Noha Szent Márton napjaként ünnepli a keresztény kultúrkör november 11-ét az ünnep eredetének gyökerei sokkal mélyebbre az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

Pogány ősidők óta november 11-e körülre esik a téli évnegyed kezdő napja: ekkorra elvégezték az összes terményekhez kapcsolódó utómunkákat is, és ekkor kóstolták meg az elkészült új bort. Még az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak gazdag hússültekkel, hogy mágiával elérjék, jövőre is jó termés legyen mindenhol.

A római időkben is hatalmas lakomákkal ünnepelték november 11-ét: Mars istennek áldoztak, mégpedig szent madarát a ludat. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.) A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis” (Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától.

Az ókeresztény legendárium szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) látta meg a napvilágot 316-ban. A római császár katonájaként szolgált Márton és egy hideg téli estén odadta meleg köpenyének felét egy nélkülöző koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában és innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta, megkeresztelkedett.

Misszionáriusként sok jót cselekedett és jóságáról még életében legendák keringtek, úgyhogy püspökké akarták szentelni. A monda szerint mikor ennek hírét vette, az érte jövő küldöttek elől nagy alázatosságában a ludak óljába bújt. A szárnyasok azonban gágogásukkal óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét.

Magyarországon a kereszténységgel Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. Népszokásként pedig Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás szerint ilyenkor zárult le az éves gazdasági munkák ideje, és vette kezdetét a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat.

Hát ennyiféleképpen is kapcsolódik a liba és Márton napja.

forrás:
wikipédia; martonnap.hu