Interjú Nagy Zoltánnal

Mondanál magadról pár szót? Van családi hagyományod? Honnan származol?

A testvérem egyetemi tanár és neki mániája volt, hogy a családfánkat kutassa. Visszavezették az 1200-as évekig. Kiderült, hogy mind az apai, mind az anyai ágról címeres nemesi család vagyunk. Az ősi címerünk úgy néz ki, hogy áll rajta egy katona, akinek a kardja hegyére rá van tűzve egy török fej. A nemesi adományozó levél is fennmaradt. A nyomozás eredménye az lett, hogy Berettyóújfaluból és Hajdúböszörményből származnak az őseink. Ahogy látjuk, egészen vissza az 1200-as évekig, mindig is a földművelés és állattenyésztés volt a fő megélhetési forrás. Az ősök már nagygazdák voltak, akik sok hektár földön gazdálkodtak és húsz pár ökörrel szántottak. Nagyapámról tudom, aki Berettyóújfaluban lakott, a Tedeji Állami Gazdaság az övé volt papíron. Amikor megvette, 20 vagon búzát fizetett érte, ami óriási mennyiség volt. Ott Tedejen 300 HA az ő tulajdona volt, amiről megtaláltuk a papírokat. Igazi nagygazda volt, aki óriási területen gazdálkodott. Az én szüleim nagyon kicsiben kezdték. Az édesapám alkalmazott volt a Volánnál, mint raktáros, aztán portás lett, majd amikor leszázalékolták, akkor kezdett el itthon gazdálkodni és folyamatosan bővíteni. Fiatalon én is elkezdtem beletanulni és együtt fejlesztettük a gazdaságot. Azóta ezt csinálom. Olyan világban élünk, amikor lehet fejleszteni, haladni előre, de csak úgy, ha az ember tud pályázni. Szeretnénk felnőni az őseinkhez – nem úrnak lenni, mert ők sem voltak azok, „csak” nagygazdák.

Mitől értékesek ezek a termékek? Mi ebben az érték, hogyan készül…

A mi tevékenységünk földműveléssel kezdődik. A jószágoknak meg kell termelni a takarmányt. Végül is egy kényszer vitt minket a húsfeldolgozásra, mert sem a takarmányt, sem a jószágot nem tudtuk eladni, amit felneveltünk. azért nagyon nagy érték ez, mert nem műanyagot eszik a sertés, nem hormonokkal van táplálva, hanem valódi kukoricával, borsóval, lucernával, búzával, tehát ami megterem a szántóföldön. Mindennel, ami neki jó. Ebből az alapanyagból készülnek ezek a termékek, ami egy nagyon jó minőség, nagyon jó íz anyag. Hagyományos technológiával, hagyományos módon „E-betűk” nélkül.  Ez nagyon fontos. Nagyon ügyelünk arra is, hogy tisztán dolgozzunk.  Ahogy a nagyszüleink, dédszüleink csinálták a hurkát, a kolbászt, mi is úgy csináljuk, ugyanúgy fűszerezünk. Nem használunk fűszerkeveréket, mert azokban adalékanyagok vannak, E betűk, ízfokozók, színező anyagok vannak belecsempészve, amire nekünk nincs szükségünk. Csak hagyományos, eredeti szegedi paprikát, borsot, fűszereket használunk. Így tudjuk garantálni azt a minőséget, amit nem lehet máshol megtalálni. Kiváló termékek születnek, melyek tartósak, jó ízűek és én kimerem mondani, hogy egészségesek. A zsír egy természetes anyag, amelyet az ember szervezete felhasznál, ahogy mozog, és semmi nem marad vissza. Csak táplálja a szervezetet, nem gyilkolja. Így ezek olyan kuriózum termékek, melyeket nem lehet sehol máshol megtalálni. Sem a nagy bevásárló központokban, sem a kis hentes boltokban. Mi szeretjük, és szívesen ajánljuk másoknak is.

Melyik a legjobb terméketek?

Ami most újdonság és próbáljuk bevezetni a piacra, azok a mangalica termékek. Nehéz, mert tiszta vérű mangalica nagyon kevés van már. Szeretnénk pályázni és egy olyan, telepet, tanyát létrehozni, ahol mangalicákat tudunk tartani, nevelni. Ami piacon kapható élőállatok ma már sajnos mind keverékek. Abban a pillanatban, ahogy egy mangalicát bekeverünk bármilyen más sertéssel, elveszti azt a lényegét, hogy koleszterinszegény legyen a termék.  Mi arra törekszünk, hogy eredetit áruljunk, mert erre van igény. Úgy látjuk, hogy megfizetik az emberek, csak jó legyen. Ez egy jövőbeli nagy feladat. Megteremteni az állományt és bővíteni hozzá a gazdaságot. Ez egy összetett, komplex dolog: több takarmány, több föld kell. Minden mindennel összefügg és ehhez nagyon sok pénz kell. Ennyi pénzünk nincs, saját erőből nem tudjuk megfinanszírozni, ezért próbálunk pályázni. Ha a pályázaton sikerül nyerni, akkor meg tudjuk ezt valósítani.

