Debrecen ifjú harcosa

cs, 08/23/2012 - 01:21

Városunkban él egy fiatal tehetség, aki kölyökkorában elhatározta, hogy harcos lesz belőle...
Nem olyan sokára kivívta magának az esélyt, hogy az is lehessen. Végig próbálta szinte az összes ütő-rugó sportot, majd 17 évesen mindent hátrahagyva tört be egy akkor még sokak számára ismeretlen és új sportággal karöltve (az MMA-val), Kelet-magyarország és európa köztudatába.

A nagyok által edzett fiú, később a nagyobb ellenfelek ellen léphetett a küzdőtérre és korát meghazuttolva, profikat küldött a padlóra. Egy kegyetlen ,de számára mégis gyönyörű és férfias küzdősportban indult el karriert építeni a fiatal energia.
Korunk forradalmasított küzdősportja az MMA, másnéven ketrecharc egy olyan kevert harcművészet, amelyben stílusra, súlyra és korra való tekintet nélkül választanak ellenfelet az indulóknak. Kálucz Martin ebben a sportban ér el nap mint nap kiváló eredményeket, városunkat képviselve.
Vele készítettünk interjút.

Debrecen Portál:
Hány éves vagy?

Kálucz Martin:
19

D.P.
Olvasgattam, hogy sokat sportoltál fiatal korod ellenére. Hogyan jött az MMA?

K.M.
Igen. Ökölvívással kezdtem, majd K1 lett belőle, később K3, aztán pedig jött az MMA.

D.P.
Mi tetszett meg ebben a sportban?

K.M-
Már kisgyerekként is faltam a sportokat. 13 évesen azt éreztem, hogy kiégtem a fociban és a floorball-ban. Aztán unokabátyám, Rodrigó is elkezdte űzni ezt a sportot, ami már eléggé el kezdett inspirálni.
De a mérföldkő, az az volt mikor keresztapám elvitt egy augusztus 20-ai, K1 gálára, ami annyira megtetszett, hogy elhatároztam, hogy én is ezt akarom csinálni. Tetszett az egésznek a tisztelete.
Akkor lementem a DVSC-be, ami az ország egyik legjobb ökölvívó csapata és ott kezdődött az egész pályafutásom, Deél Pista bácsi kezei alatt.
Boxban egyébként nem voltam egy kiugró tehetség. De voltam ifi 2. helyezett a magyar bajnokságban. Ami nem rossz színvonalú, mert az ország legjobbjai küzdenek meg akkor ott.
Azután elkezdtem eljárni a Pitbull Team-be, ahol megismerkedtem a földharccal is. Ami a boxtól nagyon különálló. Mondhatnám ég és föld. Végül nagyon megtetszett. A boxolóknak általában nem szokott menni, de nekem iszonyú jól kézre álltak a fogások. Aztán titokban elmentem egy meccsre. Ami K3 szabályrendszerben volt. Meg is nyertem, egy elég jó képességű srác ellen.
Még elmentem egy-két ökölvívás versenyre, de végül ott hagytam. És igazán elkezdtem csinálni az MMA-t, ahol már nemzetközi sikereket is sikerült elérnem.

D.P.
Mi fogott meg benne, hogy ezt választottad?

K.M.
Elsősorban, hogy általában nem egy harmadik fél, a bíró dönti el a meccset. Nincs túlbonyolítva szabályokkal. És ettől férfias, hogy az a szabály, hogy nincs szabály. És, hogy itt minden küzdősportból való érkező bizonyíthat és megmutatja a tehetségét.

A K1-es, a bírkózó, a jiu jitsu-s, a boxoló, a judo-s, a karatés, mindenki megmutathatja! Nekem ezért tetszik.

D.P.
A sok stílusról az a Vandamme film jut az eszembe, tudod a Véres játék.

