szögben hajlik el a Nap sugaraitól, és a lehosszabb a nappal és legrövidebb az éjszaka.

Nálunk a meteorológiai nyár már június 1-jén elkezdődik, a kínaiaknál a keltákhoz  hasonlóan május 5-étől. A magyarok régen ezt a hónapot nevezték Gödölyetor havának, Eper havának, Szent István havának, valamint Napisten havának is.

Az év leghosszabb napján is kánikula, hőség volt.