Szőke göndör mangalicát akarunk tenyészteni. Az anyaállatokat még meg tudjuk vásárolni (igaz, hogy messze kell érte menni). Horribilis összeget kell érte fizetni: 3-500 ezer forintba kerül egy koca, amit tovább lehet szaporítani. Ha megvan a vérvonal, onnan már szaporodik, neveli saját magát. Nem olyan kényes, mint ezek a hagyományos fehér hússertések, amiket nevelünk. Ez vadonélő jószág igazából, a vadvér benne van. A legfontosabb, hogy legyen előtte kukorica, árpa, búza és akkor akkorára nő, mint egy mozdony, nem beszélve arról, hogy nagyon finom. Sajnos ez óriási összeg, ekkora tőkét nem tudunk létrehozni abból, amit most csinálunk.  Csak ez az egy esélyünk van, hogy ha tudunk pályázni. Akkor meg tudjuk ezt a fejlesztést oldani. Ezért is tanulok, hogy legyen olyan végzettségem, hogy pályázó képes legyek.

A jelenlegi telephely mekkora területen helyezkedik el és hogyan kell elképzelni?

Ez egy tanya a szó szoros és klasszikus értelmében, bekerített 1 Ha-os területen, rengeteg jószággal. Mi húst nem veszünk sehonnan, mi magunk állítjuk elő. Ez igaz a baromfira, vízi szárnyasra és a sertésre is. Marhát nem tartunk, még most nem tudunk vele foglalkozni. 6-700 db sertésünk van, ebben mindig van anyaállat, süldő és hízó, hogy mindig legyen mit levágni. Ez állandó forgásban van és folyamatos fejlődésben. Ez még most nagyon kevés, bővíteni kell, de a vállalkozás jelen pillanatban többet nem bír el. Ha sikerül a pályázat, akkor új munkahelyeket tudunk teremteni. A mangalica telepet egy másik területen akarjuk megvalósítani, aminek van egy eléggé ingoványos, vizenyős része és ugyanakkor száraz része is, ami jó a mangalicának, mert ott tud túrni, fürödni, alapelemeiben lenni. A mangalicát nem lehet elkerített karámban tartani. Ez legalább egy 2-3 Ha-os területet igényel, amit úgy alakíthatunk ki, ahogyan azt kell. Most helyhiányában nem tudnánk megfelelően tartani a mangalicákat. Rá vagyunk állva a hússertések tartására, amit hagyományos módon csinálunk. A hízókat 10-es 20-as csapatokban karámozva, a kocákat külön fiaztatóban tartjuk, úgy hogy természetes módon rájuk bízzuk a fialást, a nevelést – ő dönti el, hogy felneveli-e a tíz malacát vagy sem. Nem avatkozunk bele kívülről, nem tesszük fiaztató bölcsőbe.

Jó, hogy nálatok ilyen körülmények között egészségesek az állatok.

Természetesen. Ez nekik így egy közel természetes létforma, de nem is tudnának úgy megélni, mint a régi tanyákon, ahol még a határban felnőttek, nem is kellett nekik külön enni adni. A mai fajtáknál nagyon oda kell figyelni, hogy fehérje dús takarmány keveréket adjunk. Ezen kívül vannak saját fogások, tapasztalatok, hogy hogy lehet a húsa még finomabb, hogy lehet a szalonnája még húsosabb. Ez a takarmányozáson múlik, nem azon hogy mennyi szóját vagy koncentrátumot adunk nekik. Fontos, hogy sok növényi rostot kapjanak, pl. a vegyes takarmányban mennyi árpát, tritikálét, borsót keverünk össze. Ilyenkor tököt, tökmagot etetünk velük, attól nagyon fejlődik a jószág, szereti is az egy nagyon fantasztikus dolog. A magas rosttartalma miatt jó az egészségük, a kocák több tejet tudnak adni, egészségesebbek tőle. Mindent meg lehet oldani a természetből, így nincs szükség a sok hormonra.

A telephelyünk tele van. Lehetne bővíteni, de csak a fehér húsfajta számára, mert egy telephelyre egy fajtát lehet vinni. Nem szerencsés a mangalicát összekeverni a másik fajtával. Nem ugyanarra érzékenyek, amitől az egyik még jól van, attól a másik elpusztulhat. A tartáskörülmény teljesen más kell, hogy legyen. Ezért gondolkodunk abban, hogy egy új telephelyet alakítsunk ki. Szeretnénk évente 2-300 mangalicát felnevelni.

Jelenleg mennyien viszitek a telephelyet?

Mi ketten a feleségemmel és van két emberünk. Néha anyósom besegít.