K.M.
Igen. Ismerem. Nagyon szeretem. Bár jó régi film, de szeretem.
Ebben is ugyanaz fogott meg, mint a filmben. Annyira tetszik, mikor elmegyek egy meccsre és bejön a bírkózó, a karatés és nagyon tetszik, hogy ilyen sok stílus van egy műfajon belül.
Ahogyan a karatésok bevonulnak a ruhájukban. A jitsu-sok is a maguk kis elvont módján megjelennek, amolyan sajátos stílusban, még a hajuk is be van festve egyformán. Akinek nagyon törött a füle az általában földharcos. Akinek nyomott az orra, az thai boxos, mert valószínűleg letérdelték egyszer-kétszer.

D.P.
Olyan mintha különböző népek állnának össze a küzdelemre, hogy összemérjék az erejüket.

K.M.
Igen. És nekem valójában ez tetszik, amúgy.

D.P.
Egy nem teljesen idevágó kérdés. Mi a kedvenc filmed?

K.M.
Forest Gump.

D.P.
Miért?

K.M.
Szánalmas, de annyira kedves és aranyos, hogy belopta magát a szívembe.

D.P.
Abszolút rendben van, de ez, amúgy nem egy harcoshoz illő film (nevet).

K.M.

Ez egy téveszme. Van egy kimutatás. Ami azt mondja, hogy a judo-sok a legintelligensebbek, és, hogy a birkózók már egy kicsit butácskábbak. De szerintem nem vagyunk behatárolhatóak. Ez alapján nem lehet mindig megítélni egy embert, előítélet alapján.
Szerintem mi annyira levezetjük a feszéltségünket a meccseken és edzéseken, hogy az életben nem lehet ránk fogni, hogy na, ez egy őrült bunyós.

D.P.
Mi a célod, az álmod?

K.M.
Meg szeretném tanulni az angolt és ki akarok menni Amerikába vagy Kanadába. Ott még talán van esélye ennek a sportnak. Itthon sajnos már kevés az remény, hogy ezzel csináljak karriert, mert itt szinte csak a foci van elismerve. Ott még támogatják a sportolókat. Kimegyek szerencsét próbálni.

D.P.
Hány meccsed volt MMA-ban?

K.M.
17-18. Ebből háromszor kikaptam. De csak 1-et fogadok el igazi vereségként. Amit a mostani edzőmtől Soltész Lacitól kaptam. Egy 8-as tornán ahol nem választhatod meg, hogy kivel harcolsz, kisorsoltak egymás ellen. Ez két éve volt és elég keményen megvert.
A második vesztes meccs egy cseh srác ellen volt, ahol nem kaptam meg az extra menetet. Ott még nem hívtak vissza, ezért én fogok visszavágót kérni.
A harmadik pedig egy Magyar srác ellen volt, akit már visszahívtam és már meg is vertem.

D.P.
Hány perc egy menet?

K.M.
Öt.

D.P.
És hány menet van?

K.M.
Változó. Külföldön 3, itthon inkább 2.
1-2 meccseseknek 2x5 perc. Profiknak 3x5 perc. Címmeccs pedig 5x5 perc. Plusz, itt nincsen döntetlen, hanem kapsz egy extra menetet. Ami addig megy, míg valamelyikünk le nem fekszik.

D.P.
Az ellenfél-választásnál, korra való tekintet van?

K.M.
Nem, abszolút nincsen. Sőt még súlyra sem.

D.P.
Te hány évesen kezdted?

K.M.
Az első MMA meccsem 17 évesen volt.

D.P.
Hány éves ellenfeled volt akkor?

K.M.
17 évesen volt 37 éves is. Akadt 35 éves is és volt dolgom már edző ellenféllel is, akit hála istennek szintén megvertem.
De volt, hogy unokabátyám Rodrigó nem tudott elmenni a meccsére és engem kért meg, hogy ugorjak be helyette. Akkor Rodrigó nagyobb volt, mint én, azaz 84 kg. Én pedig 76kg voltam, az ellenfél pedig egy 11-essel több, mint akkor én, azaz 87 kg.
Akkor az volt a taktikám és most is az lenne, hogy ki kellett fárasztanom, mert sokkal nagyobb, erősebb emberről volt szó, mint én. El kellett vinnem az utolsó menetig és ott tudtam, megverni, mert besavasodott. A nagyobbaknak ez a sorsuk ilyenkor, besavasodnak.

