Gyógyító Hegyikristályok 3. rész

Folytatjuk interjúnkat Kató Évával, aki Kató Attilával vezeti a Hegyikristályok üzleteket 3 városban, köztük Debrecenben is. Más országokból utaznak hozzájuk, mert itt útmutatót is kapnak, nemcsak a követ. Illetve segítséget, hogy hogy találjanak egymásra a saját köveikkel.
Minden, amit tudni kell ezekről a kövekről, egyenesen egy hiteles forrásból, annak a házaspárnak a tapasztalaiból, akik életük részévé tették a kövek megismertetését az emberekkel.

Debrecen Portál:
Gondolkodtok valami egyediben még?

Kató Éva:
Igen. Bár a megvalósítás még egy picit messzebb van. De a gyermekünk ötvösnek tanul, viszont még csak az elején van. Úgyhogy a befektetés megtérülésének kiderülése még egy cseppet messzebb van (nevet).
De mindenképpen a nemesfémet szeretnénk ötvözni a kristályokkal.

D.P.:
És, hogyan passzol ez össze? Mármint a nemesfém és a hegyikristály?

K.É.:
Úgy, hogy az ötvös mester a kristályt veszi kiinduló alapként, amely megindítja az ő fantáziáját és ezt fogja nemesfém keret ötvözetbe. Ez roppant szép tud lenni.

D.P.:
Oké, szépnek biztos szép. De nem befolyásolja a jótékony hatásokat?

K.É.:
Én jobban szeretem, ha ezüstbe van foglalva. Az ezüst átvivő anyag, átengedi a kő rezgéseit, melyet az arany, már nem tesz meg.
Ez így egy ezoterikus megközelítés. Egy brill sokkal jobban néz ki arany foglalatban. De egy ilyen kristály teljesen más tészta. És mi most egy picikét e felé szeretnénk tendálódni, hátha össze is jön az elképzelésünk és tetszeni is fog az embereknek az elgondolásunk.

D.P.:
Egyébként vannak olyan klienseitek, akik tényleg vissza, járnak hozzátok?

K.É.:
Igen. Sőt! Már azt is elmondhatjuk magunkról, hogy külföldről is járnak hozzánk vásárolni.
A legtöbben Romániából jönnek. Szlovákiából pedig a miskolci üzletünkbe jönnek. És van egy hölgy, aki az Arab Emirátusokban lakik. Valamint sok hölgy van, aki Angliából jár hozzánk, mivel ide jártak egyetemre és egy évenként mikor hazajárnak az első dolguk, hogy ide bejönnek.

D.P.:
Hány ember fordul meg egy nap nálatok itt?

K.É.:
Ezt mérni sajnos nem szoktam. De szerintem olyan száz biztosan van a bejárók száma. Persze ez hullámzó szokott lenni. De olyan 80-100 van.

D.P.:
Titeket a válság érintett?

K.É.:
Eleinte igen. De aztán azt vettük észre, hogy mostanra már olyanok is bejönnek, akik eddig az aranyat részesítették előnyben, de most már azt nem engedhetik meg maguknak, viszont nem akarnak lemondani a szépről.
Az újonnan bejövők inkább leteszik az aranyat, viszont ők sem vesznek akármit tőlünk.  Ők az egyedi köveket vásárolják.

D.P.:
Csontból készült ékszerek nálatok esetleg kaphatók?

K.É.:
Nem. Végül is, azok mégis halott állatok maradványai. Jó esetben. Mondjuk volt olyan, aki emberi termékből kívánt ékszert magának. Egyszer egy úr behozta a zápfogát medálnak. Nyugtatott minket, hogy ki van főzve, fertőtlenítve. De mégis valahogy fura volt. És volt még egy epe vagy vesekő kívánság is. Szerintem, ami már egyszer bajt okozott odabent a szervezetben, annak biztosan nem pozitív a rezgése...

D.P.:
Láttok valami eltolódást abban, hogy eddig a szépséget keresték, most pedig a jótékony hatású ékszereket vásárolják?

K.É.:
Az emberek keresik a jó hatású dolgokat. Örülnek, ha jó az ár és fontos, hogy szép is legyen. Nem is szoktam olyat ajánlani, ami nem tetszik nekik. Mert úgysem fogják használni, ha ráerőltetjük. Akkor az csak le lesz dobva valahova és nem lesz hordva. Ezért nem adunk el semmit sem mindenáron. Ennél sokkal értékesebbek a köveink és a vendégeink egyaránt, minthogy elkótyavetyéljük őket pár forintért. A köveimet azért szeretem eladni, hogy viseljék az emberek.                                                                                                                             

D.P.:
Ha ajándékba vinne valaki tőletek követ, akkor azt hogyan választjátok ki?

K.É.:
Vannak, olyan ékszerek, amelyek mindenkinek jól állnak. Mint például a gyöngy vagy a korall. Ezek teljesen látatlanban is vihetők, mármint, ha az illető nem is ismeri, nem is látta, azt akinek viszi az ékszert.
Ha a vásárló ismeri az illetőt, akkor én kifaggatom és ez alapján viheti. Mint például, hogy milyen ruhákat szokott viselni, milyen színű a haja, milyen magas, és a többi.
Ez áltálában be szokott válni. De, ha mégsem, akkor vissza lehet jönni hozzánk és becseréljük az ékszereket addig, amíg el nem találjuk.
Volt egy férfi, aki nagyon aranyos volt. Négyszer jött vissza, hogy nem tetszik a nyaklánc a feleségének. Aztán negyedikre, mondtam, hogy hozza már be a feleségét is.

 D.P.:
Ti akkor végül is szeretitek, amit csináltok. Ugye?

K.É.:
Igen. Nagyon.

D.P.:
És, honnan jönnek ezek az ékszerek?

K.É.:
Brazíliából és Hong Kong-ból érkeznek. Valamint Indiából nagyon sok kövünk jön. A gyöngyök nagy része Hong Kong-ból. Vannak köveink az USA-ból. Tényleg a világ minden tájáról.

D.P.:
Mióta csináljátok ezt?

K.É.:
17 éve. Ez folyamatos tanulás is ám. Hiszen folyton jönnek új kövek is, amelyeket meg kell ismernünk. Utána kell járnunk, olvasnunk.
És nem csak nekünk, hanem a kollégáknak is. Ezt szinte megköveteljük tőlük. Így merjük kijelenteni, hogy mi tulajdonképpen szakboltok vagyunk.
Mert, ha nálunk kérdeznek valamit, minden kövünkről, mindegyikünk el tud mondani legalább két mondatot. Erre nagy hangsúlyt fektetünk.

…Folytatjuk…