Az alkalmazottaiddal milyen a kapcsolatod?

Csak olyan emberekkel dolgozhatunk, akik megfelelnek az emberi kritériumoknak. Nálunk nincs italozás, dohányzás. Fontos a szakmai rátermettség is. A hentesem egy magasan képzett szakember, aki legalább olyan jól fogja a kést, mint én. Erre odafigyeltem, mert az ő kezén nagyon sok múlik.  Nem mindegy, hogyan húzza a kést a csont mellett. Csak bele kell gondolni, ha minden csonttal csak 10 deka húst dobok ki, az mit jelent 10000 csontnál. Van egy asszony is a gazdaságban, aki a higiéniáért felel. Ő nonstop mosogat és takarít. Meg kell nézni a 6 éves ládákat, gyakorlatilag úgy néznek ki, mintha újak lennének. Nálunk magas a követelmény. Sok higiéniai ellenőrzésen túl vagyunk már. Hál’ Istennek nagyon szép jegyzőkönyvek születtek eddig. Elismerték az odafigyelésünket, a tisztaságot. Erre büszkék is vagyunk. Reméljük, ez a jövőben is így lesz. Ha a termelés bővül, a személyzetnek is gyarapodnia kell, így több embert tudnánk alkalmazni.

Hogy vagy az állatokkal? Biztosan szereted és kiismerted már őket.

Nálam ez az anyaállatnál kezdődik. Például mi csak olyan kocát hagyunk meg, aki kezes. Ha én bemegyek hozzá és elkezdem a hátát simogatni, ha nekem nem dorombol úgy, mint egy kiscica, abból nem lesz koca sosem. Azt nem szaporítjuk, mert sajnos ez a Pietrin vérvonal egy agresszív fajta. Ma az összes hússertés a Magyar-nagyfehér és Pietrin keveréke.  A Magyar-nagyfehér egy jámbor, bamba jószág, de ha Pietrinnel van keresztezve, olyan, mint egy Pitbull. Képes megölni a gazdáját is, harap, neked ugrik, összetör. Ez egy durva jószág, mi nagyon sokat kínlódtunk vele. Ezért mindet kiselejteztük. A jámbor fajta ha megfial, engedi, hogy bemenjünk hozzá, megsimogassuk, a malacot odébb tegyük alatta, megmozdítsuk.

Fontos, hogy jól tartsuk az állatokat, mert így tudunk minőségi terméket előállítani. Mi nem ízre dolgozunk, hanem zamatra. Az ízét a só, bors, paprika adja meg, a zamatát pedig a hús, és ez a fontos. Amikor egy nagyüzemi húsból készült kolbászt megsütünk és megkóstoljuk, és megkóstoljuk utána a miénket is, akkor derül ki a különbség. Egy háztáji nevelésből származó húsnak zamata van, ami egy húslevesnél nagyon kijön. A mangalicáé még finomabb. Ugyanazzal a fűszerezéssel sokkal finomabb hurkát, kolbászt lehet elkészíteni belőle.

Milyen hosszú távú terveid vannak?

A méhészkedés most még álom, de szeretnék majd azzal foglalkozni. Látunk benne fantáziát, lehetőséget, ezért suliba járok, ahol ezt tanulom. Nehéz, mert azt tanítják velünk, hogy ma Magyarországon annyi méhcsalád van, hogy ha ez még szaporodni fog, akkor nem lesz annyi virág, hogy eltartsák őket, ezért éhen fognak pusztulni. Gyakorlatilag nem lesz elég virágpor, propolisz, méz. Ez egy izgalmas dolog, mert van mégiscsak jövője, ugyanis saját szántóterülettel és akác erdészettel rendelkezünk, melyet folyamatosan bővítünk. A szántóföldeken, ha más nem lesz, olyan növényeket fogunk termelni, a méhek etetésére, amelyek nektároznak, mézeznek. Ezt egy jó tíz év múlva tervezzük. Jövőre már elkezdeném kb. 12-20 családdal és 10 év múlva pedig lehetne 4-500 családom. Akkor már főállású méhész szeretnék lenni. Ez még a jövő zenéje és nagyon izgalmas. Ha valakit érdekel, ajánlom neki, hogy tanulja, bár nem egyszerű. 5 éves távlatban kell gondolkodni, amelyből csak kettő jó, három pedig nullás. Nehéz megfelelő méhlegelőket találni akár akácon, akár repcén, a napraforgóval könnyebb, mert azt így is termelünk a jószágoknak. A méhészkedés számomra egyfajta menekülés is, mert amit most csinálunk, akkora fizikai igénybevétellel jár, hogy azt gondolom, tíz év múlva már nem fogom bírni. Remélem, a fiaim át fogják venni, és tovább viszik, melyben tudok nekik majd segíteni.

Reméljük mi is és köszönjük!

Nagy Zoltán kistermelő élelmiszergyártó - Debrecen Portál