D.P.
Milyen érzés egy nálad sokkal nagyobbat, idősebbet és tapasztaltabbat legyőzni?

K.M.
Nagyon jó. Az első pár győzelemnek megvan a maga varázsa, de aztán megszokja az ember. Nem nagyképűségből, mert olyankor is megvan a varázs, csak az már más.

D.P.
És, hogy viseled a vereséget?

K.M.
Nem jól. Olyankor nem tudok aludni és forgolódok éjszaka. Mondjuk jó régen történt. Másfél éve kaptam ki utoljára.

D.P.
Hány ketrecharcos van az országban?

K.M.
Nem tudnám megmondani. De nagyon sok. Debrecenben kb 20, akit elismerek, hogy az.

D.P.
Mit tanultál ebből a sportból?

K.M.
Én nagyon rossz gyerek voltam, illetve még vagyok is (nevet). De, ha komolyra vesszük a szót, akkor tiszteletet és fegyelmet.
Meg jobban meg tanultam értékelni a dolgokat. Ha otthon ránézek egy kupámra, akkor eszembe jut és el tudom mondani, hogy én erre készültem, fél évet. Ez sokat ad önmagamhoz.

D.P.
Ha jól tudjuk a Pitbullnál bunyóztál. Most is?

K.M.
Igen. De több helyen is edzek.

D.P.
Hogyan működik egy ilyen edzés? Beavatnál minket?

K.M.
Van, aki jól érzi magát egy stílussal. Én úgy vagyok vele, hogy ha már kevert harcművészetet űzök, szeretnék több stílusra is specializálódni. Eljárok birkózni, földharcozni, boxolni, meg thai boxolni is. Nagyon oda figyelek, hogy a vegyesre helyezzem a hangsúlyt, ne csak egy stílusra.
De akinek a legtöbbet köszönhetek az Deél Pista bácsi, ő a boksz edzőm. Neki köszönhetem az alapokat.
Akinek még nagyon sokat köszönhetek az Kis Laci, ő egy régi nagyon eredményes dzsúdós, egyébként nagyon jó és kedves barátom. A tudásom elég nagy részét tőle tanultam.

D.P.
Ő a földharcban segített neked, ugye?

K.M.
Igen. Meg pszcihésen.

D.P.
Na! Mesélj!

K.M.
Semmi extra. Csak elég sokat beszélgetünk. Meg szokott velem osztani mindent. Ha történik velem valami olyan, amiben meg akadok akkor ő általában ellát olyan tanáccsal, ami sokat segít. Meccsek előtt is mindig felhív és jót kíván, ami szintén sokat jelent nekem.

D.P.
Akkor ő elég erőteljesen támogat téged.

K.M.
Igen. Szóval minden tiszteletem Pista bának, akinek az állóharc tudományomat köszönhetem és Döninek, akinek pedig a földharcomat.
Valamint Soltész Lacinak, aki az MMA-ban elég nagy név. Még a régi generáció. Tőle van az egyetlen olyan vereségem, amelyet 100%-ig elismerek. Ő tanított meg a vegyesre, az átmenetre. Olyan mintha Ő csiszolta volna le a hibákat. Szóval Ő is nagyon kellett ehhez. Hogy az MMA-ban ez a Kálucz Martin lehessek, aki mostanra lettem.

D.P.
Ahogy meséltél úgy jelent meg előttem, hogy mintha egy gépet raktak volna össze.

K.M.
Igen. Fel kellett építeni. Olyan, mintha a karácsonyfára feltennék az égőt. Ami nélkül nem lenne teljes a fa. Mintha egy gépezethez egy kis csavart-felcsavarnál. Látszólag nem olyan nagy dolog, de nélküle tényleg nem ugyan úgy működne az egész.
Egy éve edzek vele és azóta tudom elmondani, hogy ráéreztem a vegyesre.

D.P.
Heti hányat edzel?

K.M.
Hatot, hetet. Kedd, csütörtökön - délelőtt, délután, a többi napon egyet, kivéve hétvégén, mert az a pihié.

D.P.
Tanulsz mellette?

K.M.
Igen. Az egyetemen. Kereskedelmet és marketinget az agráron. Most végeztem el az első évet. Még van hátra kettő és fél.

D.P.
Az jó, ha valaki a sport mellett tud tanulni is.

K.M.
Igen, de nem vagyok biztos, hogy én ebből fogok megélni, ezért muszáj vagyok bebiztosítani magamat az egyetemmel. Jöhet egy sérülés és ágyő sportkarrier. De a sportnak nagyon hálás vagyok. Sok jó embert ismertem meg általa. Sok lett a jó kapcsolat.

D.P.
Miért fontosak neked a kapcsolatok?

K.M.
Mert ezek a srácok, akiket megismertem a boksz alatt, olyanok, mintha a testvéreim lennének. Másabb a viszonyom is velük, mert együtt izzadtuk ki a vért. És ez egy eszméletlen köteléket alkot közöttünk. Olyasmi lehet ez, mint ami a katonáknál is van. Akivel együtt szenvedsz, az közelebb kerül hozzád.

D.P.
Soha nem félsz meccs előtt?

K.M.
Nagyon sokszor megvertek már edzésen, de úgy tényleg igazán. Meg már boxoltam a legjobbakkal is. Úgyhogy úgy vagyok vele, hogy ennél rosszabb, már úgysem lehet.
A kérdésedre visszatérve, így már nem.
Nekem egy diadal olyan, mintha diszkóban lennék. Egy örömünnep, ahol mosolygok és táncolhatnékom van, teljes nyugalomban.
Minden a fejben dől el.

D.P.
Legyőzöd őket előtte fejben?

K.M.
Igen. Mindegyik meccsemet előtte fejben lejátszom és úgy lépek a ringbe. Akkor már baj nem érhet.

D.P.
Mindenki ellen gondolom, más mozi megy.

K.M.
Abszolút. Van akit le kell vinni, van akit állva kell tartani, mindenkinél más a film, ahogy mondod.

D.P.
Mennyire kell ezt kitanulmányozni előtte? Mennyire kell ismerned? Illetve megy ránézésre is, hogy mit kell vele csinálni?

K.M.
Van akinél megy. Egy törött fülűnél például tudom, hogy nem ajánlatos a földre menni vele, mert valószínű, hogy birkós az ember. De azt nem sikerül mindig megállapítani, mert már sikerült csalódnom nekem is sokszor és benéztem egyet-kettőt.

D.P.
Annyit meséltél, hogy megkérdőjelezik bennem, hogy elhiggyem e a korodat. Megerősödött bennem a gyanú, hogy sokat lehet tanulni a sportból. Egyfajta gondolkodás-módot kíván meg.

K.M.
Most valamiért eszembe jutott valami, amit szeretnék megosztani veletek. Amiért nagyon hálás vagyok a sportnak.
Képzeljétek el, hogy mikor lemegyek bokszolni, lejön egy doktor és lejön egy börtön viselt is és együtt bokszolnak. De, ha nem lenne a sport, akkor az utcán elmennének egymás mellet és soha nem találkoznának. De a boksznak köszönhetően összebarátkoznak. Olyan emberek, akik az életben összeférhetetlenek, itt egyek lesznek. Nagyon furcsa, de egyben tényleg hálás oldala is ez a sportnak, hogy különböző rétegeket összekovácsolhat.

D.P.
Ha befutsz egyszer, később fogsz tanítani?

K.M.
Egyenlőre, nem tudom látni magamat edzőként.
Lehet azért, mert fiatal vagyok. De az biztos, hogy mindent megteszek, azért, hogy akik időt, figyelmet és energiát tettek belém, azoknak mind-mind ezt valamilyen formában, ha még kicsit is, de vissza tudjak adni valamit magamból Nekik.

D.P.
Mit üzensz a fiataloknak?

K.M.
Hallgassanak a szívükre, maradjanak távol a káros szenvedélyektől és azt csináljanak, amit úgy igazán szeretnének.